A következő címkéjű bejegyzések mutatása: assassin's creed. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: assassin's creed. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 14., szombat

Bowden-próba no. 2

Korábban már írtam Oliver Bowden "fantasztikus" játékadaptációjáról, az Assassin's Creed megírásáról, ami nálam annyi sikert könyvelhetett el, hogy szinte megfogadtam, Bowden úrból és az ő munkásságából többet nem kérek.
Elképzelhető, hogy ez változni fog...

A játék ugyan átment egy erőteljes franchise-ba a III. résszel, amiben - nagy bánatomra - a fő karakter, Connor, Ezio nyomába se ér (ugráltatható bábnak tűnt, sehol se volt a korábbi karizmatikus vezéregyéniségekhez képest). Az amerikai függetlenségi háborúba kalauzolt minket a játék, ám a technikai dolgok, a fára mászás, erdőben rejtőzködés, vadászat, új kombinációk, mozgás sokkal jobban felvillanyozott, mint az események, ami kínos. A legnagyobb "pofon" már a játék első negyedében megérkezett: főszereplő orgyilkosunk apja Templomos, az ellenség sorait gyarapítja, ráadásul mire Connor felnőtt, ő lett a Nagymester. És nagyjából ez volt minden áll-letevés kiváltója.
Ahol a Nagymester - Haytham Kenway - felbukkant és interakcióba kerültünk vele, azok bizonyultak a legjobb részeknek, amiből azt vontam le magamnak, hogy bizony a drága Templomos apuci is köröket ver rá kicsi fiára karakterügyileg.


A kérdés: hogyan került egy kiemelkedő orgyilkosokkal büszkélkedő vérvonalba Templomos?

A széria legújabb, IV. része, a Black Flag Connor nagyapját helyezi középpontba és a kalózok aranykorába vezet minket, az előzetes alapján ez jóval ígéretesebbnek tűnik, mint a korábbi rész, s Edwarddal lezárul a Kenway család története, magyarázatot azonban úgy látszik ez se ad majd arra, hogyan került később fia, Haytham az ellenség soraiba.

Erre Bowdentől kapunk választ, s pontosan ezért szúrt szemet az Assassin's Creed: Árulás. (Bár a borító becsapós, azon Connor van.)

"Kiváló kardforgató vagyok, arra születtem, hogy osszam a halált. Örömet ugyan nem lelek benne, viszont igen jól csinálom."
London, 1735. Haytham Kenwayt azóta vívásra tanították, amióta csak elbírta a kardot. Amikor fegyveresek rontanak a családi otthonra, hogy meggyilkolják apját és elrabolják nővérét, a gyermek, anyja védelmében, végez az egyik támadóval.
A magára maradt fiút, akit bosszúvágy emészt, titokzatos mentor veszi magához, és kíméletlen gyilkost farag belőle, hogy felhasználhassa saját céljaira. Küldetései során Haytham nem bízhat senkiben, és mindent meg kell kérdőjeleznie, amiben valaha is hitt.
Az összeesküvések és árulások kibogozhatatlan szövevénye magával rántja Haythamet az orgyilkosok és a templomosok évszázados harcába. Talán nem is azt az utat járja, amelyet apja, Edward szánt neki?

Bowden az Assassin's Creed Reneszánsz után most először töltött el reménnyel! Olyan történettel áll elő, ami illeszkedik a játékok sorába, mégis pluszt ad, csemege lehet a játék szerelmeseinek és azoknak is, akik még az életben nem találkoztak vele (hol éltek azok? súlyos hiba, pótolni tessék!!!)
Egyrészt láthatjuk a hajdani kalózkapitány Edwardot jómódú angolként, családapaként - amire a játékban aligha lesz majd példa -, másrészt Haytham gyerekkora! Az az ember egy hatalmas kérdőjel volt a III. részben, kismilliószor több izgalmat és lehetőséget rejtett, mint Connor, így mikor az ő irányításáról lemondva a fiát kaptam meg fő-főnek eléggé elkámpicsorodtam. Kis szerencsével viszont ez a könyv magyarázatot ad minden kérdésre, és uram bocsá', talán Bowden is fejlődött annyit, hogy ne tépjem a hajam a fogalmazástól..... Bár, volt rá lehetőségem, hogy beleolvassak az első húsz oldalba, azt pedig semmit sem változott, hogy a tekintetek ilyen-olyan mosollyá válhatnak. Vesszőparipám, hiába.

Reménykedve állok az Áruláshoz, a témája miatt is sokkal ígéretesebbnek tűnik a korábbi regényeknél, így ha a stílus nem is változott, talán a tartalom kárpótolhat. Csak egyszer jussak hozzá és legyen időm elolvasni... Addig meg: Black Flag és kalózok!




(Kalózkapitány orgyilkos öcsém! Ha nem veri kenterbe Connort sírva fakadok...)

