2013. szeptember 14., szombat

Bowden-próba no. 2

Korábban már írtam Oliver Bowden "fantasztikus" játékadaptációjáról, az Assassin's Creed megírásáról, ami nálam annyi sikert könyvelhetett el, hogy szinte megfogadtam, Bowden úrból és az ő munkásságából többet nem kérek.
Elképzelhető, hogy ez változni fog...

A játék ugyan átment egy erőteljes franchise-ba a III. résszel, amiben - nagy bánatomra - a fő karakter, Connor, Ezio nyomába se ér (ugráltatható bábnak tűnt, sehol se volt a korábbi karizmatikus vezéregyéniségekhez képest). Az amerikai függetlenségi háborúba kalauzolt minket a játék, ám a technikai dolgok, a fára mászás, erdőben rejtőzködés, vadászat, új kombinációk, mozgás sokkal jobban felvillanyozott, mint az események, ami kínos. A legnagyobb "pofon" már a játék első negyedében megérkezett: főszereplő orgyilkosunk apja Templomos, az ellenség sorait gyarapítja, ráadásul mire Connor felnőtt, ő lett a Nagymester. És nagyjából ez volt minden áll-letevés kiváltója.
Ahol a Nagymester - Haytham Kenway - felbukkant és interakcióba kerültünk vele, azok bizonyultak a legjobb részeknek, amiből azt vontam le magamnak, hogy bizony a drága Templomos apuci is köröket ver rá kicsi fiára karakterügyileg.


A kérdés: hogyan került egy kiemelkedő orgyilkosokkal büszkélkedő vérvonalba Templomos?

A széria legújabb, IV. része, a Black Flag Connor nagyapját helyezi középpontba és a kalózok aranykorába vezet minket, az előzetes alapján ez jóval ígéretesebbnek tűnik, mint a korábbi rész, s Edwarddal lezárul a Kenway család története, magyarázatot azonban úgy látszik ez se ad majd arra, hogyan került később fia, Haytham az ellenség soraiba.

Erre Bowdentől kapunk választ, s pontosan ezért szúrt szemet az Assassin's Creed: Árulás. (Bár a borító becsapós, azon Connor van.)

"Kiváló kardforgató vagyok, arra születtem, hogy osszam a halált. Örömet ugyan nem lelek benne, viszont igen jól csinálom."
London, 1735. Haytham Kenwayt azóta vívásra tanították, amióta csak elbírta a kardot. Amikor fegyveresek rontanak a családi otthonra, hogy meggyilkolják apját és elrabolják nővérét, a gyermek, anyja védelmében, végez az egyik támadóval.
A magára maradt fiút, akit bosszúvágy emészt, titokzatos mentor veszi magához, és kíméletlen gyilkost farag belőle, hogy felhasználhassa saját céljaira. Küldetései során Haytham nem bízhat senkiben, és mindent meg kell kérdőjeleznie, amiben valaha is hitt.
Az összeesküvések és árulások kibogozhatatlan szövevénye magával rántja Haythamet az orgyilkosok és a templomosok évszázados harcába. Talán nem is azt az utat járja, amelyet apja, Edward szánt neki?

Bowden az Assassin's Creed Reneszánsz után most először töltött el reménnyel! Olyan történettel áll elő, ami illeszkedik a játékok sorába, mégis pluszt ad, csemege lehet a játék szerelmeseinek és azoknak is, akik még az életben nem találkoztak vele (hol éltek azok? súlyos hiba, pótolni tessék!!!)
Egyrészt láthatjuk a hajdani kalózkapitány Edwardot jómódú angolként, családapaként - amire a játékban aligha lesz majd példa -, másrészt Haytham gyerekkora! Az az ember egy hatalmas kérdőjel volt a III. részben, kismilliószor több izgalmat és lehetőséget rejtett, mint Connor, így mikor az ő irányításáról lemondva a fiát kaptam meg fő-főnek eléggé elkámpicsorodtam. Kis szerencsével viszont ez a könyv magyarázatot ad minden kérdésre, és uram bocsá', talán Bowden is fejlődött annyit, hogy ne tépjem a hajam a fogalmazástól..... Bár, volt rá lehetőségem, hogy beleolvassak az első húsz oldalba, azt pedig semmit sem változott, hogy a tekintetek ilyen-olyan mosollyá válhatnak. Vesszőparipám, hiába.

