A következő címkéjű bejegyzések mutatása: torz játékok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: torz játékok. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 14., hétfő

Torz játékok - Kritika válasz

Lustaságom határtalan, időm borzalmasan kevés, de válaszadási ingerem van, amit mindenképpen ki akarok elégíteni. Ráadásul ha már egyszer a bírák, és néhány kedves olvasó is megtisztelt a véleményével, kritikájával, akkor igazán megérdemelnek egy választ, reflektálást a felmerült problémákra.

A könnyebbség kedvéért én is a kihíváson megadott szempontok szerint fogok haladni. Ahol amit kifogásoltak, arra reagálok, egyszerűbb, mint végigmenni - a zömében pozitív - visszajelzéseken, és a 70-80%-ukra ugyanazt lekörmölni. Mondtam, hogy lusta vagyok. Ja, és senki ne várja, hogy itt majd felfedek homályos részeket, megfejtést adok a sztorihoz, mert nem fogok. Akit ez érdekelt volna, az menjen, és olvassa el újra. A válaszok a sorokban, és azok között lapulnak.

FIGYELEM!
Az alábbi sorok megzavarhatják egyes olvasóim lelki nyugalmát, befolyásolhatják fejlődését, sorsát, végzetét, életpályáját! Aki nem készült fel egy ilyen szakrális-csakrális élményre, az vonuljon vissza a csigabiga lakba!
Vágjunk is bele!

Kulcsok:
Összességében meg voltatok velük elégedve, ami mindenhol előfordult, az a házaló hiányolása. Igen, már az elején megöltem, nem, nem bántam meg, és igen, tudatos volt. Véletlenül nem gyilkolászunk, csúnya dolog! A magyarázat erre az, hogy az ő optimista, vidám karaktere egyáltalán nem illett ebbe a világba, és ahhoz képest, hogy hullát alakított, egész sok köze volt - még életében - a történtekhez. A hibát ott láttam az ő megjelenítésében, hogy többször is utalhattam volna rá házalóként, és nem Lucként.
Akadt olyan kedves kritikus, aki a veszteséget nem érezte elégnek. Nos. A szereplők szinte mindegyike elvesztette mindenét. Ha ő ennél nagyobb veszteséget remélt, vagy nagyobbra számított, akkor sajnálom. De fel a fejjel, 2012 már csak egy köpésnyire van, akkor úgyis minden elpusztul, nem lesz panasz a kevés veszteségre. Elvileg. Ha nem jön be a jóslat, reklamáció a majáknál.
Volt, aki a mesterkulcsomra panaszkodott, hogy keveset szerepelt. Megsúgom: minden a gyűrű köré épült, csak éppen nem írtam le minden mondatba, hogy gyűrű, gyűrű, gyűrű, gyűűűűrűűűű...
A többivel nem volt gond, ha jól olvastam.


Szereplők:
Nem fogom őket megmagyarázni. Annyit mondanék, hogy mindegyiknek megvan a maga szerepe, kisebb-nagyobb, de van. Ki a cselekményt befolyásolja, ki csak azért "született", hogy egy másik szereplőt az ő szemével láthassunk. Mindegyikük tudatos volt, jelentőségük van. Aki szerint túl sokan vannak, lehet, hogy igazuk van, nem vitatom, de én ennyivel dolgoztam, és ezen nem változtatok. Akik szerint pedig elnagyoltak, felületesek voltak, azoknak csak annyit tudok mondani, hogy igaz, hogy nem írtam le mindegyikük életrajzát csecsemőkortól a történet időpontjáig, de ez a sztori szempontjából lényegtelen. Mindegyikük kapott egy-két főbb jellemvonást, amit a magáénak tudhatott, és ennél többre nem volt szükségük. Ha megnézzük, a legtöbb novellában is ennyi, vagy talán még ennyi sincs róluk.
Vegyük például a Dorian Gray arcképét. Mit tudunk a főszereplőről? Azt, hogy narcisztikus. Ennél több nem igazán derül ki róla. Mikszáth novelláiban bele se látunk a szereplők fejébe! Akkor én, mezei kis tollforgató, billentyűkoptató, mit akarnék mélylélektanozni és elődkutatást végezni, ha a történet szempontjából teljesen lényegtelen?

