De mi történik akkor, ha a mese valósággá válik, azok amikről eddig csak olvastunk, hirtelen megelevenednek, és már egyáltalán nem bízhatsz a "Boldogan éltek, amíg meg nem haltak" befejezésben, mert a mese írója nem Grimm, vagy babonás falusi nép. Ki segít, hogyha a három kívánság nem teljesülhet, ha a jó tündér csupán vágyálom, a sárkány karmai és agyarai viszont igaziak, a Kaszás nem kitaláció, jó és rossz között pedig elmosódik a határ.
Megbízol abban, akinek a puszta jelenléte is félelemmel tölt el, hidegsége a csontjaidig hatol, ám övé a hatalom, amely megvédhet, s ezért semmi mást nem kér, mint amit a legnehezebben tudsz megadni: bizalmat."
A történetet egyszer már megírtam, úgy 16-17 éves koromban (oké, most se vagyok sokkal idősebb...), és akkor úgy voltam vele, hogy na, igen, nagyon tuti, kész is. Ahogyan azt Móricka elképzelte.
Úgy egy évvel később megint elővettem a sztorit, amolyan nosztalgia gyanánt. Elolvastam, majd legszívesebben megnyúztam volna magamat, a gépet pedig ezzel a borzalommal együtt kidobtam volna az ablakon. Csakhogy a nyúzást nem éltem volna túl, a számítógép pedig nem egy olcsó mulatság, szóval maradtam az önkontrollnál, és az újratervezésnél.
Alig mertem elhinni, hogy tényleg elkövettem azokat bődületes hibákat, hát fogtam őket, és elkezdtem összeírni. A lista túl hosszúra nyúlt, és rá kellett jönnöm, hogy több a baklövés, mint az értékelhető rész, így nem maradt más hátra, mint a teljes tatarozás. Az eredeti történetben még voltak vámpírok - igen, a tipikus vámpírimádatos korszak, amikor a vérszívók olyan hú de menők -, holott, semmi pluszt nem adtak hozzá a történethez, ők is nyugodtan lehettek volna vérfarkasok, semmi nem változott volna tőle.
Igen, a farkasok... imádom őket! Pont ezért döntöttem úgy - a sok-sok vámpírközpontú sztori, könyv és fanfiction között -, hogy inkább a bundásokat helyezem a középpontba. Azonban ahogy belekezdtem az újraírásba a gondolataim elkalandoztak, s amíg az első három fejezet nagyjából megegyezik az eredeti verzió kezdésével, addig az azt követő részek... nos, mondjuk úgy, hogy nyomokban sem emlékeztetnek a nyers változatra. A karakterek jelleme nagyjából ugyanaz maradt, akiket az előzőfelállásban szinte csak említettem, azok nagyobb szerepet, kidolgozott múltat kaptak, és próbálok jobban odafigyelni a lélektanra is. Határozottan összeszedettebbnek érzem az első verzióhoz képest, habár attól eléggé távol áll.
A történet két oldalon is olvasható: AFS-en és Merengőn. Sajnos most kisebbfajta alkotói válságban szenvedek, pedig már nagyon szeretnék a történet végére érni, így a száznegyvenvalahányadik oldal tájékán. Attól viszont még több fejezet választ el.... Szóval marad a munka.:P
Szia!
VálaszTörlésNem tudom olvasod-e, amit írok, remélem igen. :) Kerestem elérhetőségedet mindenhol, de nem nagyon találom és látom nagyon régi a legutóbbi bejegyzésed is. Ha esetleg ezt olvasod, írnál nekem? (sidelgio@gmail.com)
Más is írhat, ha tudja mi van Zaku-val...