A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Harapj meg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Harapj meg. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. április 19., péntek

Villámgyors helyzetjelentés

Felkerült Merengőre a Fekete arany utolsó olyan fejezete is, amelyik még a konkrét build up része!
A következő fejezet egyfajta töréspont, minicsúcspont lesz, ezt szerintem a címe is elárulja, ami nem más, mint: Telihold. Talán furcsa kicsit ennyi rész után ezt mondanom, de a vaskos cselekmény ezután indul be igazán és te jó ég, mennyire várom már, hogy elérjünk egy-egy jelenethez, helyzethez! A lelkesedésem él, élvezem írni a történet minden sorát, egymásba fűzni a szálakat és az eddig ismert karakterekben újabb dolgokat fedezek fel.
Szeretek rájönni a plusz trükkökre, amiknek a birtokában vannak, múltat kötni hozzájuk és plusz réteget hántani le róluk. Eddig William mutatta meg egyértelműen a kis mutatványát, de a legutóbbi fejezetben Joachimból is kaptunk (aki amúgy eredetileg Jack volt, csak mondom), Manny esetében is volt némi utalás, legalábbis a trükk felhasználási területét lehet már tudni. Azt is alig várom, hogy pontosan megmutathassam!
Jó lesz, majd meglátjátok! :D

Oh, és úgy tervezem, hogy a Húsvétra való tekintettel már a hétvégén jön a Telihold.

2019. március 23., szombat

A következő rész tartalmából...



Elkezdtem a Fekete arany közzétételét Merengőn és Wattpaden. Előbbi esetén két apró megjegyzésem van:
1. A fejezet/szószám megkötés miatt a prológusként szolgáló 1. fejezetet össze kellett vonnom a 2. fejezettel. Felmerült bennem, hogy emiatt esetleg inkább kihagyom a prológot, de már csak az elképzelt szerekezet miatt sem akartam kihagyni. Kibővíthettem volna a kellő szószámra, de az a jelenet úgy volt jó - számomra -, ahogy. A felduzzasztásnak, dagályosításnak a puszta gondolatától is rosszul voltam (maradjunk annyiban, hogy egyetem alatt épp elég sokszor kelett 8-10 oldalas beadandókat írnom a majdnem-semmiről ahhoz, hogy ne akarjak terjengőssé válni formai követelmények miatt). Szóval így lett egy kvázi oké nyitány Merengőn, Wattpaden az eredeti elképzelés él.
2. Az első okból kifolyólag nem lesznek számozva a fejezetek, nem lesz "X. fejezet", csak a cím. Az olvasókat nem zavarná a számozás, engem a sírba kergetne, ebben biztos vagyok, úgyhogy inkább megelőzöm a bajt...

Érdekesen haladok vele egyébként. Van még egy kész fejezetem, utána pedig a következő 2 töredékekben. Egyiknek az eleje, másiknak a gyanítható vége van meg, és a legszebb, hogy véletlenül sem egybefésülhető a kettő, mert köztük lévő hézagba egy rakás világépítés, bemutatás kell, hogy kerüljön.
Ezen felül van még két jelenetszerűségem, amiknek a helyéről még fogalmam sincs, de egyik sem a közeljövőben fog szerepelni.
A legnagyobb félelmem, hogy túlcsavarom a kis alapkonfliktusomat. Egy emlékvesztett, ezért erőtlen, újjászületett(?) - jobb szó híján egyelőre - boszorkány, akinek megpróbálják visszahozni az emlékeit, hogy visszavonja a kimondott átkot. Egyszerű, nem? Aztán elkezdtem feltenni a világ legidegesítőbb kérdését újra és újra: miért? Ezzel indul meg általában egy olyan lavina, aminek a megállításához észnél kell lenni. Meg kell húzni a határt: melyik "miért" éri meg a magyarázatot, melyik felesleges, puszta töltelék, ami csak elvonja a figyeltem a fő konfliktusról?
Mint azt korábban írtam, ezzel szoktam a legnagyobb csatákat vívni és rendre elbukni.

Annak érdekében, hogy ezt kiküszöböljem, összeszedtem az ok-okozatiságot, ami tök jó! Már csak arra kell figyelnem, hogy ettől ne kalandozzak el. Olyan karaktert hozzak be, aki hozzátesz az eseményekhez, előregördíti azokat, plusz a létszám se duzzadjon túl nagyra, mert megintcsak széteséshez és felületes ábrázoláshoz vezet.
Őszinte leszek, gőzöm nincs róla, miképp fog ez az egész elsülni, sikerülni, elbukni, de remélhetőleg még idén elválik. Addig is hozztam egy-két dolgot: a Wattpaden látható borító színváltozatait, egy ost-t, ami a fentebb említett fejezetvég megírását végigasszisztálta, valamint egy kis ízelítőt a következő fejezetből (Merengőn a 3. lesz, Wattpaden a 4.)


"– Semmit se tudtál meg – szólalt meg mellettem Cole, a hangja pedig tele volt lefitymálással. – Az nem „tudás”, hogy láttál farkasként – közölte fennhangon, mire elkerekedett szemmel kapkodtam a fejem, a közelünkben ülők reakcióit kutatva, de senki ránk se hederített. – Ebben a vagonban csak farkasok és udvaroncok ülhetnek, hiába reménykedsz. És ezt kiszúrni már tudás. Észrevenni a nüánsznyi viselkedésbeli eltéréseket, tudás. A gesztusok valódi jelentése tudás. Semmit se tudsz, amíg képtelen vagy megkülönböztetni az embereket a vérfarkasoktól."




2019. március 16., szombat

A szeretet problémája - Harapj meg!

Szorítkozhatnék a kezdő/amatőr írókra, de látva a Legendás Állatok filmeket, nyugodt szívvel merem ezt minden íróra kiterjeszteni. Tudjátok, van az az érzés, amikor rátalálsz A sztorira, A világra, A karakterekre. Beszippant, teljesen elnyel és azt akarod, hogy mindenki más ugyanolyan szinten zuhanjon bele, imédja és ismerje meg, mint te. Terjeszkedjen minden és mindenki, szinte magát írja az egész történet a gazdag világnak és/vagy a sok kisebb-nagyobb szálnak hála.
Sajnos mind tudjuk, hogy a gondolataink, elképzelt jeleneteink nem íródnak meg varázsütésre, pláne nem pontosan úgy, ahogy azokat megálmodtuk, szóval nekünk kell szenvedni az egésszel. Na és ekkor jön az igazi móka, kacagás, kihívás! Mi a szöszt akarunk ebben a fantasztikus világban, ezekkel a fantasztikus szereplőkkel istenigazándiból elmesélni? Hajlamosak vagyunk egy-két fejezet után, vagy akár azonnal eposzi méretekben gondolkodni, több kötettel előre rohanva, százas nagyságrendre duzzasztott szereplőgárdával. Mert hát ki ne akarna az ég világon mindent megtudni a mi elképesztő agyszüleményünkről?
Ilyenkor esünk bele a saját magunk állította csapdába, felejtjük el a fő csapásvonalat és kapunk ide-oda, ehhez-ahhoz. Nem mindenki, nyilvánvalóan! Őket irigyelhetjük és tőlük mindenképp érdemes tanulnunk!
Azért írom most mindezt, mert bizony én is beleestem egy ilyen hibába. Túlduzzasztottam, ezzel pedig felhigítottam a történetemet, ahelyett, hogy szűkebbre szabtam, fókuszban tartottam volna.

