2011. december 25., vasárnap

Részlet és magyarázat

Kedves Mindenki, akik követitek a blogot! Mint észrevettétek, karácsonyra nem váltottam designét. Az ok egyszerű: ennyire nincs időm mostanában. Jó hír azonban, hogy ha ügyes vagyok, akkor január 9.-ével végzek a vizsgáimmal, és onnantól jó darabig szabad vagyok! Alig várom...

Addig ezzel tanulok, beadandókat írok, és néha biggyesztek egy-egy plusz mondatot a Bite me! 25. fejezetéhez is. Bizonyítékkal is tudok ezzel kapcsolatban szolgálni, íme:

"- Szia, Manny… – köszöntem korántsem olyan vidáman, mint ő, de csupán azért, mert az előbb tarolt le. – És William… – pillantottam el a fiú mellett, ezúttal pedig kifejezetten személyes okokból nem röpködtem a boldogságtól.
Ahogy Will tekintete találkozott az enyémmel, a levegő a pillanat tört része alatt fagyott meg közöttünk. Legutóbb mindketten el voltunk foglalva Claire és a baba épségével, ezúttal Night volt terítéken, de érdekes módon mellette már jutott idő olyan finomságokra, mint felfogni, hogy éppen cselszövő és áldozata találkoztak."

Nem mond túl sokat  ez a kis jelenet, tudom, de nem is spoiler-céllal tettem be. Hogy a fejezet mikor lesz kész, azt továbbra is kérdőjelek értetlen tábora övezi, egy biztos: ha kész örömködök, és feltöltök.

Másik mondandóm: Kate-tel is lesz hosszú interjú, valamint még azokkal kérdezz-felelekes, akik kaptak szavazatot. Ezen felül a falkával is olvashattok majd egy csoportos interjút, ha minden jól alakul, de ez még naaaaaaaaagyon a jövő zenéje.

Addig is: kellemes karácsonyi ünnepeket, és BÚÉK!

2011. november 28., hétfő

Farkasokkal táncoló

A Harapj meg! történet másik főszereplőjének, Kate-nek az interjúja következik. :)

Neved?
Kate Truelight.

Korod?
18 éves vagyok.

Faj?
Ember.

Horoszkópod?
Mérleg.

Foglalkozásod?
Középiskolás tanuló vagyok, habár lehet, hogy már nem. Ki tudja, mit intéztek a hátam mögött a bundások.

Van testvéred?
Cara, a húgom.

Hogy jössz ki vele?
Nagyon jól, és rettenetesen hiányzik.

Egyedüllétet szereted inkább, vagy a társaságot?
Attól függ, kinek a társaságát kellene elviselnem.

Megbántál valamit az életed során?
Igen.

Hiszel valamilyen felsőbb hatalomban?
Kiábrándultam minden ilyesmiből.

Mennyire vagy manipulálható?
Bizalmatlan és szkeptikus vagyok, szóval nem igazán, de az utóbbi időben szépen megvezettek.

Kit szeretsz a legjobban?
Zachariast.

Kit gyűlölsz a legjobban?
Night (Seggfej) Murdert.

Sok ellenséged van?
A barátaim az ellenségeim.

Mire/Kire vágysz a leginkább?
Arra, hogy hazamehessek, arra, hogy a falkával maradhassak, arra, hogy őszinték legyenek velem és arra, hogy akibe hülye fejjel beleestem, engem szeressen a legjobban. Igen, tudom, van benne ellentmondás…

Kedvenc italod?
Kakaó.

Kedvenc ételed?
Minden, amit könnyen, gyorsan el lehet készíteni és laktató.

Kedvenc illatod?
Vanília.

Lehet veled komolyan, komoly dolgokról beszélni?
Igen.

Bensőséges dolgokról?
Ha nem az én bensőséges dolgaimról van szó, akkor igen.

Ha tehetnéd, mit változtatnál magadon?
Ha lehetséges volna, visszakérném a méhem.

Mi a legnagyobb félelmed?
Újabb hazugságok.

Kitől félsz a legjobban?
Nighttól…

Kit tartasz a legbosszantóbbnak?
Williamet. Gyűlölöm, hogy annyit kavar.

Kitől szabadulnál meg, és miért?
Nighttól és Willtől. Életem elrontói, kell ennél több, erősebb érv?

Mit vallanál be utoljára?
Mindezek után azt, hogy kibe vagyok szerelmes. (Nem mintha nem lenne nyílt titok...)

Minek örülnél a legjobban?
Ha mindazt, ami az elmúlt hetekben történt, csak álmodtam volna.

Hogy állsz a búcsúzkodással, befejezésekkel?
Gyorsan lezavarom mindkettőt, nem szeretek sokat érzelgősködni.

2011. november 27., vasárnap

Minden lében farkas 2.

