2014. május 25., vasárnap

Rajongásom legújabb tárgya

A bejegyzéscím magáért beszél. XD Annyira... áhh, nagyon királynak ígérkezik! *_* (A zenébe külön is beleszerettem.)




2014. május 23., péntek

Depi

Elkövettem azt, amit nem hittem, hogy el fogok követni még a nyár előtt: ÍRTAM! Rossz hír, hogy nem a Harapj meg! II. folytatását, ahhoz nem volt erőm, ráadásul bármennyire is ciki, azt nekem is nagyjából újra kell olvasni és összerántani a vázlatot. Enélkül nem merek újabb fejezettel előállni, mert az felérne egy öngyilkos merénylettel.

Amivel terrorizálom az olvasóközönséget, az a White Balloons... hát nem folytatása, mert nem kronologikus a történet. Nevezzük résznek. Most jött el az első olyan esemény, ami időrendben nem a korábbi után játszódik időben. (Egyszer majd ha már nagyon kaotikus lesz a kis novellafüzér, összerittyentek egy időrendet.)

A frisset pedig ITT lelitek. Nem egy vidám kacarászós rész lett, sőt! Szóval aki fel szeretne dobódni, annak ezt nem ajánlom.

2014. május 17., szombat

Egy OFF cameo

Tudom, hogy több mint fél éve nem írtam semmit, ez a bejegyzés sem egy biztos visszatérés előjele, egyszerűen csak kikívánkozik. *kis hülye, azt hiszi, még bárki visszanéz ide...*

Rossz májam táplálékát ezúttal egy ínycsiklandó fülszöveg adja. Esküszöm, gyöngyszem! Természetesen romantikus-erotikus és rettenetesen nagy újdonságokat ígér, nem is értem, miért nem rohantam még megvenni!
Az áldozatom analizáltam ezúttal J. Kenner: Forró rabsága. Igen, én is érzem dübörögni az eredetiséget, a mindent elsöprő szenvedélyt és az író-díjak hadát a cím mögött. Na, de lássuk:

"Egy férfi, aki mások szenvedélyével játszik. - ne már, én azt hittem, a sajátjával... :(
Egy nő, aki belemegy a játékba, de nagy árat kér érte. - let's play a love game... vagy inkább Game of Thrones, a következőket olvasva.
Damien Stark sportolóból lett milliárdos, akinek nem sokan mernek nemet mondani. - hogyan mernének? visszamorog, hogy "közeleg a tél" és vége a dalnak, de azzal is leverne minden ellenállást, ha magára öltené a robotszerkóját, ha már milliárdos.
Nikki Fairchild az egyetlen nő, aki felkorbácsolja a szenvedélyét. - természetesen, mert aki szeret játszani másokkal (vagy a Másokkal, kac-kac), annak az egész univerzum csak EGYETLEN nőt teremtett, akire gerjed. Annyira eredeti.
Milyen titkokat rejteget Niki, az egykori szépségkirálynő? - csak nem megbundázta a szépségversenyt? :O
És milyen démonok üldözök Starkot? - a Mások. Meg mindenki, aki a megmaradt Starkokra vadászik.
Ki bírja tovább ezt a kíméletlen játékot?" - biztos, hogy csak a legkitartóbb és mazochistább olvasó, aki életében először vesz a kezébe erotikus-romantikus-nagyoneredeti történettel operáló könyvet.

Sportolóból lett milliárdos, szépségkirálynő, szex. Na vajon mi lesz ebből? Ötletem sincs. XD

2013. szeptember 14., szombat

Bowden-próba no. 2

Korábban már írtam Oliver Bowden "fantasztikus" játékadaptációjáról, az Assassin's Creed megírásáról, ami nálam annyi sikert könyvelhetett el, hogy szinte megfogadtam, Bowden úrból és az ő munkásságából többet nem kérek.
Elképzelhető, hogy ez változni fog...

A játék ugyan átment egy erőteljes franchise-ba a III. résszel, amiben - nagy bánatomra - a fő karakter, Connor, Ezio nyomába se ér (ugráltatható bábnak tűnt, sehol se volt a korábbi karizmatikus vezéregyéniségekhez képest). Az amerikai függetlenségi háborúba kalauzolt minket a játék, ám a technikai dolgok, a fára mászás, erdőben rejtőzködés, vadászat, új kombinációk, mozgás sokkal jobban felvillanyozott, mint az események, ami kínos. A legnagyobb "pofon" már a játék első negyedében megérkezett: főszereplő orgyilkosunk apja Templomos, az ellenség sorait gyarapítja, ráadásul mire Connor felnőtt, ő lett a Nagymester. És nagyjából ez volt minden áll-letevés kiváltója.
Ahol a Nagymester - Haytham Kenway - felbukkant és interakcióba kerültünk vele, azok bizonyultak a legjobb részeknek, amiből azt vontam le magamnak, hogy bizony a drága Templomos apuci is köröket ver rá kicsi fiára karakterügyileg.