A Harapj meg! első, eredeti változatát jó nyolc-tíz éve írtam és azóta se fejeztem be. Az első átírásába hat-nyolc éve vágtam a fejszémet (Merengőn sokan olvastátok, erre, valamint a kapott visszajelzésekre azóta is büszke vagyok és hálás értük!). Nem mondom, hogy újraolvastam mindkettőt, mert az első határozottan fájna - azért egy elvetemülten mazochista pillanatomban lehet, hogy belefogok -, a másodikat pedig kifejezett kudarcként éltem meg, mégpedig a fentebb írtak miatt. Elmagyarázom (mert grafomán vagyok).

Az eredeti verzió azért maradt félbe - pedig már a harmadik "kötetét" írtam -, mert egyrészt az írás minőségét messze túl alacsonynak éreztem, másrészt abszolút elvesztettem a célt. Nem tudtam volna megmondani, hogy mégis hova akarom ezt az egészet kifuttatni, mi lenne a végcél. Persze, vannak olyan történetek, amik írás közben alakulnak, de azokat G.R.R. Martinok jegyzik. Emellett abban is biztos vagyok, hogy ha a teljes út vázlata nincs is meg számukra, a kifutást látják, sejtik.
Na már most, én ettől a szinttől - pláne akkoriban! - kegyetlenül messze álltam! Mások szívesen olvasták volna még azt a változatot, de én elvesztem a céltalanságban, az alacsony minőségben, így némi bűntudattal, de berekesztettem a "projektet".
Aztán újraindítottam.
A gépemen a mai napig szerepel három almappa, ezen sztori mappájában, a következő nevekkel: Original; Sügér javítási kísérlet; Majdnem sikerült. Az Originalról már tudtok (lábjegyzet: abban voltak vámpírok is!), ami viszont a világon senkihez sem jutott el soha - és nem is fog -, az a középső/második delikvens. Kemény 3 fejezetig jutottam benne, az eredeti fejezetcímeit megtartva, de a kiindulási alap annyira elütött a korábbitól, hogy egyszerűen kivetett magából az egész. Ott jöttem rá, hogy ha ezzel a történettel valóban szeretnék kezdeni valamit, akkor bizony meg kell őriznem elemeket az eredeti felállásból ahhoz, hogy számomra is érdekes, értékelhető mű szülessen, olyan, amit szeretnék írni, aminél alig várom, hogy újból billentyűzetet ragadhassak.

Így éreztünk el a drága "Majdnem sikerült"-höz.
Annyiból nagyobb bukta lett, mint az Original verzió, hogy itt a második "kötet" első harmadáig jutottam csak. Nagyjából. Ezt a verziót abból a szempontból mindenképp sajnálom a mai napig, hogy érzésre a minőségi részen sikerült  javulást elérnem - mondom ezt úgy, hogy borzasztóan kritikus vagyok magammal szemben. Éreztem, hogy fejlődtem! Ez pedig remek érzés volt! A karakterek kidolgozottabbá váltak, az E/1-es főszereplő, Kate, kezdte egy élő-lélegző ember benyomását kelteni, lett személyisége. Sikerült megtalálnom őt, amit óriási eredményként könyveltem el. Williammel végre tudtam, hogy mit akarok kezdeni, hogy kicsoda ő; Manfred belopta magát a szívembe és Night is kezdett kilátni a sablon rosszfiú-érző-szívvel-traumatikus-múlttal kliséből. Lassascskán mindenki elkezdett élni, én pedig úgy, ahogy volt, félbehagytam az egészet.
Az írás minősége mellett a karakterek is javultak, főleg a második részre, de nagyon csúnyán elkapattam magam és égbe kiáltó kérdőjeleim voltak továbbra is.
Elkapatás: ha valaki meg tudja nekem fogalamzni egyetlen mondatban, hogy miről szólt ez a sztori (legyen csak az első része), az előtt őszintén kalapot emelek. Ugyanígy teszek azzal szemben is, aki megmondja, hogy mi volt itt/ott a központi konfliktus, a lényeg. Tényleg nem gáz, ha nincs válasz, mert az igazat megvallva, nekem is naponta változott egy idő után, ahogy az is, hogy miért éppen Kate? Miért ő kellett, mi volt benne különleges - oké, erre némi választ adtam, de csak azért, mert egy idő után rettenetesen kínosan egyértelmű volt, hogy abszolút semmi nyomós érv nem szólt mellette.

Szóval.
Egyfelől volt a temérdek történetszál, másfelől a hősnő.
Az egyre-másra felbukkanó mellékesek a korábban említett világbővítő, mindent bemutató szándékból fakadtak. Záros időn belül eljutottam addig, hogy a kis cselekményemet - amiről nem tudtam pontosan megmondani, hogy mi - kiterjesztettem majdhogynem egész Európára. Egy teljes kontinensre! Stabil alapok és fókusz nélküli cselekménnyel! Ezt egyszerre lehetne zseniálisnak, vakmerőnek és ostobának nevezni. Tekintve, hogy félbehagytam a történetet, maradjunk a harmadik meghatározásnál, az a valíd. Behoztam a huszadik középfontos szereplőt is a maga történetszálával, túlterheltem- és bonyolítottam mindent a végtelenségig, mindezt pedig megfűszereztem egy hatalmas méretű játszótérrel. A tökéletes önelgáncsolás.
Akkor ugyan még nem tudatosodott bennem, nem tudtam volna megmondani az okát, de éreztem, hogy valami hibádzik, valami sok. Túlterhelt, hogy annyi felé kellett (volna) megoszatnom a figyelmem, hogy annyi mindent számításba kellett (volna) vennem, az írás élvezeti része, a történet esetleges központja pedig teljesen elveszett a nagy felhigítás közepette.
Mindezt  úgy, hogy a sztori nyitányával továbbra sem voltam kibékülve, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam. Ez pedig intő jel kellett volna, hogy legyen.
Minden történetnek meghatározó terepe, ha nem is pontosan az első mondata, bekezdése, de legalábbis az első egy-két fejezete. Itt dönti el az olvasó, hogy a megpendített, felvázolt személyek és dolgok közül kíváncsi-e bárkire, bármire. Én marhára nem lettem volna kíváncsi az enyémre, bevallom nőiesen. A mai napig emlékszek rá, hogy milyen nyögve-nyelve szültem meg azokat a fejezeteket, mert túl akartam esni rajtuk. Kötelező körök voltak, amiket egyáltalán nem élveztem.
Költői kérdés: hogyan élvezzen valamit az olvasód, ha te is szenvedésként éled meg?