MANNY: *Kivágódik az ajtó, Manfred berepül rajta, hason csúszik pár métert a parkettán, majd felpattan, átugrik a kanapé háttámlája fölött, és a matracra esik.* Hy!
ÍRÓ: *Nevet.* Szép belépő!
MANNY: Night rásegített. *Szerényen vállat von.* Ó, van csokid! *Egyből felül.* Kaphatok? *Hatalmas, kérlelő szemekkel néz.*
ÍRÓ: *Tűnődik, hogy erre hogyan mondhatna bárki is nemet.* Persze, vegyél csak.
MANNY: *Ráveti magát az édességre.*
ÍRÓ: *Eltűnődve figyeli.* Mondd csak, miért van ennyi testékszered? Van valami funkciójuk, céljuk, vagy csak hobbi és stílus?
MANNY: *Két falat között.* Vagányak! Na, jó, nem csak ezért. *Befejezi a habzsolást.* Feltűnési viszketegségem van a két méteres magasságom mellett is. Anyukám régen mindig azt mondta, hogy különleges vagyok, hogy az apám vére dominál bennem, és hogy őrá hasonlítok. Anyu nagyon szeretett…
ÍRÓ: És a tetoválások?
MANNY: *Elszontyolodik.* Miután aput és anyut Haakon megölette, engem is elkapott. Lefogatott, hogy aztán kivégezzen. Megkérdezte, hogy miért kéne életben hagynia. *Keserű mosoly.* Azt feleltem, hogy azért, mert különleges vagyok. Ez jutott először eszembe. Kigúnyolt, és megalázásképpen azt tetováltatta a tarkómra, hogy „Egy a sok közül”.
ÍRÓ: Ki változtatta meg?
MANNY: *Fellelkesül.* Jack. Ő csinálta a többi tetoválásomat is. *Mutatott a halántékára és a jobb alkarjára.* A szögesdrótos a kedvencem!
ÍRÓ: Nagyon szereted ezt a falkát. *Mosoly.* A többiekhez képest szörnyen fiatal vagy, ráadásul farkasember, félvér. Ez nem zavar?
MANNY: Dehogy! Olyan, mintha négy bátyám lenne, folyton piszkálnak, leszúrnak, ha valamit elrontok, de bajban mindig számíthatok rájuk. Sose hagynának cserben.
ÍRÓ: Bajból kijut nektek elég, te mégis mindig derülátó vagy.
MANNY: Még szép, hogy! Ennyi búval-bélelt, depresszív, kiábrándult vénség mellett kell valaki, aki színt visz az életükbe, és feldobja a hangulatot. *Büszkén kihúzza magát.* Ők is tudják, hogy szükség van rám, ezért nem öltek még meg!
ÍRÓ: Szóval te is érzed, hogy néha az idegeikre mész.
MANNY: Abszolút! A majdani ráncok és ősz hajszálak 90%-át nekem köszönhetik, ebben biztos vagyok.
ÍRÓ: És mi van azokkal, akik tényleg meg akarnak ölni? Gondolok itt elsősorban a nagyapádra.
MANNY: *Kissé visszavesz a vigyorgásból.* Nem vagyok olyan erős, mint a többiek, sem olyan tapasztalt. De még ha ez csak hiú ábránd is, most akkor is azt mondom: én fogom megölni őt, és nem fordítva. Másnak se hagyom, hogy előttem végezzen vele.
ÍRÓ: Nagyon elszánt vagy, mi motivál ilyenkor?
MANNY: *Megborzolja a taraját.* Kérdezz kettőt és könnyebbet! *Zavartan vigyorog.*
ÍRÓ: *Nevet.* Rendben, akkor… milyen volt a Termékenységi Ünnep Ephoninnal?
MANNY: *Fülig vörösödik.*Nos, az úgy volt, hogy… öhm… Hát tudod, először táncoltunk… aztán fölmentünk hozzá… és… öhm…
ÍRÓ: *Tűkön ülve vár.* ÉS???
MANNY: *Belesüpped a kanapéba.* Egész éjjel társasoztunk meg kártyáztunk.
ÍRÓ: *Értetlenül pislog.* Nálad ez jelenti a szexet?
MANNY: *Megrázza a fejét.* Az nem volt. Azért engem vitt magával, mert nem akarta, hogy „egy tesztoszterontól túlfűtött hím” megfektesse. Nem szereti ezt az ünnepet, nem akar gyereket, és bocsánatot is kért tőlem… Szóval… társasoztunk és kártyáztunk.
ÍRÓ: Na de… hogyan tudtátok azt tettetni, hogy mégis lefeküdtetek? Nálatok az ilyesmit szag után megérzik, nem?
MANNY: Nooos, ő egész éjjel az én ingemben és nadrágomban volt, én pedig az ő hálóingében. *Ennél jobban már nem tud vörösödni.* Jöhetne a második kérdés?
ÍRÓ: *Teljes döbbenet alatt. Aztán újraindítja a programot.* Igen… igen… Öhm… Bakker, ez komoly? *Képtelen napirendi pontra térni fölötte.* Szobára mentetek, és csak… játszottatok?
MANNY: *Bűnbánóan bólogat, mintha ő tehetne róla.*
ÍRÓ: *Lefagy.* Melyik évszak a kedvenced? *Kérdez, hogy ne üljenek kukán, és próbál témát terelni.*
MANNY: Az ősz. *Kap az alkalmon.*
ÍRÓ: Miért?
MANNY: Mert színesek a levelek.
*Néma csönd.*
ÍRÓ: Tudod, hogy értelmes beszélgetés terén nagyon nehéz veled boldogulni?
MANNY: Igen. De neked azért egész jól megy!
ÍRÓ: Hozzátok edződtem. *Fáradt sóhaj.*
MANNY: Mint Kate! *Ismét mosolyog.*
ÍRÓ: *Lendületet kap.* Tényleg, Kate-tel mi a helyzet? Eléggé megharagudott rád, amiért becsaptad.
MANNY: IMÁDOM! *Csillogó szemek.* És olyan rossz volt, hogy nem mondhattam el az igazat. Night meg úgy bánt vele, mintha ő lenne a főellenség. *Megrázza a fejét.* Pedig Kate nagyon kedves, engem is megvigasztalt.
ÍRÓ: De kibékültetek, nem?
MANNY: Igen, azt hiszem. De ha elevenen meg is nyúznak érte, én innentől csak az igazat mondom neki.
ÍRÓ: Akkor is, ha ezzel magadra haragítod Nightot?
MANNY: *Határozottan bólint.* Akkor is.
ÍRÓ: Kezdem érteni, hogy mit is keresel te egy ilyen falkában. *Mosolyog.*
MANNY: *Szaporán bólogat.* És most már mennem is kell, én vagyok a kajafelelős ma, és ha odakozmál a sült, engem tényleg kicsinálnak…
ÍRÓ: Rendben, szaladj csak! Aztán majd küld be Kate-et!
MANNY: Rendicsek!

Minden lében farkas

Az infantilis Murder kölyök reflektorfényben! :D

Neved?
Manfred Murder. Eredetileg Manfred Smith.

Korod?
98 éves vagyok.

Faj?
Farkasember. Félvér vagyok.

Horoszkópod?
Kos.

Foglalkozásod?
Örök gyerek, hangulat- és kedélyjavító, plusz zseni. Elvégre ki más tudná hülyeségekkel feldobni Nightot?

Van testvéred?
Egyke vagyok, ha a falkatársaimat nem tekintjük annak. Inkább tekintsük annak, szóval van négy bátyám!

Hogy jössz ki velük?
Izgalmasan! Néha majd megfojtanak szeretetükben. De  tudom, hogy csak viccelnek… ugye?

Egyedüllétet szereted inkább, vagy a társaságot?
Hülye kérdés. Nem látszik mekkora party-arc vagyok?

Megbántál valamit az életed során?
Igen. Azt hogy nem öltem meg már réges-rég Haakont, és hogy hazudtam Kate-nek.

Hiszel valamilyen felsőbb hatalomban?
A humorban.

Mennyire vagy manipulálható?
Nem nagyon. csak engedelmes és kicsit még naiv.

Kit szeretsz a legjobban?
Kate-et. Meg Willt… és Nightot, Lance-t, Will kislányát, Ephonint…

Kit gyűlölsz a legjobban?
Haakont.