Világ:
Ez volt az egyetlen, amire majdnem mindenki maximális pontszámot - vagy legalábbis nagyon magas pontokat - adott, szóval ezen nincs nagyon mit ragozni, magyarázni. Ezt a világot álmodtam meg, ezt írtam le. Szeretem a borongós, misztikus, kicsit baljóslatú helyszíneket, általában dob a sztori összhatásán.
Kaptam olyan kritikát, hogy a Karnevál Parkon kívüli világról, és azokról a szörnyekről, akik éjjelente a szigetre járnak dorbézolni, nem írtam semmit. Sem azt, hogy honnan jöttek, sem azt, hogy hogyan keletkeztek. Van egy kérdésem: ez számít egyáltalán bármit is a történet szempontjából? Kezdjünk minden sztorit Ádámtól és Évától? Lesz/van olyan írásom is, de az más tészta, más szósszal.
Egy négy fejezetese novellában sem hely, sem igény nincs, és nem is lehet arra, hogy ilyesmire kitérjek, hacsak nem életbevágóan fontos. Be se tudtam volna illeszteni ilyesmit, ráadásul teljesen felesleges lett volna.

Cselekmény:
Mint a mű egésze, ez is nagyban megosztotta a kedves olvasókat, kritikát/véleményt írókat. Nem egy szájbarágós iromány lett, ez tény, ahogy az is, hogy nem is akartam annak. Kicsit elvontabban akartam, olyasmit, amit az olvasó rak össze magában, mert minden információt megadtam egy teljes képhez, csak nem foglaltam össze minden fejezet végén. A motivációk, a célok, minden adva van. Aki könnyed kikapcsolódásra, lazulásra vágyik, az olvasson egy laza romantikus regényt, lehetőleg sorozatot, az úgyis egy kaptafára készül, agykapacitást is annyit vesz csupán igénybe, hogy felfogjuk a szavakat.
Azt elismerem, hogy van benne hiba, méghozzá a vége. Elsiettem, tény és való, nincs rá mentségem, se magyarázatom. Több időt kellett volna szánnom rá, abszolút az én bűnöm. Amit bánok, az Nestor és Alicia befejezése. Tényleg nem lehet tudni, hogy velük mi lesz, és mondhatnánk rá, hogy balladai homály... mint ahogy mondom is, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt nem így terveztem.
Mindent mást pontosan így akartam megírni.

Helyesírás/stílus:
Maradtak benne hibák, elgépelések, ez javarészt ismételten saját figyelmetlenség. Igyekeztem kiküszöbölni a zömét, de a leadási határidővel és a sulikezdéssel a nyakamon kicsit már kóválygott a fejem, amikor leültem írni, javítani, és más se mindig volt a topon, amikor olvastattam... szóval ezt is bakiztam.


Élvezhetőség:
Az élvezeti részét csak a saját oldalamról tudom megítélni: én szerettem ezen a történeten dolgozni, szerettem minden szereplőjét, mozzanatát és jelenetét, imádtam elmerülni abban a furcsa, kifordított világban, amiben a szereplőim olyan otthonosan mozogtak, én pedig csak bukdácsoltam. Figyelhettem őket, leírhattam, amit láttam, ez pedig nekem bőven elég volt.
Az olvasó is élvezhette, ha fogékony az ilyen típusú történetekre, és nem egy hosszú, fárasztó, nehéz nap után állt neki olvasni,a mikor inkább egy gagyi romantikus vígjátékot kellett volna nézni. Senkit nem akarok ezzel megbántani, ízlések és pofonok, van, akinek az ilyesmi nem jön be. Hála a jó égnek, nem vagyunk egyformák!