Ez a kettő jelenleg is a legsarkalatosabb számomra és ehhez kell a legtöbb önfegyelem. Feszesre húzott, jól fókuszált történet, logikusan középpontba helyezett főhőssel. Ha ez a kettő nincs meg, borítékolható a bukás (kiegészítés: természetesen lehet egynél több főhös, de mindegyik esetében jól körülhatárolhatónak kell lennie a "miért főhős" kérdésnek).
Ezek gyakorlására amúgy - szerintem! - nagyon-nagyon jó terep a fanfiction novella, több okból is. Egyrészt tisztában kell lenned a karakterekkel, így gyakorolhatod a karakterhű ábrázolást, ami után könnyebben maradsz következetes a sajátjaid esetében is. Másrészt a novella rövid terjedelmű, ha nagyobb lélegzetvételű, akkor sem nyúlik több fejezet hosszúra, ennél fogva már csak a műfaji sajátosságok miatt is kénytelen vagy mederben tartani a történetedet. Harmadrészt alaposan meg kell válaszatnod, hogy mit akarsz elmesélni és kinek a szemszögén keresztül! Egy novella kevés lehetőséget ad nézőpont váltogatásra, így elve szűrnöd kell a szereplőket, a cselekményhez kell igazítanod, ráadásul nem csak az elbeszélő személyét! Egy novella - legyen az eredti vagy fanfic - teljesen szétesik, ha temérdek szereplőt mozgatnak benne, pontosan emiatt szűkebbre kell szabni a létszámot, ami azt eredményezi, hogy a kiválogatott gárdából kell a maximumot kihoznod. És ezzel máris elértük, hogy egy-egy szerplőről árnyaltabb, mélyebb képet kajunk. A fanfiction esetében persze mindig ott lengedezik, hogy az olvasóid sok esetben eleve ismerik azokat, akikről írsz, de egy jó rajongói történet odafigyel erre.
Vagy rugaszkodjunk el a fanfictionöktől. Írjunk novellákat, vagy szimplán csak jeleneteket, hagyjuk őket piehhni pár napig, egy-két hétig, majd térjünk vissza hozzájuk. Nagyon alap írói fogásoknak tűnhetnek ezek, de nekem határozottan segítettek. 
Tipikusan az a fajta vagyok, aki képes elveszni a részletekben, ahonnan egyenes út vezet a gondolataim elkalandozásához, és lám, máris nem arról szól a sztori, amiről kéne. Vagy akikről kéne.

Említettem még a főszereplő kérdését - esetemben Kate.
A világ leglustább és valószínűleg legrosszabb megoldása, ha a "miért éppen ő?" kérdése egy "csak mert" válasszal felelsz. És nem tudod megmondani, hogy a cselekmény szempontjából, a mindent behálózó cselszövés és intrika kereszttüzében miért az a főhősöd, aki. Ennél is szebb, amikor eredetileg nem tudod az okot, csak úgy beledobod szerencsétlent a mélyvízbe, aztán megnyílik feletted az ég és Isten dob egy tippet.
Megint azért mondom, mert biza nálam ez volt. Miért Kate? Háááát, nem tudom, de majd kitalálunk neki valamit, addig haladjunk. És BUMM, lőn norna... A-a, ez nem így működik. Legalábbis abban az esetben nem, ha koherens és konzisztens történettel szeretnéd ostromolni a nagyérdeműt. Márpedig szeretem elhinni magamról, hogy törekszek az igényességre.


Ezen a ponton szerintem mindeninek tiszta, hogy miért hagytam félbe az egész történetet úgy, ahogy volt. Nem volt rendesen körülhatárolható, központi konfliktusa, csak terjedt, dagadt. És nem volt meg az ok, amiért a központi karaktert főhősnek lehetett kikiáltani. Ez a kettő pedig hat és fél évre hűvösre tette az egészet karakterekkel, világgal, történettel. Szép volt...

Ugyanakkor igazán elfelejteni nem tudtam, pont amiatt, amit korábban írtam: sok hibája volt a legutóbbi verziónak is, de kezdtem igazán megragadni egyes fontosabb karakterek lényegét. Hat év elteltével pedig eljutottam addig, hogy szerencsétlenek ennél jobbat, többet érdemelnek. El akarom mesélni a történetüket, méghozzá jól.

Úgyhogy... Lett egy kezdő ötletem, egy indító, alap konfliktusom. Némi csiszolásom. Pár eltérésem a korábbiaktól, de valamilyen szinten megőrizve mindent. Valamint masszív reményem, hogy most már képes leszek megtartani a fókuszt, a lényegre koncentrálni és ellenállni a kísértő kikacsintásoknak.

Íme a Fekete arany (munkacím).
(A képi anyag saját kezem munkája!)

2013. június 9., vasárnap

Reszisznek válaszolva (Kate)

1. Milyen neveken szokták szólítani?
    Kate, Ember, Kolonc…
2. Tegezhetem önt?
    Tegezhetsz! :D
3. Mi volt a kedvenc gyerekkori játékod?
    Volt egy plüssfarkasom. Jó, tudom… De tényleg volt és szerettem.
4. Hogyan nevezted az édesanyádat és az édesapádat?
    Apu, Anyu. És a húgomat se hagyjuk ki: Cara. Hiányoznak.
5. Gyakran kellett fegyelmezni téged gyerekkorodban?
    Eleven voltam, de nem rossz, inkább félteni, mint nevelni kellett.
6. Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?
    Irodalom és tesi.
7. Milyen öltözéket szeretsz hordani?
    Szoknyát-nadrágot egyformán szeretek (mondjuk az utóbbi mostanában sokkal praktikusabb), az egyszerűség és kényelem híve vagyok, szóval magamtól még véletlenül se vennék fel olyan botrányos ruhát, mint amilyet Jack sózott rám. Azért még számolunk! Egyébként meg rákaptam a bőrdzsekire.
8. Mi volt a legőrültebb tetted?
    Követtem egy farkast az erdőbe... -.-
9. Meséld el a legsúlyosabb betegségedet, sérülésedet!
    Volt egy abortuszom, drogoztam, ittam, cigiztem, nagy a felhozatal, emellett félig-meddig lelki-rokkant is lettem, ha ez számít.
10. Mondj el egy veled megtörtént vicces és cikis esetet!
    Egyszer annyira bámultam Will fenekét, hogy nekimentem az ajtófélfának. Claire kinevetett, nekem meg égett a fejem.


2013. június 5., szerda

Reszisznek válaszolva...

Szeretem, amikor sikerül kinyitnom a szemem és látok is vele. Nem utolsó dolog, higgyétek el! XD Nálam meg grandiózus teljesítmény, na de nem én vagyok a téma.
Még jó múltkor az ősrobbanás előtt két évezreddel, amikor még rendszeresen frissítettem sztorit-blogot (az arany-kor, ha-ha), Reszisz küldött pár kérdést - utólagos engedelmeddel mutogatom őket :$ -, most pedig sikerült leültetnem a díszes társaságot válaszkörmölésre!

Szóval: a következő kérdez-felelek bejegyzéseket sok szeretettel ajánlom Reszisznek (remélem még nem mondtál le rólam! *-*), és jó olvasgatást mindenkinek! :D

Night
1. Milyen neveken szokták szólítani?