Sok ellenséged van?
Nem kifejezetten ellenségek, inkább hobbi-fejemre-vadászók.

Mire/Kire vágysz a leginkább?
Bosszúra Haakon ellen.

Kedvenc italod?
Mindenféle gyümölcslé.

Kedvenc ételed?
Mindenevő vagyok és édesszájú, nálam nincs diszkrimináció.

Kedvenc illatod?
Frissen sült kalács. Semmi nem übereli!

Lehet veled komolyan, komoly dolgokról beszélni?
Igen, bár sokan nem hiszik el.

Bensőséges dolgokról?
Kell hozzá egy megfelelő hangulat és lelki állapot.

Ha tehetnéd, mit változtatnál magadon?
Lekaparnám a tarkómról a tetoválást.

Mi a legnagyobb félelmed?
Meghalok, mielőtt Haakonnal végezhetnék.

Kitől félsz a legjobban?
Nighttól. Nagyon ijesztő tud lenni, főleg ha nincs holdtölte!

Kit tartasz a legbosszantóbbnak?
Azt hiszem… saját magamat.

Kitől szabadulnál meg, és miért?
Zachariastól. Okoskodó, sznob!

Mit vallanál be utoljára?
Hogy többször félek, mint szabadna, és hogy azért Zachariasnak elég sokszor van igaza.

Minek örülnél a legjobban?
Ha Kate velünk maradhatna, és Will végre foglalkozna a lányával is.

Hogy állsz a búcsúzkodással, befejezésekkel?
Folyton elérzékenyülök, nem szeretek búcsúzkodni! És ha befejezés, akkor már Happy End!

2011. november 26., szombat

Farkas Naplók 2.

ÍRÓ: *Az ablaknál áll, a párkánynak támaszkodik, teát szürcsöl.*
ZACK: *Kopogtat, belép, udvariasan fejet hajt.* Nate az előbb viharzott el. Minden rendben?
ÍRÓ: Igen, persze, csak kicsit felhúztam. *Legyint.* Dobd le magad! *Int a kanapé felé.* Ha kérsz teát, szolgáld ki magad!
ZACK: *”Ledobja” magát, és önt teát.* Beszélni akartál velem. Itt vagyok.
ÍRÓ: Igazság szerint nem beszélgetni, hanem kifaggatni hívtalak. *Angyali mosoly*
ZACK: *Felnevet.* Sejtettem. Mit szeretnél tudni? *Kortyol egy keveset, érdeklődve vár.*
ÍRÓ: *A fotelbe veti magát.* Lássuk csak… Mikor tudtad meg, hogy Night… öhm, Nathan "csak" a féltestvéred?
ZACK: Elég korán. Apa mindig fattyúnak hívta, az elejétől kezdve hangoztatta, hogy ez a „nyavalyás, semmire kellő mihaszna” nem az ő vére. De csak később jöttem rá, hogy valójában mennyire gyűlöli őt.
ÍRÓ: Hogy élted meg azt, amikor Victoria átváltoztatott?
ZACK: *Eltöpreng.* Nehéz lenne rá egyértelmű választ adni. Egyrészről ijesztő volt, másrészről az öcsém mellett maradhattam, harmadrészről pedig életemben először szerelmes lettem. Hogy mindez mennyire jó, vagy rossz, azt képtelen volnék megítélni.
ÍRÓ: Sokáig voltatok együtt, hogy alakult hármatok kapcsolata?
ZACK: Az elején nem volt semmi gond. A problémák akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy Nate holdtöltekor kezelhetetlen fenevad. Victoria talált erre egy megoldást: szexuális vággyal és testiséggel csillapította le a szörnyeteget. Mindezt a hátam mögött, míg úgy tűnt kívülről, hogy mi vagyunk a tökéletes álompár. *Szomorú mosoly.*
ÍRÓ: Mit tettél, amikor megtudtad? *Már letette a bögréjét, feszülten figyel.*
ZACK: Semmit. *Suttog.* Nem tettem semmit sem. *Maga elé mered.* Világ életemben én voltam a passzív, a szemlélődő, a csendes. Nathan pedig a tökéletes ellentétem. Valójában mindig ő irányította az életemet, én pedig csak egy árnyék voltam, ami követte őt… Egészen addig, amíg meg nem ölte Victoriát.
ÍRÓ: Mindketten szerettétek, igaz?
ZACK: Teljes szívemből. De hogy Nate is így érzett-e, azt nem tudom. Megölte őt. Kétlem, hogy testiségen kívül érzett volna bármi mélyebbet is Victoria iránt. *Fájdalmasan megrándul az arca.*
ÍRÓ: És mi a helyzet Kate-tel? Ismétli magát a történelem?
ZACK: *Szívből nevet.* Annyira imádom, hogy mindenki ezt hiszi! *Kedvesen mosolyog.* Kate egy érdekes lány, kicsit mazochista, és ha dühös Nate-re emlékeztet. De sose tudnék rá úgy nézni, mint Victoriára. Nem is akarok. Elég volt egyszer ezt eljátszani, ismétlésre cseppet se vágyom. Szeretem, de nem szerelemmel, ez pedig így a legjobb.
ÍRÓ: *Mosolyog.*Kate-tel jól kijössz, de a Murder falka tagjaival nem igazán. Ez ellen akarsz tenni, jó így neked, vagy hidegen hagy?
ZACK: Nem igazán foglalkoztat. Az utóbbi években William sokat keresi a társaságom, megpróbál kibékíteni Nathannel, de őt ismerve e mögött is van valami hátsó szándék, vagy indok. Képtelen vagyok megbízni benne.
ÍRÓ: Van a falkában olyan, akiben bízol? A testvéreden kívül.
ZACK: Lance-ben. Úgy-ahogy. Jack kétszínű ripacs, William túl manipulatív, és Manfred… őt inkább nem is jellemezném.
ÍRÓ: Mannyvel kicsit sem vagytok egy hullámhosszon. *Vigyorog.*
ZACK: Nem normális. Egy infantilis bolond, ráadásul életveszélyesen vezet! Hogy kaphatott jogosítványt?
MANNY: *Nyílik az ajtó, bekukkant.* Ne üvöltözz, és nincs jogsim. *Nyelvet ölt, elsilsszol.*
ZACK: *Méltatlankodva széttárja a karjait.* Nyeretlen kamasz.
ÍRÓ: Visszatérve rád… *Próbálja elfojtani a nevetését.* A jövőre nézve mik a terveid? Nighttal, Kate-tel a Murder- és a saját falkáddal?
ZACK: Szeretnék elvonulni egy békés lakatlanszigetre és fűszoknyában lézengeni. *Rázza a fejét.* Komolyra fordítva a szót: nincsenek túl nagy terveim. Az öcsémet vagy megölöm, vagy családi összeborulás lesz. Jelenleg az utóbbi felé hajlok, de ez nem csak rajtam áll. Kate-nek segítek, amiben tudok, nem akarom becsapni, vagy hazudni neki, ezekből már úgyis eleget kapott. Egy cipőben járunk, mindkettőnket ők igyekeznek irányítani: Nate és William.
ÍRÓ: És a Fang falka?
ZACK: A falkát jelenleg a béta vezeti, amíg én „kéjutazáson” veszek részt ezekkel a jómadarakkal. Viszont a bétából hamarosan alfa lesz. *Finom mosoly.*
ÍRÓ: Ha ez megtörténik, mihez fogsz kezdeni?
ZACK: *Szórakozottan pörgeti a teáskanalat az ujjai között.* Azt hiszem, meglátogatom Mikhailt. Azt csiripelték a madarak, hogy érdekes dolgokra bukkanhatok a Jég Palotában. Előtte viszont utána kell néznem ennek-annak.
ÍRÓ: *Felcsillan a szeme.* Mit is csiripelnek azok a madarak egészen pontosan?
ZACK: Ezt-azt. *Legyez könnyedén.* Ha jutok valamire, úgyis elmondom.
ÍRÓ: Előre is vetíthetnél!
ZACK: Azt épp az imént tettem meg. *Mosolyog és feláll. Elégedettnek tűnik.* Köszönöm a teát, igazán finom volt! *Búcsút int, és kimegy.*
ÍRÓ: Suttyó!

