A helyzet a következő: nem igazán sikerült visszatérnem igazi elánnal az íráshoz. (Dolgozó emberként pedig arra is rájöttem, hogy mennyivel több időm és energiám volt egyetemi éveim alatt mindenféle haszontalanságokra.)
Némi kacsintgatásaim akadnak, de egyelőre normális rendszerességet szeretnék vinni az életembe prodiktív értelemben. Ennek egyik eredménye egy új blog (igazából 2 van, de erről majd máskor). Benyelt valami nosztalgikus-elemzős-gondolkodós örvény, és úgy voltam: miért ne? Meglehetősen friss még, de ha van kedvetek hozzá, látogassátok meg: https://isolemnylswear.blogspot.com
Történetek terén viccesen és kétségbeejtően állok. Egy részt már biztos, hogy a Harapj meg! a nemezisem és a Szent Grálom egyszerre. Befejezni nem tudom, mert lássuk be, szétcsesztem a hatszázfelé ágazó-csavarodó cselekménnyel, de elengedni se, mert annyit agyaltam rajta, annyi időm, energiám és gondolatom van benne és annyira le tudtam mérni rajta a saját fejlődésemet, hogy nem tudom csak úgy eldobni.
Másrészt sikerült teleírnom egy A5ös spirál füzetet egy potenciális történet világával, rendszerével és szereplőivel, csak cselekményem nem volt hozzá. Azóta szültem egy vázlatot - ami tőlem szokatlan -, majd hosszas vajúdások árán lett egy fejezet. Meg két jelenet, amikhez ki tudja, mikor jutok el, ha egyáltalán eljutok. Továbbra is az a bajom, hogy a gondolataim nem öltenek könyv-formát, amíg az igazak álmát alszom...
Szóval jelenleg itt tartok nagy vonalakban. Vagy összejönnek valamik, vagy nem - ahogy az lenni szokott! :D