2012. január 23., hétfő

Mennyei játék, pokoli könyv

Elöljáróban csak annyit: lehet, hogy néhányan ezután a poszt után megköveznének. :P De nem érdekel, szólás szabadság van a fenébe is! XD

Egy kezemen meg tudnám számolni, mennyi PC-s játék hozott lázba eddigi életem során. Támpontnak annyit: tizedannyi se, mint könyv. Az Assassin's Creed II. és az Assassin's Creed: Brotherhood azonban jött, látott és elementáris erővel letarolt. Olyan gyorsan, és észrevétlenül függő lettem, hogy az észveszejtő, kocka testvérem is csak nézett, mivel eddig a betűket faltam akkora szenvedéllyel, mint ezt a játékot.

Piszok hamar kivégeztem, pedig nem vagyok egy profi játékos, elég sokat ügyetlenkedtem is közben, de ennek ellenére is hamar a végére értem. A reneszánsz korabeli Rómában akrobatikus ügyességű orgyilkosunk bosszútól hajtva szisztematikusan írtja az ellenséget, miközben bepillantást nyerhetünk a Borgiák rémuralmába is. Hatalmas területet járhatunk be, a környezet és a grafika nyálcsorgató, a küldetések izgalmasak. Olyan játék, aminek története is van, nem csak megy bele a főhős a nagyvilágba. El is árulnak minket a végén pedig kapunk egy plusz csavart, amin utána csak néztem, mint a sült hal. Nem tudom jobban érzékeltetlni, hogy mennyire megfogott, tökéletes kalandjáték, csodás környezet, korabeli ruhák, nagyon jól összerakott játék!
(Van egy "mellék szál" is, ami a jelenben játszódik, ebben Desmond igyekszik felkutatni az őseit stb... ez is érdekes, de a múlt valahogy jobban megfogott.)

Aztán - drága tesóm révén - fülembe jutott, hogy ebből bizony - a játék alapján - Oliver Bowden regényt írt. A név nem sokat mondott, de úgy voltam vele, hogy Rowling is egyik napról a másikra lett híres, miért ne történhetne meg ez más íróval is? Ahogy körüljártam a kötetet, igazán megoszló véleményeket olvastam, egyesek istenítették, mások oltották, de úgy gondoltam, adok neki egy esélyt. Elolvastam az Assassin's Creed Reneszánszt.

Nos, arra mindenesetre jó volt, hogy kőkemény kobakomba véssem: így nem írunk! Jellemábrázolás nulla, egyedi karakter nuku, megfogalmazás... nos... egy kezdő fanfiction író szintjén. Csak egy példa: "A fiatal férfi komor tekintete fenyegető mosollyá változott." Kérdem én: tekintetből hogyan lesz mosoly? Vagy ez csak számomra elképzelhetetlen? Nekem gyér a fantáziám. A továbbiakban is akadtak ehhez hasonló szépségek, amik időről-időre megakasztottak, mert még úgy is, hogy nagyjából belemerültem az olvasásba, szembeszökőek voltak. Rettenetesen zavartak.

A csatajelenetek elnagyoltak, az akrobatikus ugrások, amik a játékban kulcsfontosságúak voltak - lévén, hogy nélkülük végünk lett volna, mint  botnak -, azok itt ímmel-ámmal jelentek meg. Ezzel nem arra célzok, hogy minden mutatványt pontról pontra le kellett volna írni, és elemezni, de egy JÓ író meg tudja oldani, hogy a mozgás lényeges elem legyen, mégse legyen szájbarágós, vagy unalomig ismételt.

Ha Eziónak - a főkarakternek - oka volt szomorkodni, örülni, vagy dühöngeni, az el volt intézve fél mondatban. Ez alapján úgy tűnt, hogy az érzelmi szintje a nullával volt egy vonalban. Az, hogy valami dráma, vagy bármi megjelenjen a könyvben, ami érzelmet válthat ki az olvasóból... kizárt.

Egyre értetlenebbül olvasom azokat a véleményeket - mert azok egyáltalán nem kritikák! -, amik szerint ez egy jó könyv, fantasztikus stb... Azoknak inkább nem vagyok kíváncsi az olvasmány-élményükre. Jó páran azzal "érveltek" a gyenge minőség mellett, hogy ez a játékosoknak készült - mármint a könyv. Nos, köszönöm, hogy ennyire minősíti a játékosokat. És mint kis milliomodik játékos ugrándozva-jelentkezve jelezem: nekem ez nem tetszett, szerintem ez egyáltalán nem méltó egy ilyen remek játékhoz!

Ha én valaha ilyet írok, akkor már most engedélyezem a lelövésem. Vagy inkább leszúrásom, de akkor már orgyilkost küldjenek rám! *-*

Mindezek után: a játékot ajánlom mindenkinek, tényleg remek! A könyv... csak erős idegzetűeknek! Tizenkét év alattiaknak semmiképp, ne ezzel indítsák olvasói pályafutásukat! Tizenkét év felett csak okulás céljából, tanulópénznek, és mindenképp internetről letöltve! Nem éri meg a pénzét sajnos. :( Nekem nagy csalódás volt.