Farkas Naplók

Következő alanyunk Zacharias. :)

Neved?
Zacharias Fang. Eredetileg Zacharias Howard.

Korod?
248 éves vagyok.

Faj?
Vérfarkas.

Horoszkópod?
Rák.

Foglalkozásod?
A Fang falka vezére vagyok... egyelőre.

Van testvéred?
Igen, egy öcsém, Nathan. Vagy ha így ismerősebb: Night.

Hogy jössz ki vele?
Inkább hagyjuk...

Egyedüllétet szereted inkább, vagy a társaságot?
A magányt jobban szeretem. De azért jól esik, ha a hozzám közelállók körülöttem vannak.

Megbántál valamit az életed során?
Van egy-két dolog, amit nagyon.

Hiszel valamilyen felsőbb hatalomban?
Emberkét hittem Istenben, amióta viszont vérfarkas lettem, inkább saját magamban.

Mennyire vagy manipulálható?
Inkább befolyásolhatónak mondanám magam. De nem mindenki által, csak vannak páran, akikért bármit megtennék.

Kit szeretsz a legjobban?
Az öcsémet.

Kit gyűlölsz a legjobban?
Az öcsémet.

Sok ellenséged van?
Biztos akad.

Mire/Kire vágysz a leginkább?
Helyre állított testvéri kapcsolatra.

Kedvenc italod?
Hársfatea.

Kedvenc ételed?
Vajban sült pulykamell krumplipürével. De a püré ne porból, hanem krumpliból legyen!

Kedvenc illatod?
Menta.

Lehet veled komolyan, komoly dolgokról beszélni?
Igen.

Bensőséges dolgokról?
Általában igen.

Ha tehetnéd, mit változtatnál magadon?
Külsőleg semmit. Lelkileg szeretnék érzéketlenebb lenni. Megszabadulni attól a részemtől, ami szereti és óvja Nathant.

Mi a legnagyobb félelmed?
Hogy Nate meghal.

Kitől félsz a legjobban?
Williamtől. Alattomos, és nem lehet őt megfejteni.

Kit tartasz a legbosszantóbbnak?
Természetesen Manfredet.

Kitől szabadulnál meg, és miért?
Talán az öcsémtől, de sokkal inkább Raphaeltől. Manfred se hiányozna, azt hiszem, de a lycan "királytól" felfordul a gyomrom.

Mit vallanál be utoljára?
Hogy a lelkem legmélyén azért kedvelem Mannyt.

Minek örülnél a legjobban?
Ha visszamehetnék az időben, és megakadályozhatnám az átváltoztatásunkat.

Hogy állsz a búcsúzkodással, befejezésekkel?
Egyiket se szeretem, de ezt profin leplezem.

2011. november 25., péntek

Interjú a lycanthrope-pal 2.

Ahogy ígértem, itt van a kifejtős is. Night nehéz eset, nem túl közlékeny, de azért pár dolgot ímmel-ámmal elárult. Sőt, még egy leheletnyi spoilert is talál, aki figyel. Illetve utalást arra, hogy mi lesz még! ;)