Összességében:
Szeretnék köszönetet mondani mind azoknak, akik vették a fáradtságot, nem sajnálták az időt, és adtak egy esélyt a Torz játékoknak. Örültem a pozitív, dicsérő, valamint a negatív, de fejlesztő, tanító kritikáknak is. Továbbá szeretném megragadni ezt a remek pillanatot arra, hogy ezúton is felhívjam mindazok figyelmét, akik kritikát írnak, és esetleg objektívnek kell lenniük.
Kritikát nem kezdünk úgy, hogy "hát ez nekem nagyon nem tetszett", vagy "nekem nagyon nem jött be", esetleg "borzasztóan szenvedtem vele"! Mert ha esetleg a kedves író meg visszaír, mint én most, hogy bizony én is borzasztóan szenvedtem, miközben az ilyen kezdetűeket olvastam, és csak sokadik nekifutásra értem ezen írások végére, akkor meg jön a sértődés.
Ilyen nyitány után senki ne számítson arra, hogy az író objektívnek fogja gondolni a kritikát, pláne, ha olyanokat is belesző a kedves kritikaíró, hogy neki ez a műfaj alapból nem jön, nem szereti az ilyen-olyan stílust.... stb. Ezek után pedig jönnek az alacsony pontok, és mindenki higyje el, hogy nem a szubjektum volt a meghatározó.
Mondjuk, alapból az a mérvadó. Kritikát nem lehet objektíven, tárgyilagosan írni, mert valami vagy tetszik, vagy nem, és bizony ez alapján írsz róla. Legalábbis én. Hogy ki mit művel, mi alapján ítél, azt nem tudom.
Akinél viszont többször is az jön velem szemben, hogy borzasztóan/rettenetesen/nagyon nem tetszett, abból nem fogok, és nem is akarok tanulni. A normális indokok, érvek ellenben nagy segítségek! Uram bocsá' még meg is fogadom őket.

No, eme novella után, úgy érzem, lezártnak tekinthetem a kapcsolatomat a Fehér Nyúllal, akivel pár hónapig jóban-rosszban együtt voltunk. Az ezt követő esetleges sírást-rívást, óhajt-sóhajt és egyéb panaszt kéreti az alább lévő négyzetbe firkantani, vagy Merengőn bombázni. Remélem pár kérdésre választ adtam, amire nem, arra nem is fogok, mert nem akarok. :)
Köszöntem a figyelmet!

2011. október 22., szombat

Mik ihlették - Torz játékok

Mik működtek közre a kihívásra írt történetben? Ezek a dalok és képek. Mindez persze csak töredék, ennél jóval több dolog munkálkodott, de ezek voltak a meghatározóak. A képekre kattintva nagyobban is láthatjátok őket!

Torz játékok

 



2011. szeptember 16., péntek

"Kövesd a fehér nyulat!"

A Merengőn indítottak még nyár elején/közepén egy kihívást, "Kövesd a fehér nyulat" címmel. Az érdekessége, hogy itt - tudtommal - most először kizárólag olyan írások mérkőznek meg egymással, amik nem fanfictionök, hanem saját kútfőből kipattant történetek. :)

Olvasgassatok, szemezzetek a történetek között, értékeljétek őket a megadott szempontok szerint, ha kedvetek tartja, mindehhez ugyanis nem kell regisztrált tagnak lenni! Az ötletek eredetiek, a kivitelezés is tetszetős, aki nem olvas el legalább egyet-kettőt, nagy élményről marad le. Egy szó, mint száz: kövesd a fehér nyulat, és szórakozz minél jobban közben!
http://fanfic.hu/merengo/categories.php?catid=49&parentcatid=49 /Ide kerülnek fel a kihívás történetei./

Jó olvasást! :)

2011. augusztus 27., szombat

Ahogyan nem megy

Még anno nyár elején jelentkeztem a Merengőn egy kihívásra/versenyre, kinek hogyan tetszik. Itt megadtak bizonyos kötelező elemeket, amiket be kell építeni a minimum tízezer szavas történetbe, amitől eleinte féltem, de aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan nehéz. A dolgot ott szúrtam el, hogy részletes vázlatot készítettem. Pedig igazán megtanulhattam volna már korábbi esetekből, hogy nem szabad vázlatot írnom! Miért?