Reménykedve állok az Áruláshoz, a témája miatt is sokkal ígéretesebbnek tűnik a korábbi regényeknél, így ha a stílus nem is változott, talán a tartalom kárpótolhat. Csak egyszer jussak hozzá és legyen időm elolvasni... Addig meg: Black Flag és kalózok!




(Kalózkapitány orgyilkos öcsém! Ha nem veri kenterbe Connort sírva fakadok...)

2013. június 28., péntek

Nem kéne!

Hurrá és ajjajj egy terítésre, avagy még mindig nem vagy normális, de azt hiszem, ez már nem újdonság, szóval villantom inkább azt, ami az.
Van friss White Balloons rész - tudjátok a kis Real Life-os akármicsodám, ami inkább ilyen kis lélekborogató kikapcsolódás -, olvasni ITT lehet. Bár ez messze nem vidám fejezet. Hm, a Harapj meg! II. legutóbbi frisse is elég sötétre sikeredett, ebbe se süt a Nap, azt hiszem, megártott az esős idő, vagy az előtte lévő kánikula.

Akárhogy is legyen, bármi is tett be, megint új történeten agyalok, tudom, előbb meglévőt kéne befejezni. Be is fogom, eskü! (Már íródik a Harapj meg! II. következő fejezete, rajta vagyok, csak lassan haladok.)
Az új veszélyforrás váza nagyjából elkészült, vannak fő és főbb karakterek, helyszín is rendben, a cselekmény még alakulóban, de már az is szépen körvonalazódik. A legnagyobb kérdés, hogy fantasy legyen, vagy Real Life. Képtelen vagyok dűlőre jutni, mert így is, úgy is lehet alakítani, úgy hiszem ha beletenném azt, amitől fantasynek lehetne mondani, az nem adna igazi többletet. RL-t viszont nem igazán tudok/szeretek/szoktam írni - nem véletlen!
Szóval még tipródom fölötte, és amíg ez a dilemma él, addig nem is kezdek igazán bele az írásába, fel lehet lélegezni! XD

2013. június 9., vasárnap

Reszisznek válaszolva (Kate)

1. Milyen neveken szokták szólítani?
    Kate, Ember, Kolonc…
2. Tegezhetem önt?
    Tegezhetsz! :D
3. Mi volt a kedvenc gyerekkori játékod?
    Volt egy plüssfarkasom. Jó, tudom… De tényleg volt és szerettem.
4. Hogyan nevezted az édesanyádat és az édesapádat?
    Apu, Anyu. És a húgomat se hagyjuk ki: Cara. Hiányoznak.
5. Gyakran kellett fegyelmezni téged gyerekkorodban?
    Eleven voltam, de nem rossz, inkább félteni, mint nevelni kellett.
6. Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?
    Irodalom és tesi.
7. Milyen öltözéket szeretsz hordani?
    Szoknyát-nadrágot egyformán szeretek (mondjuk az utóbbi mostanában sokkal praktikusabb), az egyszerűség és kényelem híve vagyok, szóval magamtól még véletlenül se vennék fel olyan botrányos ruhát, mint amilyet Jack sózott rám. Azért még számolunk! Egyébként meg rákaptam a bőrdzsekire.
8. Mi volt a legőrültebb tetted?
    Követtem egy farkast az erdőbe... -.-
9. Meséld el a legsúlyosabb betegségedet, sérülésedet!
    Volt egy abortuszom, drogoztam, ittam, cigiztem, nagy a felhozatal, emellett félig-meddig lelki-rokkant is lettem, ha ez számít.
10. Mondj el egy veled megtörtént vicces és cikis esetet!
    Egyszer annyira bámultam Will fenekét, hogy nekimentem az ajtófélfának. Claire kinevetett, nekem meg égett a fejem.


2013. június 5., szerda

Reszisznek válaszolva...

Szeretem, amikor sikerül kinyitnom a szemem és látok is vele. Nem utolsó dolog, higgyétek el! XD Nálam meg grandiózus teljesítmény, na de nem én vagyok a téma.
Még jó múltkor az ősrobbanás előtt két évezreddel, amikor még rendszeresen frissítettem sztorit-blogot (az arany-kor, ha-ha), Reszisz küldött pár kérdést - utólagos engedelmeddel mutogatom őket :$ -, most pedig sikerült leültetnem a díszes társaságot válaszkörmölésre!