ÍRÓ: *Lecsüccsen, papír-toll elő, kényelmesen elhelyezkedik a fotelben, angyalian mosolyog.*
NIGHT: *Dohányzóasztal túloldalán ül a kanapén, lába a bokájánál keresztbe téve, mellkas előtt összefont kar, morcos ábrázat, éles, borostyánsárga tekintet.*
ÍRÓ: Szóval lycan vagy.
NIGHT: *Mogorván biccent.*
ÍRÓ: És mióta?
NIGHT: Semmi közöd hozzá!
ÍRÓ: *Sóhajt.* Megtennéd, hogy nem viselkedsz úgy, mint egy nyeretlen kölyök, és válaszolnál a kérdéseimre? *Fancsali mosoly.* Kérlek!
NIGHT: *Kelletlenül morgolódik.* Oké. De ezt a témát ne nagyon feszegessük!
ÍRÓ: Megbeszéltük! *Ezer wattos vigyor.* Na, lássuk a farkast… Hány éves vagy, mikor születtél és hol?
NIGHT: 1764. május 7-én, egy Londonhoz közeli birtokon. 241 éves vagyok.
ÍRÓ: *Félhangosan.* Vénség…
NIGHT: Remélem rosszul hallottam! *Szúrós pillantás.*
ÍRÓ: Abszolút! *Firkál, majd folytatja.* Elmondanád, hogy milyen volt a gyerekkorod, a családi életed?
NIGHT: Nem!
ÍRÓ: Ha így folytatod, rövidesen hullazsákban végzed… *Fejével a félbehagyott, sorsdöntő fejezet felé int. Felvonja a szemöldökét.* Nos?
NIGHT: *Morgolódik.* Jól van… Balkézről születtem, az édesanyám egyszeri afférjából. Az igazi apámat nem ismertem, de szinte biztos, hogy már nem él. Edgar - a fivérem apja - gyűlölt, mert mindig anya hűtlenségére és halálára emlékeztette a jelenlétem. Vert, aztán veretett, végül könnyes búcsút vettünk. *Szemforgatás.* Most Zacharias után fogsz vájkálni?
ÍRÓ: *Somolyog, biccent.*
NIGHT: *Nagyon-nagy sóhaj.* Mégis mit mondjak róla? Edgar szeme fénye volt, nekem ott segített, ahol csak tudott, és szerelmes volt… vagy talán még mindig az Victoriába. *Feszeng, a térdére könyököl.* A bátyám, és én nagyon szerettük őt. Nem akartam, hogy ez legyen. És ha már a között kellett választanom, hogy Victoria vagy Zacharias maradjon életben, evidens, hogy a fivéremet választom.
ÍRÓ: Megbántad?
NIGHT: Nem… Illetve igen, de nem azt, amire gondolsz… *A hajába túr.* Mindegy.
ÍRÓ: Dehogy mindegy! Van ezzel kapcsolatban még valami? *Átkozottul kíváncsi.*
NIGHT: *Feláll, járkál.* Inkább ne akard tudni. Ezt a témát is hanyagoljuk.
ÍRÓ: *Még mindig kíváncsi, de nem akarja, hogy Night lelépjen, ezért enged neki.* Jól van, akkor térjünk át a falkádra. Te magad válogattad össze a tagokat, vagy Fenrir gyúrt titeket egybe?
NIGHT: *Visszaül, kényelmesen elhelyezkedik.* Rám bízta, hogy kiket szedek össze magam mellé. Egy kikötése volt: hétnél többen nem lehettünk. Velem együtt.
ÍRÓ: Mi alapján döntöttél? Hogy kerültek be a Murder falkába az egyes tagok?
NIGHT: Bizalom. Ez volt az alapja. Meg persze a harci képességek és a tudás is. Nem kellettek nyápic okostojások, vagy féleszű izomagyak.
ÍRÓ: Miért pont őket választottad?
NIGHT: *Halványan elmosolyodik.* Williamet régről ismertem, ő érte el először azt, hogy a barátomnak nevezzem. Eszes és néha bosszantóan fondorlatos. Sose tudom, hogy mi jár a fejében, de abban biztos vagyok, hogy sose hagyna pácban. Lance… ő az egyetlen, akit felsőbb utasításra fogadtam be…
ÍRÓ: Miért? *Mohón várja a választ.*
NIGHT: Az egyelőre titok. Legyen elég annyi, hogy ennek ellenére is megfelelt a követelményeimnek. Jacket Franciaországból szalajtottam. Igazi selyemfiú, úgy hazudik, mint a vízfolyás, és észrevétlenül. Bármilyen információt megszerez bárkitől.
ÍRÓ: De nem Jack az igazi neve, ugye?
NIGHT: Nem, Jacques-nak hívják, de angolosítottuk. Így egyszerűbb.
ÍRÓ: Milyen érzés, hogy elárult?
NIGHT: Szerinted? *Gúnyos mosoly.*
ÍRÓ: *Zavartan előveszi a következő lapot. Inkább más falkatag felé evez.* És Manny?
NIGHT: Az a kölyök piszok furcsa. Először csak William unszolására engedtem, hogy csatlakozzon hozzánk. Willnek kellett, mert Haakon unokája. Legalábbis azt mondta, hogy egyedül ezért engedjem meg, hogy velünk legyen. De… szerintem ez csak mellékes a rábeszélésében. *Eltöpreng.* Amióta a kölyök a falka tagja az egész légkör másabb. Meg merem kockáztatni, hogy jobb és vidámabb.
ÍRÓ: Ezért akarhatta William?
NIGHT: *Vállat von.* Passz. Willről beszélünk, csak ő tudhatja.
ÍRÓ: Sokat szervezkedik a hátad mögött, ez nem zavar? Nem érzed úgy, hogy inkább ő a vezér, és nem te?
NIGHT: Őszintén? Gyakorlatilag ő a falkavezér, ami engem veszettül nem érdekel. Nem volt cél, hogy alfa legyek, ez csak „jutalom” volt, ha nem kapom meg, az se érdekel. Mondjuk… ez inkább büntetés, mint díj.
ÍRÓ: Ezt hogy érted?
NIGHT: Majd megtudod. *Sötét, komor pillantás.*
ÍRÓ: Nagyon szeretsz titkolózni, ebben hasonítasz Willre.
NIGHT: *Somolyog.*
ÍRÓ: Kate utál is érte benneteket.
NIGHT: *Leolvad a képéről a mosoly.* Muszáj ebbe belemenni?
ÍRÓ: IGEN! *-*
NIGHT: Juhé… *Fancsali ábrázat, keresztbe font karok.*
ÍRÓ: Szóval… *Élvezettel lapozgat a jegyzetei között.* Az első és legfontosabb kérdés: szereted őt?
NIGHT: Nem… tudom… *Elpirul.* Hagyjuk ezt!
ÍRÓ: Francokat! Miért pont őt választottad csalinak? Illetve miért őt avattad be a világotokba?
NIGHT: *Kezd ingerült lenni.* Azért mert bőr az egér, és sajtból van a hold. *Rángatózik az állkapcsán az izom.* Alkalmasnak tartottam. Elég erősnek ahhoz, hogy ez se roppantsa össze.
ÍRÓ: Nála nem a bizalom motivált ezek szerint. *Továbbra is vigyorog.* Kémkedtél utána?
NIGHT: Nem volt szükség kémkedésre, magától mondta el mindazt, ami érdekelt. Csak ő erre nem emlékszik.
ÍRÓ: Hogyhogy?
NIGHT: Jack elzárta az emlékeit. Nem tudom, hogy az ilyesmit hogyan kell, csak kevés farkas képes elmetrükkre. Lycanok közül senki, félvérek között is nagyon ritka. Az emlékek pedig idővel vagy maguktól visszatérnek, vagy aki elzárta őket, előcsalogatja.
ÍRÓ: Szóval még mindig nem tud mindent?
NIGHT: *Fejrázás.* Elég neki annyi, amennyit most tud. És utáljon csak érte, legalább könnyebb lesz az elválás.
ÍRÓ: El akarod majd küldeni?
NIGHT: Nem maradhat velünk. *Nem túl lelkes.* Beszélhetnénk másról?
ÍRÓ: Vagy ez, vagy a lycanthrope-ok.
NIGHT: Na, szia! *Feláll, kicsörtet.*
ÍRÓ: Milyen érzékeny… *A fejét ingatja, majd a következő zsákmánya után néz.*

Interjú a lycanthrope-pal

A szavazás eredményét figyelembe véve, egyértelműen Night nyert. :) Ennek ellenére van rá esély, hogy mindenkivel legyen egy-egy interjú, aki akár csak egyetlen szavazatot is kapott, most viszont a mogorva lycané a porond. :) Két interjú is készült vele, az egyik egy gyors felelet-válasz, a másik jobban kibontott. Mind a kettőt elolvashatjátok, jó szórakozást hozzájuk! :D

Előbb íme a felelet-válaszos.