    Night, Fattyú, Korcs, Öcsi, Nate/Nathan – legritkább és csak Zack hív így.
2. Tegezhetem önt?
    Tőlem…
3. Mi volt a kedvenc gyerekkori játékod?
    Maradjunk annyiban, hogy nem volt gyerekszobám.
4. Hogyan nevezted az édesanyádat és az édesapádat?
    Anyámat sehogy, mert meghalt a születésemkor, a nevelőapámat Edgarnak (rühes disznónak a háta mögött), a vér szerintit sehogy.
5. Gyakran kellett fegyelmezni téged gyerekkorodban?
    Ha kellett, ha nem: vertek.
6. Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?
    Nem jártam suliba, nevelők tanítottak… már amikor épp nem vertek. Valójában Zacharias tanított meg rendesen írni-olvasni. Lovagolni szerettem... aztán később azt is ha a nők lovagoltak rajtam... Ez nem érdekelt, mi? Bocsesz.
7. Milyen öltözéket szeretsz hordani?
    Fekete, sötét vagy szürke göncöket - jól rejtenek éjszaka -, pólókat, pulóvereket, farmereket, bakancsot, és elmaradhatatlan tartozék a hosszú bőrkabát. Most mondjuk épp bőrdzseki.
8. Mi volt a legőrültebb tetted?
    Őrületes mint legnagyobb baromság, vagy int legvakmerőbb húzás? Előbbi esetben az, hogy életben hagytam Victoriát, utóbbiban túl hosszú a lista, nincs kiemelkedő. Na jó, Kate húzós – nincs vele konkrét eset, az egész nőszemély egy vakmerő húzás a részemről.
9. Meséld el a legsúlyosabb betegségedet, sérülésedet!
    Lycanthrope-pá változtattak. Lapozzunk!
10. Mondj el egy veled megtörtént vicces és cikis esetet!
    Az apácás eset. Nincs sok humor az életemben. Oké, egyszer volt, hogy részegen terület-megjelöltem a fribourgi kúriát. Nem örültek neki a vérfarkasok, hogy napokon át lycanhugy szaga volt, ki is költöztek arra az időre. Derogált a kisajátított territóriumom határain belül tartózkodniuk.

2013. június 4., kedd

Lycanthrope, vérfarkas és farksember

Korábban már írtam róla, de azt hiszem, kissé félreérthető voltam, mert akadt pár értetlenkedés, ezzel a két... fajjal - pontosabban elnevezéssel - kapcsolatban, amik valójában egyek. Eredetileg.

Wikipédia következik!
"A farkasember vagy vérfarkas olyan ember, akit egy átok farkassá változtatott. Ilyenkor emberi mivoltából kivetkőzve viselkedik. Eredeti görög neve, a λυκάνθρωπος, a görög lükosz (farkas) és az anthróposz (ember) szavak összevonásából keletkezett."

Likantróp, vérfarkas, farkasember, ezek a kifejezések ugyanazt a mitológiai, néphiedelmi lényt jelölik. Kultúránként, de még régiókként is változhat annak a hagyománya, hogy hol hogyan néz ki, vagy hogyan lehet ezzé a lénnyé válni. Az is területenként, országonként más és más, hogy milyen rendszerességgel változnak át és mitől. Egy XVI. századi svéd író szerint a litván vérfarkasok egy speciális alapanyagokból készített sörtől változnak át - köze nincs a Holdhoz. A ciklikusság elsőnek talán az olaszoknál jelent meg és kötődött a teliholdhoz.
Egyetlen mitológia sem szedi szét őket külön fajokra, alfajokra - ez a húzás a saját kis agyszüleményem. Szóval mielőtt bárkit félrevezetnék (vagy ha már megtettem, visszairányítom): nincs különbség lycan és vérfarkas között eredetileg, ez csak a Harapj meg!-en belül él.

Miért?
Mit mondjak? Írói szabadság. XD Dan Brown a kezdő hosszúsági kört is elgörbítette, hogy Párizs és London egy vonalba essenek (itt szólok: nem esnek! XD)
Az elnevezéseken kapva kiagyaltam a vérfarkasoknak két alfajt: a lycanthrope-ot és a farkasembert. Ennek oka csupán annyi volt, hogy más fajokat is szerettem volna, de a farkas-jelleget megtartva, így lettek a teliholdanként dühöngő szörnyetegekké váló vérfarkasok, akiket a könnyebbség kedvéért nem őrült-vérfarkasoknak, hanem lycanoknak hívok.

Még pár elnevezés (wiki):
"A csehek ősi mitológiájában vlkodlak, a lengyeleknél wilkolak a neve; egyéb szláv elnevezései vukodlak, vukodlak, vurkolak, kudlak; a germánoknál werwolf (ógermán emberfarkas jelentésű szó, ebből a mai angol werewolf); a románoknál priculici vagy a szláv névből származó vîrcolac."
Ezeket a jövőre nézve mutatom. Esélyes, hogy lesz még farkasos sztorim, és ha "vukodlak" néven illetem az egyik fajt, aminek ember tagjai farkassá változnak, de valamivel megspékelem, az sem lesz eredetileg más, mint vérfarkas/farkasember/likantróp. Csak azon az általam kreált világon belül fognak úgy működni, ahogy. (Gondoljatok csillámvámpírékra. Na, én is ezt játszottam, csak reményeim szerint nem olyan bődületesen bután, mint Meyer. Bocsi a Twilight-rajongóktól!)

Összegezve: aki ilyen jellegű felbontásba botlik 2008 (Harapj meg! első változatának születési éve) utáni sztoriban (természetesen netre gondolok) és felhorkan, hogy marhaság, az engem szidjon, én nem bírtam magammal és tettem különállóvá a lycant a vérfarkastól. Bár azt hiszem az Underworldben is van némi különbségtétel... vagy keverem, mert ott csak a hibrid meg a vámpírok és a vérfarkasok vannak...

2013. június 2., vasárnap

A blog, az alkotás meg én

Héééé!!! *csápol* Itt vagyoooook! *csápol és ugrál* Nem, nem ott, itt! *hadonászik, míg rá nem fókuszálnak* Áh, nagyszerű, mindenki jól lát? Mindenki jól hall? Kitűnő!

Jól látjátok, élek, virulok, itt vagyok, és van új Harapj meg! fejezetem is! Imaginen vár elbírálásra, úgyhogy valószínűleg hamarosan olvashatjátok is, de előre szólok, nem túl kellemes, ráadásul messze nem sikerült olyanra megírnom, mint szerettem volna. Tudjuk be a visszarázódásnak. Mert igen, szeretnék végre visszatérni az íráshoz és nem csak FRPG-n kiélni billentyűzetkoptatói hajlamaimat. (Pontosan, eddig a szerepjáték vont el, illetve hagytam, hogy elvonjon, de keresztbe tettek a szórakozásomnak, szóval úgy döntöttem, hogy ott mérséklem magam, itt pedig előre a végtelenbe és tovább!)

Na, de mit is akarok ebben a posztban...