Szóval: a következő kérdez-felelek bejegyzéseket sok szeretettel ajánlom Reszisznek (remélem még nem mondtál le rólam! *-*), és jó olvasgatást mindenkinek! :D

Night
1. Milyen neveken szokták szólítani?

    Night, Fattyú, Korcs, Öcsi, Nate/Nathan – legritkább és csak Zack hív így.
2. Tegezhetem önt?
    Tőlem…
3. Mi volt a kedvenc gyerekkori játékod?
    Maradjunk annyiban, hogy nem volt gyerekszobám.
4. Hogyan nevezted az édesanyádat és az édesapádat?
    Anyámat sehogy, mert meghalt a születésemkor, a nevelőapámat Edgarnak (rühes disznónak a háta mögött), a vér szerintit sehogy.
5. Gyakran kellett fegyelmezni téged gyerekkorodban?
    Ha kellett, ha nem: vertek.
6. Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?
    Nem jártam suliba, nevelők tanítottak… már amikor épp nem vertek. Valójában Zacharias tanított meg rendesen írni-olvasni. Lovagolni szerettem... aztán később azt is ha a nők lovagoltak rajtam... Ez nem érdekelt, mi? Bocsesz.
7. Milyen öltözéket szeretsz hordani?
    Fekete, sötét vagy szürke göncöket - jól rejtenek éjszaka -, pólókat, pulóvereket, farmereket, bakancsot, és elmaradhatatlan tartozék a hosszú bőrkabát. Most mondjuk épp bőrdzseki.
8. Mi volt a legőrültebb tetted?
    Őrületes mint legnagyobb baromság, vagy int legvakmerőbb húzás? Előbbi esetben az, hogy életben hagytam Victoriát, utóbbiban túl hosszú a lista, nincs kiemelkedő. Na jó, Kate húzós – nincs vele konkrét eset, az egész nőszemély egy vakmerő húzás a részemről.
9. Meséld el a legsúlyosabb betegségedet, sérülésedet!
    Lycanthrope-pá változtattak. Lapozzunk!
10. Mondj el egy veled megtörtént vicces és cikis esetet!
    Az apácás eset. Nincs sok humor az életemben. Oké, egyszer volt, hogy részegen terület-megjelöltem a fribourgi kúriát. Nem örültek neki a vérfarkasok, hogy napokon át lycanhugy szaga volt, ki is költöztek arra az időre. Derogált a kisajátított territóriumom határain belül tartózkodniuk.

2013. június 4., kedd

Lycanthrope, vérfarkas és farksember

Korábban már írtam róla, de azt hiszem, kissé félreérthető voltam, mert akadt pár értetlenkedés, ezzel a két... fajjal - pontosabban elnevezéssel - kapcsolatban, amik valójában egyek. Eredetileg.

Wikipédia következik!
"A farkasember vagy vérfarkas olyan ember, akit egy átok farkassá változtatott. Ilyenkor emberi mivoltából kivetkőzve viselkedik. Eredeti görög neve, a λυκάνθρωπος, a görög lükosz (farkas) és az anthróposz (ember) szavak összevonásából keletkezett."

Likantróp, vérfarkas, farkasember, ezek a kifejezések ugyanazt a mitológiai, néphiedelmi lényt jelölik. Kultúránként, de még régiókként is változhat annak a hagyománya, hogy hol hogyan néz ki, vagy hogyan lehet ezzé a lénnyé válni. Az is területenként, országonként más és más, hogy milyen rendszerességgel változnak át és mitől. Egy XVI. századi svéd író szerint a litván vérfarkasok egy speciális alapanyagokból készített sörtől változnak át - köze nincs a Holdhoz. A ciklikusság elsőnek talán az olaszoknál jelent meg és kötődött a teliholdhoz.
Egyetlen mitológia sem szedi szét őket külön fajokra, alfajokra - ez a húzás a saját kis agyszüleményem. Szóval mielőtt bárkit félrevezetnék (vagy ha már megtettem, visszairányítom): nincs különbség lycan és vérfarkas között eredetileg, ez csak a Harapj meg!-en belül él.

Miért?
Mit mondjak? Írói szabadság. XD Dan Brown a kezdő hosszúsági kört is elgörbítette, hogy Párizs és London egy vonalba essenek (itt szólok: nem esnek! XD)
Az elnevezéseken kapva kiagyaltam a vérfarkasoknak két alfajt: a lycanthrope-ot és a farkasembert. Ennek oka csupán annyi volt, hogy más fajokat is szerettem volna, de a farkas-jelleget megtartva, így lettek a teliholdanként dühöngő szörnyetegekké váló vérfarkasok, akiket a könnyebbség kedvéért nem őrült-vérfarkasoknak, hanem lycanoknak hívok.