Neved?
Night Murder. Eredetileg Jonathan Howard.

Korod?
241 éves vagyok.

Faj?
Lycanthrope.

Horoszkópod?
Bika.

Foglalkozásod?
Falkavezér, az E.K.E.B. tagja (Elfajzott Korcsok Eltakarító Brigádja). Magyarán: Murder.

Van testvéred?
Igen, egy bátyám, Zacharias.

Hogy jössz ki vele?
Szarul de büszkén.

Egyedüllétet szereted inkább, vagy a társaságot?
Attól függ, milyen társaságról van szó.

Megbántál valamit az életed során?
Sok mindent. Hosszú lenne felsorolni.

Hiszel valamilyen felsőbb hatalomban?
A bestiámban.

Mennyire vagy manipulálható?
Nem tartom magam annak, kivéve, amikor William közli, hogy mi mindenre vett rá észrevétlenül.

Kit szeretsz a legjobban?
A fivéremet.

Kit gyűlölsz a legjobban?
Raphaelt, Haakont, Victoriát, magamat… sokan vannak itt.

Sok ellenséged van?
Több mint elég.

Mire/Kire vágysz a leginkább?
Az magánügy.

Kedvenc italod?
Kakaó.

Kedvenc ételed?
Hús, minden mennyiségben, bárhogy elkészítve.

Kedvenc illatod?
Nem tudok róla, hogy lenne ilyen.

Lehet veled komolyan, komoly dolgokról beszélni?
Igen.
Bensőséges dolgokról?
Nem. Legalábbis nem szeretem az ilyen traccs partikat.

Ha tehetnéd, mit változtatnál magadon?
Nem lennék lycan. Bármi más jobb ennél.

Mi a legnagyobb félelmed?
Egyszer nem változok vissza emberré, és örökké a szörnyeteg maradok.

Kitől félsz a legjobban?
Kate-től. Hogy miért, azt inkább ne firtassuk...

Kit tartasz a legbosszantóbbnak?
Egyértelmű: Manfredet.

Kitől szabadulnál meg, és miért?
Novától. Bosszantóan hasonlít rám, ketten sokan vagyunk egy ilyen kicsi világra.

Mit vallanál be utoljára?
Az érzéseimet.

Minek örülnél a legjobban?
Ha elfogynának a kérdések.

Hogy állsz a búcsúzkodással, befejezésekkel?
Búcsú: nem szoktam sokat szarozni. Befejezés: most jött el!

2011. november 18., péntek

Kérdések

Nos, mivel van már egy olyan szavazás, hogy kitől/kivel olvasnátok interjút, ezért azt is szeretném tudni, hogy mire vagytok kíváncsiak. Lehet külön karakterre szabott kérdés, vagy általánosan is feltehető. :)
Írjátok meg, bármilyen úton-módon, ahol el tudtok csípni, hogy mit kérdezzek majd a győztes(ek)től. Ugyanis, ha mindent rám bíztok, akkor valószínűleg csak triviális dolgokat tudtok meg, amik eddig is a regényben szerepeltek, annyi különbséggel, hogy ezúttal egy csokorba gyűjtöm őket. :P

Szóval: tegyétek fel a saját kérdéseiteket, hogy utána majd a karakter(ek) válaszolhasson/sanak. :D

2011. november 17., csütörtök

Szavazás (XV.)

Nos, úgy gondoltam, hogy ideje lenne új szavazást indítani, és a régit végre lekaparni onnan a jobb oldalról, és ha már egy kérdés meg is fogant a fejemben, úgy döntöttem, nem tartom magamban, hanem felteszem Nektek!
Indokokat ezúttal is szívesen fogadok bármelyik bejegyzés alatt. :)

Plusz: az új közvélemény kutatással kapcsolatban, ha bárkinek van ötlete arra nézve, hogy mit kérdezzek egy-egy karaktertől, vagy hogy a kedves Olvasó személy szerint mire lenne kíváncsi egyiktől-másiktól annak örülnék! :D Jelzem: MINDEN kérdés, amit Ti írtok, fel lesz téve a szavazás győztesének. Holtverseny esetén értelemszerűen több interjú. :) (Túl jó szívem van, ez fog a sírba vinni... XD)


Szerinted Night túléli a mérgezést?

Biztosan!
  4 (13%)
Remélem!
  21 (72%)
Nem tudom.
  0 (0%)
Jobb lenne, ha nem.
  1 (3%)
Remélem nem!
  1 (3%)
Meg fog halni.
  2 (6%)

Köszönöm, hogy szavaztatok! :D

2011. november 14., hétfő

Torz játékok - Kritika válasz

Lustaságom határtalan, időm borzalmasan kevés, de válaszadási ingerem van, amit mindenképpen ki akarok elégíteni. Ráadásul ha már egyszer a bírák, és néhány kedves olvasó is megtisztelt a véleményével, kritikájával, akkor igazán megérdemelnek egy választ, reflektálást a felmerült problémákra.

A könnyebbség kedvéért én is a kihíváson megadott szempontok szerint fogok haladni. Ahol amit kifogásoltak, arra reagálok, egyszerűbb, mint végigmenni - a zömében pozitív - visszajelzéseken, és a 70-80%-ukra ugyanazt lekörmölni. Mondtam, hogy lusta vagyok. Ja, és senki ne várja, hogy itt majd felfedek homályos részeket, megfejtést adok a sztorihoz, mert nem fogok. Akit ez érdekelt volna, az menjen, és olvassa el újra. A válaszok a sorokban, és azok között lapulnak.

FIGYELEM!
Az alábbi sorok megzavarhatják egyes olvasóim lelki nyugalmát, befolyásolhatják fejlődését, sorsát, végzetét, életpályáját! Aki nem készült fel egy ilyen szakrális-csakrális élményre, az vonuljon vissza a csigabiga lakba!
Vágjunk is bele!