2011 májusában indítottam a blogot, magamhoz képest meglepően aktívan is vittem/viszem (te jó ég, több mint két éves!) és a napokban több bejegyzést is visszaolvastam, átfutottam, kommenteket szemezgettem, egy szóval: nosztalgiáztam. Néhol fogtam a fejem, hogy ilyen idiótaságokat hogyan írhattam, máskor meg azon néztem, hogy jé, értelmes gondolatok! A kommenteken mindenütt jót mosolyogtam, ugyanúgy örültem nekik most is, mint mikor küldtétek őket, fantasztikus érzés tudni, hogy olvastok, követitek a kis nyűgjeimet, nyavalyáimat, történeteimet.
Ennek elsődleges oka több mint valószínű, hogy a Harapj meg!, szóval már csak ezért is hálás vagyok annak azoknak a bolhafészkeknek, akik azt hiszem, kezdenek visszaszállingózni a kis nyaralásukból (ideje volt!)

Kicsit fejben most szét vagyok csúszva, szóval ha összeszedetlennek tűnök, bocsánat! Próbálok követhető lenni.

Harapj meg!
Lesz itt még jaj meg juj! A végét mindenesetre már tudom, csak abban vagyok bizonytalan, hogy ahhoz mérten hogyan alakulnak majd a szövetségrendszerek, kik állnak össze, vagy épp mennek szét. Night célja tisztán körvonalazódott bennem - benne majd a második rész végére fog -, hozzá, illetve a céljához fog a többieké igazodni, ahhoz mérten, mennyire állnak a pártjára vagy fordulnak szembe vele.
A lényeges szereplőimmel az a baj, hogy jelenleg totál más úton mozognak, más-más szál szövődik a történetükből, és aki még bizonytalanabb, ingatagabb jellem közülük, az is meg fog erősödni (pl. Kate). Így nem meglepő talán, hogy az elképzeléseikhez is foggal-karommal ragaszkodnak majd, a probléma csak az, hogy én már látom, amit ők még legfeljebb sejtenek: nem feltétlen fognak egy irányba evezni, de még csak nem is egy csónakban!
Nem kell megijedni, nem fogom azt játszani, hogy ahány szereplő, annyi felé szakad, de lesz 3-4 fő csapásirány - eleinte még több, de higgyétek el, csökkenni fog. Hogy minderre majd hogyan reagáltok a történet alakulása közben azt meglátjuk, meglátjátok, igyekszem logikusan megírni, karakter hűen, remélem sikerülni fog.

Tükörszilánkok
Egy egészen picit megfeneklettem, de tényleg csak picit. Az biztos, hogy nem tudom párhuzamosan írni a Harapj meg!-gel, így, amíg a vérfarkasaimhoz érzek késztetést, addig ez a sztori biztosan pihenni fog. 
Nem tudom, hogy ez mennyi időt jelent, lehet, hogy két nap múlva már ekörül fognak kattogni a gondolataim, majd elválik. Minden esetre semmiképp se szeretném, hogy végleg a fiókban végezze a történet, ennél jobban piszkálja a fantáziámat a két herceg és a többiek élete, alakulása.

Two Steps From Hell
Hallgassatok Two Steps From Hellt!!! Nem viccelek, amióta rájuk akadtam/megmutatták (nem emlékszem már pontosan, melyik volt), azóta a szerelmesük vagyok. Sokféle dallam, hangulat, 90%-ban segítenek folytatni egy-egy elakadt jelenetet, ha kizökkenek a hangulatából és megtalálom a megfelelő számot. Fantasy íráshoz elsőosztályúak! Tegnap töltöttem le szereztem be pár albumot, a teljesség kedvéért, a Halloween című pedig tulajdonképpen átröpített a második rész 5. fejezetén. (Hagyjuk, hogy mennyire tartom jól sikerültnek, a lényeg, hogy kilendített a holtpontról.)





Zárszónak: elméletileg nem kell megint hónapokat várni, hogy sikítsak, hogy új fejezet van valamiből, gyakorlatilag... Isten útjai kifürkészhetetlenek...

2012. november 17., szombat

Zenelista II.


A tervezettnél valamivel később jött a második eresztés, ezúttal azokat a számokat szedtem össze, amiket írás közben Night (Harapj meg!) és Khareef (Tükörszilánkok) jeleneteinél hallgatok. A két karakter között természetesen akad hasonlóság, a lycant egyelőre jobban szeretem, mert régebb óta van velem, ebből adódóan jobban ismerem. A herceg az elképzeléseim, valamint a benne rejlő lehetőségek miatt csigázza fel a kíváncsiságomat, de még mindig nem tudom olyan biztos kézzel irányítani, mint szeretném.

Mindkettejükben meg van a hajlam jóra, rosszra egyaránt, ehhez mérten hibáznak, nem ismerik el mások igazát, engedik át magukat egy-egy indulatnak, pillanatnyi hangulatnak - Khareef jobban, Night kevésbé. Elsőre jellem tekintetében talán nem is annyira eltérőek, de mivel már az alaphelyzetük, családi hátterük is szögesen eltér, ezért előfordulhat (elő is fordul), hogy egy-egy helyzetben másképp reagálnak - ami azt hiszem, teljesen érthető, ciki is lenne, ha tök egyformák lennének.

Khareef érzelmileg sokkal kiegyensúlyozottabb, az esetek túlnyomó részében tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit akar elérni, célja, jövőképe markánsan körvonalazódott (nem csak benne, de talán éppen ezért bennem is). Night viszont meglehetősen labilis tud lenni, imbolyog, legalább olyan könnyű lenne belőle antihőst, mint hőst csinálni, így aztán még előttem se nyilvánvaló, mi lesz belőle a végére - pedig lassan nem ártana tutira tudni.

Tükörszilánkok - Khareef
Jesper Kyd & Lorne Balfe - The Hidden City
Ramin Djawadi - The King's Arrival
Zack Hemsey - Redemption
Jeremy Zuckerman - The Rally
E.S Posthumus - Unstoppable
Two Steps From Hell - A Hole In The Sun
Two Steps From Hell - Jump!
Two Steps From Hell - Norwegian Pirate
Two Steps From Hell - Moving Mountains

Bónusz az egész sztorihoz: Veigar - Dawn Of The Titans

Harapj meg! - Night
Sick Puppies - Going Down
Rise Against - Savior
Within Temptation - Our Solemn Hour
30 Seconds To Mars - Hurricane
Celldweller - The Wing Of Icarus
Evans Blue - Cold (But I'm Still Here)
Hikaru Nanase - Proclamation Of Madness
12012 - Cyclone
Linkin Park - Across The Line

Bónusz az egész sztorihoz: Skillet - Awake And Alive

//A következő delikvensek Manfred (Harapj meg!) és Ahkard (Tükörszilánkok) lesznek! :D//

2012. november 16., péntek

Kate & Nova


Tekintve, hogy mostanában nem sok életjelet adok magamról, íme egy kis bizonyíték a létezésemre, valamint arra, hogy még ha csiga-tempóban is, de haladok! Az újabb fejezet viszont a horizonton túl van, szóval: további kitartó kutyagolásra fel!