Még pár elnevezés (wiki):
"A csehek ősi mitológiájában vlkodlak, a lengyeleknél wilkolak a neve; egyéb szláv elnevezései vukodlak, vukodlak, vurkolak, kudlak; a germánoknál werwolf (ógermán emberfarkas jelentésű szó, ebből a mai angol werewolf); a románoknál priculici vagy a szláv névből származó vîrcolac."
Ezeket a jövőre nézve mutatom. Esélyes, hogy lesz még farkasos sztorim, és ha "vukodlak" néven illetem az egyik fajt, aminek ember tagjai farkassá változnak, de valamivel megspékelem, az sem lesz eredetileg más, mint vérfarkas/farkasember/likantróp. Csak azon az általam kreált világon belül fognak úgy működni, ahogy. (Gondoljatok csillámvámpírékra. Na, én is ezt játszottam, csak reményeim szerint nem olyan bődületesen bután, mint Meyer. Bocsi a Twilight-rajongóktól!)

Összegezve: aki ilyen jellegű felbontásba botlik 2008 (Harapj meg! első változatának születési éve) utáni sztoriban (természetesen netre gondolok) és felhorkan, hogy marhaság, az engem szidjon, én nem bírtam magammal és tettem különállóvá a lycant a vérfarkastól. Bár azt hiszem az Underworldben is van némi különbségtétel... vagy keverem, mert ott csak a hibrid meg a vámpírok és a vérfarkasok vannak...

2013. június 2., vasárnap

A blog, az alkotás meg én

Héééé!!! *csápol* Itt vagyoooook! *csápol és ugrál* Nem, nem ott, itt! *hadonászik, míg rá nem fókuszálnak* Áh, nagyszerű, mindenki jól lát? Mindenki jól hall? Kitűnő!

Jól látjátok, élek, virulok, itt vagyok, és van új Harapj meg! fejezetem is! Imaginen vár elbírálásra, úgyhogy valószínűleg hamarosan olvashatjátok is, de előre szólok, nem túl kellemes, ráadásul messze nem sikerült olyanra megírnom, mint szerettem volna. Tudjuk be a visszarázódásnak. Mert igen, szeretnék végre visszatérni az íráshoz és nem csak FRPG-n kiélni billentyűzetkoptatói hajlamaimat. (Pontosan, eddig a szerepjáték vont el, illetve hagytam, hogy elvonjon, de keresztbe tettek a szórakozásomnak, szóval úgy döntöttem, hogy ott mérséklem magam, itt pedig előre a végtelenbe és tovább!)

Na, de mit is akarok ebben a posztban...

2011 májusában indítottam a blogot, magamhoz képest meglepően aktívan is vittem/viszem (te jó ég, több mint két éves!) és a napokban több bejegyzést is visszaolvastam, átfutottam, kommenteket szemezgettem, egy szóval: nosztalgiáztam. Néhol fogtam a fejem, hogy ilyen idiótaságokat hogyan írhattam, máskor meg azon néztem, hogy jé, értelmes gondolatok! A kommenteken mindenütt jót mosolyogtam, ugyanúgy örültem nekik most is, mint mikor küldtétek őket, fantasztikus érzés tudni, hogy olvastok, követitek a kis nyűgjeimet, nyavalyáimat, történeteimet.
Ennek elsődleges oka több mint valószínű, hogy a Harapj meg!, szóval már csak ezért is hálás vagyok annak azoknak a bolhafészkeknek, akik azt hiszem, kezdenek visszaszállingózni a kis nyaralásukból (ideje volt!)

Kicsit fejben most szét vagyok csúszva, szóval ha összeszedetlennek tűnök, bocsánat! Próbálok követhető lenni.