Kulcsok:
Összességében meg voltatok velük elégedve, ami mindenhol előfordult, az a házaló hiányolása. Igen, már az elején megöltem, nem, nem bántam meg, és igen, tudatos volt. Véletlenül nem gyilkolászunk, csúnya dolog! A magyarázat erre az, hogy az ő optimista, vidám karaktere egyáltalán nem illett ebbe a világba, és ahhoz képest, hogy hullát alakított, egész sok köze volt - még életében - a történtekhez. A hibát ott láttam az ő megjelenítésében, hogy többször is utalhattam volna rá házalóként, és nem Lucként.
Akadt olyan kedves kritikus, aki a veszteséget nem érezte elégnek. Nos. A szereplők szinte mindegyike elvesztette mindenét. Ha ő ennél nagyobb veszteséget remélt, vagy nagyobbra számított, akkor sajnálom. De fel a fejjel, 2012 már csak egy köpésnyire van, akkor úgyis minden elpusztul, nem lesz panasz a kevés veszteségre. Elvileg. Ha nem jön be a jóslat, reklamáció a majáknál.
Volt, aki a mesterkulcsomra panaszkodott, hogy keveset szerepelt. Megsúgom: minden a gyűrű köré épült, csak éppen nem írtam le minden mondatba, hogy gyűrű, gyűrű, gyűrű, gyűűűűrűűűű...
A többivel nem volt gond, ha jól olvastam.


Szereplők:
Nem fogom őket megmagyarázni. Annyit mondanék, hogy mindegyiknek megvan a maga szerepe, kisebb-nagyobb, de van. Ki a cselekményt befolyásolja, ki csak azért "született", hogy egy másik szereplőt az ő szemével láthassunk. Mindegyikük tudatos volt, jelentőségük van. Aki szerint túl sokan vannak, lehet, hogy igazuk van, nem vitatom, de én ennyivel dolgoztam, és ezen nem változtatok. Akik szerint pedig elnagyoltak, felületesek voltak, azoknak csak annyit tudok mondani, hogy igaz, hogy nem írtam le mindegyikük életrajzát csecsemőkortól a történet időpontjáig, de ez a sztori szempontjából lényegtelen. Mindegyikük kapott egy-két főbb jellemvonást, amit a magáénak tudhatott, és ennél többre nem volt szükségük. Ha megnézzük, a legtöbb novellában is ennyi, vagy talán még ennyi sincs róluk.
Vegyük például a Dorian Gray arcképét. Mit tudunk a főszereplőről? Azt, hogy narcisztikus. Ennél több nem igazán derül ki róla. Mikszáth novelláiban bele se látunk a szereplők fejébe! Akkor én, mezei kis tollforgató, billentyűkoptató, mit akarnék mélylélektanozni és elődkutatást végezni, ha a történet szempontjából teljesen lényegtelen?

Világ:
Ez volt az egyetlen, amire majdnem mindenki maximális pontszámot - vagy legalábbis nagyon magas pontokat - adott, szóval ezen nincs nagyon mit ragozni, magyarázni. Ezt a világot álmodtam meg, ezt írtam le. Szeretem a borongós, misztikus, kicsit baljóslatú helyszíneket, általában dob a sztori összhatásán.
Kaptam olyan kritikát, hogy a Karnevál Parkon kívüli világról, és azokról a szörnyekről, akik éjjelente a szigetre járnak dorbézolni, nem írtam semmit. Sem azt, hogy honnan jöttek, sem azt, hogy hogyan keletkeztek. Van egy kérdésem: ez számít egyáltalán bármit is a történet szempontjából? Kezdjünk minden sztorit Ádámtól és Évától? Lesz/van olyan írásom is, de az más tészta, más szósszal.
Egy négy fejezetese novellában sem hely, sem igény nincs, és nem is lehet arra, hogy ilyesmire kitérjek, hacsak nem életbevágóan fontos. Be se tudtam volna illeszteni ilyesmit, ráadásul teljesen felesleges lett volna.

Cselekmény:
Mint a mű egésze, ez is nagyban megosztotta a kedves olvasókat, kritikát/véleményt írókat. Nem egy szájbarágós iromány lett, ez tény, ahogy az is, hogy nem is akartam annak. Kicsit elvontabban akartam, olyasmit, amit az olvasó rak össze magában, mert minden információt megadtam egy teljes képhez, csak nem foglaltam össze minden fejezet végén. A motivációk, a célok, minden adva van. Aki könnyed kikapcsolódásra, lazulásra vágyik, az olvasson egy laza romantikus regényt, lehetőleg sorozatot, az úgyis egy kaptafára készül, agykapacitást is annyit vesz csupán igénybe, hogy felfogjuk a szavakat.
Azt elismerem, hogy van benne hiba, méghozzá a vége. Elsiettem, tény és való, nincs rá mentségem, se magyarázatom. Több időt kellett volna szánnom rá, abszolút az én bűnöm. Amit bánok, az Nestor és Alicia befejezése. Tényleg nem lehet tudni, hogy velük mi lesz, és mondhatnánk rá, hogy balladai homály... mint ahogy mondom is, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt nem így terveztem.
Mindent mást pontosan így akartam megírni.

Helyesírás/stílus:
Maradtak benne hibák, elgépelések, ez javarészt ismételten saját figyelmetlenség. Igyekeztem kiküszöbölni a zömét, de a leadási határidővel és a sulikezdéssel a nyakamon kicsit már kóválygott a fejem, amikor leültem írni, javítani, és más se mindig volt a topon, amikor olvastattam... szóval ezt is bakiztam.


Élvezhetőség:
Az élvezeti részét csak a saját oldalamról tudom megítélni: én szerettem ezen a történeten dolgozni, szerettem minden szereplőjét, mozzanatát és jelenetét, imádtam elmerülni abban a furcsa, kifordított világban, amiben a szereplőim olyan otthonosan mozogtak, én pedig csak bukdácsoltam. Figyelhettem őket, leírhattam, amit láttam, ez pedig nekem bőven elég volt.
Az olvasó is élvezhette, ha fogékony az ilyen típusú történetekre, és nem egy hosszú, fárasztó, nehéz nap után állt neki olvasni,a mikor inkább egy gagyi romantikus vígjátékot kellett volna nézni. Senkit nem akarok ezzel megbántani, ízlések és pofonok, van, akinek az ilyesmi nem jön be. Hála a jó égnek, nem vagyunk egyformák!