Hogy a célig senki ne száradjon ki, íme egy kis csemege, pontosabban egy párbeszéd a bejegyzés címszereplői között. Nem nagy durranás, és a körítést most el is hagyom. Még annyit az előzetes tervekről, hogy a következő (szám szerint 5. fejezetben) Kate már megérkezik Raphaelhez a Verembe. Egy szem emberlányunk életét továbbra sem fogom megkönnyíteni, mi több, a többi szereplőnek is kijut a "jóból". Szóval ha eddig azt hittétek, szadista vagyok, akkor megsúgom: a java még csak a II. és majd a III. részben jön! :P

Addig türelmet és kitartást kérek! :)

Kate: Egyikőtök sem szokott emlékezni rá, mi történt vele teliholdkor?
Nova: Nem, teljes káosz az az este. A másnap reggel sem kellemes, akkor már tudunk magunkról, de még elég vadak és agresszívek vagyunk.
Kate: Ezért ölted meg azt a nőt.
Nova: Igen.
Kate: Kicsit se sajnálod?
Nova: Ha minden eddigi áldozatomat elkezdeném sajnálni, és imát mondani érte, évtizedekig térdelnék egy templomban, Kate. Egy idő után... érzéketlenné válsz a halálra.
Kate: Ez durva.
Nova: Nyugi, hozzá lehet szokni.
Kate: Mondd, Nova, tudod, hogy Raphael mihez akar kezdeni velem? Mármint azon túl, hogy a foglya leszek.
Nova: Amikor megbízott az elrablásoddal, azt mondta, össze fog törni téged, veled együtt Nightot és William minden tervét. Meg valami olyasmit, hogy... átörökíti a bosszúvágyát.

 

2012. november 9., péntek

Korrigálás

Ma kaptam egy mailt - amiért nagyon hálás vagyok -, ebben pedig kérve vérték a Harapj meg! II. 4. fejezetének a végét. Én meg néztem először, mint boci az új kapura, hogy minek kéri a delikvens, amikor ott van a helyén! (Mostanában túl sok "ahogyan azt Móricka elképzelte" helyzetbe szaladok bele. XD)

Meglestem a dolgot és Imagine-ről valóban lemaradt a fejezet jelentős része. Az okát nem tudom, valamit valószínűleg nagyon benéztem, mindenesetre a hibát javítottam, most már tényleg az egész fejezetet lehet olvasni ott is!

Elnézést azoktól, akik csak ott olvassák, a sztorit!


(Nem ígérem, hogy kárpótlásképp a napokban kaptok új fejezetet, mert ez felelőtlen fogadalom lenne a részemről, de valamit majd kitalálok, ha időm és tetemes olvasmánylistám engedi. -.-)

2012. október 20., szombat

Spoilergyanús képek!

Tekintve, hogy írásban cseppet megakadt - ez most nem artblock, hála a jó égnek, csak rákészülés -, így azt az időt, amit írásra fordítanék, rajzra használom fel. :D Kinek jó hír, kinek nem, fogalmam sincs, az eredmény akkor is ugyanaz marad: két új kép a Harapj meg!-hez.

Mielőtt viszont dobnám a linket, fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a Kate-es kép SPOILER!!! Elég durván, szóval aki nem szeretne előre poénlelövetést magának, azt itt kérem nagyon szépen, hogy: Ne. Nézze. Meg! Akit nem zavar a spoiler, annak hajrá, de előre közlöm, SEMMIT nem mondok, nem magyarázok, ne is kérdezzetek! Ha észrevétel vagy ahhoz hasonló van, azt is kérem úgy megfogalmazni, hogy aki esetleg nem szeretne jövőbe látni, annak se legyen csattanó-elsütés. :)

Most pedig a képek:
Night - tök ártatlan kép, bár nem a jelen állapotát mutatja, de semmi spoiler.

Kate - SPOILER!!!!! (A spoilereseknek: aki ügyes/szemfüles, az korábbi rajz alapján azt is könnyen leveheti, ki van még Kate-en kívül a képen. És innentől befogtam, Hallgat a nevem. XD)

2012. október 19., péntek

Zenelista (első felvonás)

Mint az már az újonnan kitett szavazásból is kiderült: élek! Hogy ezt még inkább alátámasszam, hoztam két listát, egyik sem túl hosszú, csupán egy részét fedik le azoknak a számoknak, amiket a Harapj meg! és a Tükörszilánkok írása, valamint karaktereik rajzolása közben hallgatok. Csemegének viszont remélem nem lesznek utolsók! ^^

Agyaltam rajta, hogy mi szerint lenne célszerű adagolni - ugyanis lesz még ilyen listás cucc, mint az a bejegyzés címélből is sejthető -, végül amellett döntöttem, hogy szereplők és jelenetek (esetleg helyszínek) szerint fogok kategorizálni. Átfedés előfordulhat, de igyekszem azért elkerülni az ismétlést, nem célom az untatás, bár lehet Ti ezt is annak fogjátok érezni.XD Mindenesetre próba cseresznye! ^^

Harapj meg! - Kate
Red - Break Me Down
Trevor Morris - Jane Seymour's Theme
Nancy Sinatra - bang Bang (My Baby Shot Me Down)
Ellegarden - I Hate It
Sixx A.M. - Life Is Beautiful
Paramore - Decode
Akira Senju - Lapis Philosophorum
Michiru Oshima - Butou
One Republic - All Fall Down
Placebo - Running Up That Hill
Fireflight - Stay Close
The Veronicas - In Another Life
Paper Moon (Full English Fandub)

Bónusz, ami általánosságban vonatkozik az egész sztorira: Evanescence - My Tourniquet

Tükörszilánkok - Akhem
Jesper Kyd & Lorne Balfe - Assassin' Creed Theme
Jesper Kyd & Lorne Balfe - The Wounded Eagle
Jesper Kyd & Lorne Balfe - Scheduled For Deletion
Hans Zimmer - Progeny
Two Steps From Hell - Dark Ages
Two Steps From Hell - To Glory

Bónusz, ami az egész sztorihoz szól: Florence + The Machine - Seven Devils

Következő listák témája Night és Khareef lesz!

2012. augusztus 31., péntek

Trilogy is in the air...

*besétál, rosszallóan körbenéz és félrerúg egy elszenesedett fadarabot*

Hogy ki tudnak akadni egyesek... *megáll a vázlat romjai mellett, sóhajt*

A dolgok jelen állás szerint a következőképp állnak: terveim szerint durva eseménypörgés lesz, de megpróbálom nem elkapkodni, vagy érthetetlenül zanzásítani, szóval természetesen lesz olyan, ahol kicsit belassulunk, hogy szusszanjunk egyet.

Reggel frissen és üdén megint elővettem a vázlatot és átfutottam, aztán elkezdtem kicsit újratervezni, mert Rinn rávilágított arra, hogy bizony van egy kis defekt, illetve lyuk, vagyis inkább magyarázatra szoruló mócsing. Egyetlen istentelen nagy mákom van: William! Nem akarom lelőni, hogy miért, a sztoriban később meglátjátok! ^^ Írói szempontból viszont lassan kinevezem az életmentőmnek.