Harapj meg!
Lesz itt még jaj meg juj! A végét mindenesetre már tudom, csak abban vagyok bizonytalan, hogy ahhoz mérten hogyan alakulnak majd a szövetségrendszerek, kik állnak össze, vagy épp mennek szét. Night célja tisztán körvonalazódott bennem - benne majd a második rész végére fog -, hozzá, illetve a céljához fog a többieké igazodni, ahhoz mérten, mennyire állnak a pártjára vagy fordulnak szembe vele.
A lényeges szereplőimmel az a baj, hogy jelenleg totál más úton mozognak, más-más szál szövődik a történetükből, és aki még bizonytalanabb, ingatagabb jellem közülük, az is meg fog erősödni (pl. Kate). Így nem meglepő talán, hogy az elképzeléseikhez is foggal-karommal ragaszkodnak majd, a probléma csak az, hogy én már látom, amit ők még legfeljebb sejtenek: nem feltétlen fognak egy irányba evezni, de még csak nem is egy csónakban!
Nem kell megijedni, nem fogom azt játszani, hogy ahány szereplő, annyi felé szakad, de lesz 3-4 fő csapásirány - eleinte még több, de higgyétek el, csökkenni fog. Hogy minderre majd hogyan reagáltok a történet alakulása közben azt meglátjuk, meglátjátok, igyekszem logikusan megírni, karakter hűen, remélem sikerülni fog.

Tükörszilánkok
Egy egészen picit megfeneklettem, de tényleg csak picit. Az biztos, hogy nem tudom párhuzamosan írni a Harapj meg!-gel, így, amíg a vérfarkasaimhoz érzek késztetést, addig ez a sztori biztosan pihenni fog. 
Nem tudom, hogy ez mennyi időt jelent, lehet, hogy két nap múlva már ekörül fognak kattogni a gondolataim, majd elválik. Minden esetre semmiképp se szeretném, hogy végleg a fiókban végezze a történet, ennél jobban piszkálja a fantáziámat a két herceg és a többiek élete, alakulása.

Two Steps From Hell
Hallgassatok Two Steps From Hellt!!! Nem viccelek, amióta rájuk akadtam/megmutatták (nem emlékszem már pontosan, melyik volt), azóta a szerelmesük vagyok. Sokféle dallam, hangulat, 90%-ban segítenek folytatni egy-egy elakadt jelenetet, ha kizökkenek a hangulatából és megtalálom a megfelelő számot. Fantasy íráshoz elsőosztályúak! Tegnap töltöttem le szereztem be pár albumot, a teljesség kedvéért, a Halloween című pedig tulajdonképpen átröpített a második rész 5. fejezetén. (Hagyjuk, hogy mennyire tartom jól sikerültnek, a lényeg, hogy kilendített a holtpontról.)





Zárszónak: elméletileg nem kell megint hónapokat várni, hogy sikítsak, hogy új fejezet van valamiből, gyakorlatilag... Isten útjai kifürkészhetetlenek...

2013. február 24., vasárnap

Az ígéretek földje

Rémciki a helyzet, tudom, nem kell mondani, ég is a fejem, mint a Reichstag. Ígérgettem hetet-havat, aztán itt vagyunk, vagyok a nagy semmivel a hátam mögött, mert a történeteim sajnos a legutóbbi jelentkezésem óta se tanulták meg írni magukat. Őszinte bánatomra...

Szóval a folytatásuk még mindig rám vár, ami meglehetősen rossz hír a kedves Olvasóknak, mostani aktivitásom tükrében. Gigantikus bocsánat kéréssel tartozom, trehányságomat csak újabb fejezetekkel tudnám jóvá tenni, amik... nincsenek. *bőg*
Okok/kifogások arra, hogy nem írok: suli, ügyintézések, suli, kevés energia és szabadidő, suli, trehányság, suli, szutykos időjárás, suli. Mondtam, hogy ciki a helyzet!

Remény sugár(féle):
Késztetést érzek, hogy írjak, de mire oda jutok egy nap, hogy "na, akkor most!" már vagy erőm, vagy kedvem, vagy agyam nincs hozzá - szánalmas kifogás, tisztában vagyok vele. -.-
Jó múltkorában Reszisz küldött egy kérdőívet a Harapj meg! karaktereihez (bocsáss meg érte, tegnap jutottam el csak hozzá megint :( ), és ahogy elkezdtem azon agyalni, vajon melyikük mit válaszolna a kérdésekre, elkezdtek előfurakodni a sufniból. Nőiesen bevallom: azért hiányoznak.
Még így sem garantált, hogy mostanában lesz bármi újdonság, de amit tudok, megteszek az ügy érdekében (én is szeretnék már friss fejezetekre friss kritikákat, véleményeket kapni :D).
Próbálom berúgni a motort, aztán majd elválik, mennyire sikerül. :)