Összességében:
Szeretnék köszönetet mondani mind azoknak, akik vették a fáradtságot, nem sajnálták az időt, és adtak egy esélyt a Torz játékoknak. Örültem a pozitív, dicsérő, valamint a negatív, de fejlesztő, tanító kritikáknak is. Továbbá szeretném megragadni ezt a remek pillanatot arra, hogy ezúton is felhívjam mindazok figyelmét, akik kritikát írnak, és esetleg objektívnek kell lenniük.
Kritikát nem kezdünk úgy, hogy "hát ez nekem nagyon nem tetszett", vagy "nekem nagyon nem jött be", esetleg "borzasztóan szenvedtem vele"! Mert ha esetleg a kedves író meg visszaír, mint én most, hogy bizony én is borzasztóan szenvedtem, miközben az ilyen kezdetűeket olvastam, és csak sokadik nekifutásra értem ezen írások végére, akkor meg jön a sértődés.
Ilyen nyitány után senki ne számítson arra, hogy az író objektívnek fogja gondolni a kritikát, pláne, ha olyanokat is belesző a kedves kritikaíró, hogy neki ez a műfaj alapból nem jön, nem szereti az ilyen-olyan stílust.... stb. Ezek után pedig jönnek az alacsony pontok, és mindenki higyje el, hogy nem a szubjektum volt a meghatározó.
Mondjuk, alapból az a mérvadó. Kritikát nem lehet objektíven, tárgyilagosan írni, mert valami vagy tetszik, vagy nem, és bizony ez alapján írsz róla. Legalábbis én. Hogy ki mit művel, mi alapján ítél, azt nem tudom.
Akinél viszont többször is az jön velem szemben, hogy borzasztóan/rettenetesen/nagyon nem tetszett, abból nem fogok, és nem is akarok tanulni. A normális indokok, érvek ellenben nagy segítségek! Uram bocsá' még meg is fogadom őket.

No, eme novella után, úgy érzem, lezártnak tekinthetem a kapcsolatomat a Fehér Nyúllal, akivel pár hónapig jóban-rosszban együtt voltunk. Az ezt követő esetleges sírást-rívást, óhajt-sóhajt és egyéb panaszt kéreti az alább lévő négyzetbe firkantani, vagy Merengőn bombázni. Remélem pár kérdésre választ adtam, amire nem, arra nem is fogok, mert nem akarok. :)
Köszöntem a figyelmet!

2011. november 1., kedd

Cry me a river...

Hiszti következik, akik ezt nem bírják (köztük jó magam), azok forduljanak el, csukják be fülüket, szemüket, de elsősorban szájukat. Orrbefogást nem ajánlok... Szóval...

NEM MEGY! Egyszerűen kész, fék és kampó, nem bírok egy nyomorult sorral sem előrébb jutni, és ami a legszebb, hogy ma még föl is ment bennem a pumpa, amikor a neten sztorit keresgéltem, és egy rakás slash/yaoi/BL tódult a képembe! (Nincs velük semmi bajom - ha normális a történet -, de már olyan pofátlanul küldik az ember képébe, hogy kicsit besokalltam! Lassan azt fogom hinni, hogy gáz heterónak lenni, vagy fiú-lány szerelemről írni. -.-) Ha van olyan funkció a legtöbb oldalon, hogy direkt ilyen sztorikra keressünk rá, akkor miért nincs olyan, ami ezeket letiltja, vagy kiszórja a keresésből? Oké, befejeztem, úgysem ez a magánválságom epicentruma, vagy oka.

Van két-három jelenet, amit nagyon-nagyon jó lenne mér megírni a Bite me!-ből, de tudom, ha azok meglennének, nem haladnék tovább a sztorival. Szóval nem merem őket megírni, mert ismerem magam.
Plusz egy rakat másik vázlat is petárda módjára puffog a fejemben, de egynek se állhatok neki, mert mind nagyobb lélegzetvételű lenne, és azoknak is az lenne az eredménye, hogy félbemaradnak. Szép az élet sálláláá!

Ez most jól esett. Ja, és van egy jó hírem! :D Rájöttem, hogy mi lesz a szerepe Mikhailnak, Az Orosz Medvének. Csak azt nem tudom, hogy kinek mennyire fog tetszeni a rá kiszabott feladat, illetve az, hogy kivel kapcsolatos a dolog. Na, mindegy, ez még fényévekre van. Szóval vissza is kullogok, és megpróbálok összehozni valamit Night mérgezéséből.

 (A dal, ami a bejegyzés címét is adja. :P Szerintem szép, érdemes meghallgatni! :))

2011. október 31., hétfő

Különkiadás

REKLÁM!

Ha többet is meg szeretnél tudni a Halloweenről, ha borzongató filmekre, könyvekre és fanfictionökre vágysz, akkor ne habozz, és lapozz bele a megújult Próféta halloweeni különszámába! :D
Én mondom megéri, a dizájn egyszerűen fantasztikus, a tartalom pedig igényes. Szóval olvasásra fel! ;)

2011. október 30., vasárnap

Sütőtök és holtak

Az igazt megvallva nem igazán csípem, ha külföldi ünnepek nagy mértékben begyűrűznek hozzánk, a saját ünnepeinket pedig ezért elnagyoljuk. A halloween viszont kicsit más tészta a szememben, éppen ezért halloweenezek kicsit a blogon. :)

 

2011. október 29., szombat

Életjelek

Tekintve, hogy mostanában gyalázatosan kevés időm van olyan finomságokra, mint blog- és történet írás, ezért úgy gondoltam, hogy nem árt, ha néha napján tudatom a nagyérdeművel: még élek!

Az életjeleim - a bejegyzés címére való tekintettel - kifogástalanok, mindenem jól működik (lekopogom), csak olyan fokú időhiányban szenvedek, amire egyrészt nem számítottam, másrészt - ebből kifolyólag - nem tudtam rá felkészülni. Hol csúsztam el ennyire? Fogalmam sincs, de a lényeg, hogy folytatás a közeljövőben egyetlen történetnél sem várható. Tudom, ennél jobb híreket is közöltem már, remélem fogok is, ám jelenleg ez a helyzet. Se ötletem, se erőm, se időm, se ihletem. Szóval így állok. (Jelenleg azt se tudom, hogy kritikákra mikor válaszolok, mert elbagatellizálni nem akarom, főleg úgy, hogy zömében hosszú, és szépen kifejtett véleményeket kaptam.)

Ha oda jutok, hogy írás, és na most összehozok egy klassz fejezetet, szólni fogok. Addig aki akar faggathat, kérdezhet, ha nem spoiler-gyanús választ kell adnom, akkor felelek, ellenkező esetben lakat a számon.

2011. október 22., szombat

Mik ihlették - Torz játékok

Mik működtek közre a kihívásra írt történetben? Ezek a dalok és képek. Mindez persze csak töredék, ennél jóval több dolog munkálkodott, de ezek voltak a meghatározóak. A képekre kattintva nagyobban is láthatjátok őket!

Torz játékok