Ott tartottam, hogy lyuk és vázlat-átdolgozás. Iiigen, még mindig nem látom át teljesen, de elég sok mindent sikerült előre letisztáznom, szóval juhé! Az egyetlen bökkenő a hossz. Ahogy elnéztem, ha csak addig írom meg, amíg elrendeztem a történetet, már az kitesz újabb 20 fejezetet (azon felül, ami megvan). XD

Az égett fa mellett kegyetlen trilógia szagot is érzek... (És én még úgy indultam neki, hogy egy rész, max harminc fejezet, aztán cső. T.T) Mindez még nem száz százalék, meglátom, terjedelemben mennyi lesz a vázlat normális része, de a jövőt illetően a magam szemszögéből sötét vízióim vannak. Sose érek a végére!

Ami viszont biztos: egyre borongósabbá válik. (Azt hiszem abba kéne hagynom a Batman OST hallgatását, tuti az a ludas!)


2012. augusztus 29., szerda

Night mikrofont kap...

Gyászos, alig múlt este tizenegy, de én már egyre elvetemültebben kacsintgatok az ágy felé. Álmos vagyok, kissé nyűgös, a lezárult szavazás meg böki a csőröm, mert olyan érzésem van tőle, hogy sürgősen dolgoznom kell, Kupás novellával nem haladok, mert miért is menjen a szekér… Áh, pf. Kész vagyok. Mára mindenképp. Elmászok aludni, Night meg leadja Nektek a helyzetjelentést *eloldalog és átdobja a lycannak a stafétabotot.*

Rabszolgahajcsár!
Remélem mindenki jól hall, mindenki jól lát, ha nem menjetek szemészhez és… fülészhez? *kikiabál* Will, van olyan, hogy fülész?
*Távolból visszaüvöltés.* Nincs!
Remek, akkor szerezzetek szemüveget és hallókészüléket. Na, csapjunk a lovak közé!

Kezdjük a szavazással, attól legalább hízik a májam. Köszönöm, hogy igazoltátok, amit amúgy is mind tudunk: én vagyok a csúcs. Nem is értem, minek kellett ez a bóvli ide oldalra, tiszta hülyeség volt, mégis ki rúghatott volna labdába mellettem? Oké, Zack próbálkozott, nagy ügy… Köröket rád vertem, tesó! Hm, Lance is elég izgága volt magához képest és… Nova meg Mikhail!? *röhög* Haláli humorotok van, nem tudom, kik kattintottak rájuk, de kösz a vidám perceket – amikből kevés jut nekem mostanában hála egy elvetemült nőszemély szadista agymenésének. *unottan pörgeti a mikrofont a vezetéknél fogva -.-*

Ki passzolna Kate-hez?
William
  0 (0%)
Manfred
  0 (0%)
Zacharias
  4 (15%)
Lance
  3 (11%)
Jack
  0 (0%)
Haakon
  0 (0%)
Nova
  1 (3%)
Mikhail
  1 (3%)
Nighton kívül mást nem tudok elképzelni
  17 (65%)

*lapozgat* Basszus…gitár, nincs itt sok mondani való, ezt nem tudta az a szerencsétlen még elmondani, agyam eldobom. *vázlat akad a kezébe, kaján vigyorral felpillant, szemöldököt vonogat, majd hátralapoz a végéhez, és mohón olvas* Muhaha, na, mi lesz a finálé, tuti király leszek, ho… *megkövül, elsápad, körbenéz* Legszívesebben átmennék a kölyökbe és elkezdenék nyafogni, hogy ez olyan marhára nem fair! *visszapillant a vázlat végére* És nem, ez tényleg nem fair!!! *földre dobja, megtapossa, aztán hozza a disznópörzsölőt és felgyújtja az egészet*

Mi a szart csinálsz? *kukkant be Lance, majd a hamvakra pillant* Ó, jaj… *Nightra néz* Ettől most jobb?

Sokkal! *fújtat, a szeme vérben forog, majd elcsörtet a haragjában elhajított mikrofonért és visszaáll az emelvény közepére* K****** meg tudnám ******* aztán meg ******. De tudod, nem is ez zavar, hanem hogy ******** és ********. Hogy én mennyire ********.

*Lance érzelemmentes arccal bámul, majd belép, és megáll az emelvény szélén* A kommenteket köszönjük, érdekesek voltak, jó volt őket olvasni. Már amelyikünknek. *Nightra sandít, aki épp nekilát módszeresen szétverni a berendezést* Gyengébb idegzetű stábtagjaink ép elméjének megóvás érdekében valószínűleg szünetelünk egy darabig *faarccal félrehajol egy repülő szék útjából*. Igen. Addig reméljük, ellesztek a kissé szadista módon, függő véggel zárult fejezetcsokorral és az új videóval. Óhajt-sóhajt nem kézbesítünk, külön műsort ritkán vállalunk *elővesz egy kubai szivart és rágyújt, miközben a háttérben – Night és a disznópörzsölő hathatós közreműködésének hála – lángra kap a díszlet.* Ha rákfenétek, nyavalyátok, észrevételetek vagy kritikátok van, keressétek Manfredet, vagy a rest írópalántát *szalmakalapot nyom a fejébe.*

Te meg hova a rossebbe mész? *förmed rá Night*
Kubába. Ha már kimenő van. Eszem ágában sincs még a nyaralásomat is veletek eltölteni, és naptejet kapni az arcomba Manfredtől, amitől úgy nézek ki, mintha a kölyök rám ***-ott volna *felel méltóságteljesen, majd meghajol és lelép a színről.*

2012. augusztus 16., csütörtök

Szavazászárás, faggatás, magyarázat

Szóval, mint mindig, ezúttal is köszönöm szépe a szavazatokat, egyrészt megnyugodtam, másrészt bátorítanálak titeket! Megnyugvás: kevés az író, kevesebb a konkurencia, és adhatnám a sajnálkozót, hogy ajj, meg jajj, mert biztos többen is tudtok tök jó sztorikat írni... nem teszem. Egészséges önzésem erős annyira, hogy örüljek a szavazás ezen részének, kevesebb tehetséges írópalántával kell megbirkóznom. Igaz, hogy a versenyhelyzet szüli a minőséget (ELVILEG), de azért nem dőlök a kardomba, ha ne adj isten, valamit könnyebben érek el.

Egy szónak is száz a vége - vagy valami olyasmi -, aki eddig nem kezdett írásba, ne is kezdjen! Ha valami nagyon kikívánkozik, kommenteljetek, írjatok szakdogát és/vagy kritikát!