Az ok egyszerű. Ha egyszer már megírtam valamit, azzal többet nem foglalkozok, mert habár csak sablonosan és nagy vonalakban, de akkor is megírtam a történetet, a csattanókat, és onnantól kezdve nem tud lekötni az események részletes kibontása, mert pontosan tudom, hogy mi lesz a vége.
A történet elveszíti minden varázsát, én pedig lustán bámulok a vázlatra, elkönyvelem magamban, hogy megírtam, de mégsem.
A kihívásra szánt első sztori is erre a sorsa jutott: túlvázlatoltam. (Ettől függetlenül, lehet, hogy valamikor még előveszem, és másképp, máshogy megírom.) Ez volt valamikor július elején-közepén, azt hiszem.

Ezt követően jött több hetes semmittevés írás terén. A ház körül voltak tennivalók, valami mindig közbejött, nem volt időm, energiám írni, a napok pedig csak úgy zúztak el mellettem. Augusztus elején kezdtem pánikba esni. Na jó, nem, de eléggé megijedtem. Aztán, dátumra pontosan augusztus tizedikén valami beütött, aminek pofonegyszerű előzményei voltak: egy potyaút Kaposvárra, találkozás egy hónapok óta nem látott baráttal és néhány új dal, plusz egy film, az agyam pedig belendült tizedikén.

Semmim nem volt. De szó szerint! Se karakterek, se jelenetek, se helyszínek, se semmi, csak a hangulat, néhány halvány kép a fejemben, valamint a késztetés az ujjaimban, hogy írjak. Aztán a hangulat hozta magával a környezetet, a hozzá illő épületekkel, utcákkal, szereplőkkel... történet azonban semmi. Nem viccelek, elkezdtem úgy leírni az első jelenetet, hogy dunsztom nem volt arról, hogy mi a fene fog ebből az egészből kisülni.
Általában legalább a karakterek neveit, külső jellemzőit, vagy szokásait leírom előre, itt azonban még ez sem volt. Vakon írtam, aztán az első fejezet végén azon kaptam magam, hogy már jóval több szónál tartok, mint annál a történetnél, amit előre megírtam vázlat formájában. Nem agyaltam többet, maradtam a másodjára felsejlett sztorinál.

Jelenlegi állás szerint a történet és a vázlat együtt készül, utóbbit csak azért írom, nehogy megfeledkezzek arról, amit már leírtam, és a későbbiekben fontos lehet. A kötelező elemek tökéletesen idomulnak az eseményekhez, lassan a miértekre is megtalálom a választ, a záró mozzanat is elkészült fejben, de még nem tudom pontosan, hogyan jutok el odáig. Olyan szereplők bukkannak fel, akiket nem terveztem, de mégis mindegyiknek megvan a maga jelentősége, csak azt nem tudom még, hogy a végén mi lesz velük. Egy biztos: nem mindenki fogja túlélni. *gonosz kacaj*

Eddig úgy vagyok vele, hogy tetszik, amit összehoztam, izgalommal írok minden újabb bekezdést, és kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám és a karaktereimre a következő mondat után. Kicsit olyan, mintha nem is én írnám, hanem a történet magát mesélné el. Picit ijesztő, mert félek, hogy logikai hibákat vétek, elsiklok fontos dolgok fölött, vagy olyan szálak maradnak elvarratlanok, amiknek nem kéne annak lenniük. De igyekszem odafigyelni, másokkal is ellenőriztetek - több szem többet lát -, így talán sikerül igényes munkát kiadni a kezeim közül.

Nos, majd elválik, ha előbb nem, akkor a kihívás végén. :)

Az egyik ihlető.

2011. július 22., péntek

Működik!

Hihetetlen, de sikerült megírnom a kihívásra az első fejezetet! Igaz, hogy a hagyományos eszközökkel több időbe telt, és fárasztóbb is volt, DE működik!