Ezzel el is jutottunk a dobogó második fokán végzett kritika írókhoz. Gyerekek, kritizáljatok! Tömören ez ennek a bekezdésnek a tételmondata. De komolyan: a kritizálás, kritikus szemmel való nézelődés, olvasás nem csak Neked tesz jót azzal, hogy növeli a minőségre való igényt, hanem az író is meglátja, mi az, amire nagyobb hangsúlyt kell fektetnie, min kell igazítania, vagy kivágni a fenébe, mert úgy ahogy van ***.
Na, de azért az értelmes író nem hisz minden vádaskodásnak, rosszindulatú szőrszálhasogatásnak, ezért kell érvelni is. Ez nagyon fontos, és lássuk be, az életben egyáltalán nemhátrány, ha megtanulsz a véleményed mellett kiállni úgy, hogy nem picsogó-hisztiző-sértett ovisnak tűnsz, aki épp az elkobzott nyalókája miatt veri falba a fejét.
Csupa haszon a kritika írójának és elszenvedőjének egyaránt! Természetesen nem kell mindenhez értened, én például elsősorban a karakterekre, a párbeszédekre és a feszültségkeltésre, jelent-eszkábálásra szoktam figyelni, ezekre alapozom a kritikámat (főleg a karakterekre). De ismerek olyat, aki a stilisztikát, más a leírásokat, megint más a történet ritmusát helyezi előtérbe. Szóval sok szempont van, mindegyik egyaránt fontos, valamelyiket biztosan Te is előtérbe helyezed olvasás közben, az író - a normális - pedig örül, ha segítséget kap egy-egy kritika formájában.
Hangsúlyozom, KRITIKA! Nem vélemény, amiben azt írod le, hogy mi milyen hatással volt rád, mi tetszett és mi nem (de okokat már nem írsz).
Oké, ez nem egy bekezdés lett...

A győztes pedig az olvasók tábora lett. Mit mondhatnék, nem lepett meg. Erre is csak buzdítani tudom a jónépet, olvassatok minél többet, minél több témában, stílusban, de ne csak netes oldalakon! Forgassatok szépirodalmat is, a kötelező olvasmányok pár év távlatából, újból átbogarászva igazi gyöngyszemek, csak az iskola és a "kötelező" jelző vágja alattuk a fát, mintha szent kötelességüknek tekintenék. Bővítik a szókincsed, kultúrát közvetítenek és szerintem az se utolsó, ha valakiről elmondható, hogy művelt. Emellett a zöme tényleg piszok jó!

Egy amatőr írói oldalon melyik tábort képviseled a legerősebben?
Írók
  2 (10%)
Olvasók
  13 (68%)
Kritka írók
  4 (21%)

Zenés közjáték "reklám" a következő felvonás előtt
(még mindig imádom)

Második felvonás: az újabb szavazás. Tényleg nagyon hálás lennék, ha indoklást is írnátok mondjuk ehhez a bejegyzéshez komment formájában, hogy miért arra szavaztatok, akire. Fránya kíváncsi vagyok! Nem állítom, hogy eredmény bárminemű befolyással lesz a történet alakulására, de ki tudja (igen, rohadék vagyok, véletlenül se mondom fixre!)
Jelen állás szerint Night képes mindent elcseszni, a kérdés az, hogy mennyi energiája van még Kate-nek ezt elviselni, ezen agonizálni, utána pedig újabb, bizonytalan közeledési kísérletet tenni, illetve hogy Night megtanulja-e befogni a száját, amikor kell, és redukálja-e valaha az elhamarkodott lépéseket? Meddig lehet ezt a csárdást járni? (Én tudom, de nem mondom meg! :P)
Egen... szóval, ez érdekelne: kit és milyen apropóból tudnátok elképzelni még Kate mellé?
Továbbá - ha már ilyen szépen belelendültem, ezt is megosztom veletek - újra fogom írni (megint) a Harapj meg!-et. T.T *már alig várja...* Muszáj. Az első rész első egynehány fejezete annyira döcögős, hogy jaj, stilisztikailag meg... háááát, hasonlítsátok össze mondjuk az 1. fejezetet a 26.-kal, és meglátjátok, mi a bajom. Emellett az E/1-et is ki fogom irtani, mert így, hogy váltogatom a nézőpontokat - nem, nem tudom enélkül megoldani -, hülyén néz ki, hogy egyik helyen még E/1, máshol meg már E/3. Erről nem nyitok vitát, így van és kész. Mindemellett felpörgetném a történet menetét is, kissé elnyújtottnak érzem, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy második részre szorultam, mert nem akartam brutálhosszú sztorit. (Így is az lett/lesz, de na, az illúzió...)
Ráadásul eszembe jutott egy klassz kis nyitány, amit meg akarok írni hozzá, és szerintem rohadt jó lenne, DE!
Mielőtt újabb mazochista, öngyilkos, eretcsapó akcióba kezdenék, EZT BE FOGOM FEJEZNI! Röhej, mert ez egy történet, amit még azelőtt elkezdtem átdolgozni, javítani, felújítani, hogy az eredeti változatát befejeztem volna. Tulajdonképpen nincs vége. Soha nem írtam meg neki, ez pedig némiképp frusztrál, szóval semmilyen önsanyargatásba nem kezdek, amíg végre egy finálét nem rittyentek ennek a verziónak!
Hm, szép hosszú bejegyzés lett, azt hiszem, bátran állíthatom, hogy mindent leírtam, amit akartam.

2012. augusztus 15., szerda

Ezmegaz

A helyzet a következőképpen néz ki: Imagine-en beértem magam, már ami a Harapj meg!-et illeti, szóval egál van Merengővel fejezetfeltöltés tekintetében (a 3. fejezet 2. felét is olvashatjátok, amint adminok áldásukat adják rá)!

Innentől párhuzamosan fog zajlani a feltöltés, ha lesz is időbeli eltolódás, azt előre fogom jelezni (azt hiszem XD). Most azonban kicsit befékezünk, igen, megint, mert egyelőre kiírtam magamból azt, amit nagyon akartam, most gondolkodni kell, az pedig picit nehezebb. Össze kell szednem, hogy időben mi hogyan nézzen ki *nagyon nagy sóhaj* vázlat is kell -_- szóval odébb van a folytatás. Már az is csoda, hogy ilyen hamar jött a fejezet második fele. XD

Mindentől függetlenül, szeptember első hetére tervezem a következő fejezetet, ha valami isteni közbeavatkozás hatására mégis előbb érkezne, örüljön mindenki, mint majom a farkának, én is azt fogom tenni. Addig viszont türelmet szeretnék kérni, mint mindig, emésztgessetek, spekuláljatok, kombináljatok, ami csak jól esik, és ha olyan grandiózus elképzelésetek van, osszátok meg velem is, bárhol, ahol nyakon tudtok csípni! ^^

Holnap/holnapután szavazást zárok, és már tudom is, milyen kérdéssel foglak Titeket legközelebb zaklatni! Marha kíváncsi vagyok, mi lesz annak az eredménye, szóval ne fogjátok majd vissza magatokat! :D

Egyelőre ennyi voltam! ^^

2012. augusztus 12., vasárnap

Újítás

Megérkezett a Harapj meg! 2. fejezete Imagine-re is, amint azt ígértem, a módosítással együtt. Az eltérés Kate és Night jelenetében van a vége felé, valamint az ivóverseny utáni Night-Will beszélgetésbe is belenyúltam egy hangyányit... Meg abba, amit William magyarázott az elején Kate-nek.

Oké, ezt hiszem, "csak" ennyi. XD A változtatásokat hamarosan Merengőn is olvashatjátok, addig ITT lehet hozzájutni! ^^ Jó szórakozást!