Ennek ellenére nagyon remélem, hogy most már gépen is tudom folytatni, mert ez a kézzel-írom-majd-bemásolom dolog eléggé fárasztó, plusz sok idő. Legalábbis több. Szóval - remélem nem kiabálom el! - kilábaltam végre valahára az alkotói válságból! Hip-hip hurrá! Folytatásra viszont senki semmiből ne számítson addig, amíg ezt le nem tudom. Próbálom minél előbb, és a lehető legjobban megírni, hogy aztán visszatérhessek a már megkezdett történeteimhez, és igyekszek nem újabbakba belekezdeni.

Beszúrnék egy bekezdés kedvcsinálónak, de akkor úgy kihajítanának a versenyről, mint a szemetet, szóval.... türelem, én meg haladok tovább! :)

(Amúgy nem hittem, hogy ez a módszer tényleg beválik, azt meg pláne nem, hogy a Mr. és Mrs. Smith Score-ját hallgatva tudok majd írni. A zenéje abszolút nem passzol a történet hangulatához, sem azokhoz a jelenetekhez, amiket megírtam, viszont amíg - ki tudja miért - ez adja az ihletet és a lendületet, ezt fogom hallgatni. Tényleg nem értem...)

2011. július 3., vasárnap

Haladás

Eddigi reményeim beigazolódtak: a Merengőn indított kihívás, amire első felindulásból jelentkeztem, meghozta az eredményét. Vázlatolok ezerrel, és szerencsére ebben segítségem is van, aminek eszméletlenül örülök! :D Ráadásul ezt a történetet igazi kihívásnak tartom, mivel olyan műfajba készülök belekóstolni, mi eddig nem állt hozzám túl közel. Tartok is tőle, és habár még egy egy sort sem írtam meg belőle, már most rengeteg munka van vele.

Ennek ellenére élvezem, hogy dolgozhatok rajta, hogy megint van min agyalnom lefekvéskor, hogy újabb karakterekkel ismerkedhetek meg, új helyzettel, új korral... új műfajjal. Annyiból viszont tartok a vázlatírástól, hogy amit egyszer már megírtam - még ha vázlatosan is -, azt utána lehet, hogy nem fejtem ki, mert már megírtam. Ezúttal azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy a nagyvilágba írogassak, máskülönben bődületes logikai bukfenceket produkálhatok, amik nem tennének jót a történetnek.

Mivel ebben a kihívásban kulcsok is vannak (helyszín, esemény, kép és mondat), amiket ki kell választani, plusz egy kötelező elem, ezért valamelyest meg van határozva a mozgástér... látszólag. Az igazság az, hogy ezeket - legalább szerintem - egész könnyen be lehet építeni, kis leleményesség kérdése, és már idomulnak is a kitalált sztorihoz.

Holnaptól számítva 66 napom lesz, hogy megírjam a kihívásra a művemet, vagyis nagyjából a nyár hátralevő része ezzel fog telni. Kvázi folytatásra megint nincs sok esély. De nem bánom, mert ezzel talán végre kilábalok a magam kis válságából! ^^

2011. június 24., péntek

Agyrém

Kezdem úgy érezni, hogy valóban becsavarodtam. Lehet, hogy megártott a nyár. Vagy talán a nyakamba szakadt szabadság, tényleg nem tudom. Miért mondom ezt?

Semmi különösebb oka nincs, csupán annyi, hogy hány olyan épeszűt ismertek, aki egy alkotói válság kellős közepén írói kihívásra jelentkezik első felindulásból? Nem sokat, ugye? Én se. Mégis ezt tettem. Őrültnek, vagy nem teljesen komplettnek tartotok? Remek, legalább egyetértünk! :D

A kihívás a Merengőn belül történik, bővebb információ: ITT.

Remélem tudjátok, hogy ez mit jelent! Újabb történetet, és a félbehagyottak további félbehagyását! Bocsánat mindenkitől! Remélem egyszer megváltást nyerek! :)