A kérdés: hogyan került egy kiemelkedő orgyilkosokkal büszkélkedő vérvonalba Templomos?

A széria legújabb, IV. része, a Black Flag Connor nagyapját helyezi középpontba és a kalózok aranykorába vezet minket, az előzetes alapján ez jóval ígéretesebbnek tűnik, mint a korábbi rész, s Edwarddal lezárul a Kenway család története, magyarázatot azonban úgy látszik ez se ad majd arra, hogyan került később fia, Haytham az ellenség soraiba.

Erre Bowdentől kapunk választ, s pontosan ezért szúrt szemet az Assassin's Creed: Árulás. (Bár a borító becsapós, azon Connor van.)

"Kiváló kardforgató vagyok, arra születtem, hogy osszam a halált. Örömet ugyan nem lelek benne, viszont igen jól csinálom."
London, 1735. Haytham Kenwayt azóta vívásra tanították, amióta csak elbírta a kardot. Amikor fegyveresek rontanak a családi otthonra, hogy meggyilkolják apját és elrabolják nővérét, a gyermek, anyja védelmében, végez az egyik támadóval.
A magára maradt fiút, akit bosszúvágy emészt, titokzatos mentor veszi magához, és kíméletlen gyilkost farag belőle, hogy felhasználhassa saját céljaira. Küldetései során Haytham nem bízhat senkiben, és mindent meg kell kérdőjeleznie, amiben valaha is hitt.
Az összeesküvések és árulások kibogozhatatlan szövevénye magával rántja Haythamet az orgyilkosok és a templomosok évszázados harcába. Talán nem is azt az utat járja, amelyet apja, Edward szánt neki?

Bowden az Assassin's Creed Reneszánsz után most először töltött el reménnyel! Olyan történettel áll elő, ami illeszkedik a játékok sorába, mégis pluszt ad, csemege lehet a játék szerelmeseinek és azoknak is, akik még az életben nem találkoztak vele (hol éltek azok? súlyos hiba, pótolni tessék!!!)
Egyrészt láthatjuk a hajdani kalózkapitány Edwardot jómódú angolként, családapaként - amire a játékban aligha lesz majd példa -, másrészt Haytham gyerekkora! Az az ember egy hatalmas kérdőjel volt a III. részben, kismilliószor több izgalmat és lehetőséget rejtett, mint Connor, így mikor az ő irányításáról lemondva a fiát kaptam meg fő-főnek eléggé elkámpicsorodtam. Kis szerencsével viszont ez a könyv magyarázatot ad minden kérdésre, és uram bocsá', talán Bowden is fejlődött annyit, hogy ne tépjem a hajam a fogalmazástól..... Bár, volt rá lehetőségem, hogy beleolvassak az első húsz oldalba, azt pedig semmit sem változott, hogy a tekintetek ilyen-olyan mosollyá válhatnak. Vesszőparipám, hiába.

Reménykedve állok az Áruláshoz, a témája miatt is sokkal ígéretesebbnek tűnik a korábbi regényeknél, így ha a stílus nem is változott, talán a tartalom kárpótolhat. Csak egyszer jussak hozzá és legyen időm elolvasni... Addig meg: Black Flag és kalózok!




(Kalózkapitány orgyilkos öcsém! Ha nem veri kenterbe Connort sírva fakadok...)

2013. június 28., péntek

Nem kéne!

Hurrá és ajjajj egy terítésre, avagy még mindig nem vagy normális, de azt hiszem, ez már nem újdonság, szóval villantom inkább azt, ami az.
Van friss White Balloons rész - tudjátok a kis Real Life-os akármicsodám, ami inkább ilyen kis lélekborogató kikapcsolódás -, olvasni ITT lehet. Bár ez messze nem vidám fejezet. Hm, a Harapj meg! II. legutóbbi frisse is elég sötétre sikeredett, ebbe se süt a Nap, azt hiszem, megártott az esős idő, vagy az előtte lévő kánikula.

Akárhogy is legyen, bármi is tett be, megint új történeten agyalok, tudom, előbb meglévőt kéne befejezni. Be is fogom, eskü! (Már íródik a Harapj meg! II. következő fejezete, rajta vagyok, csak lassan haladok.)
Az új veszélyforrás váza nagyjából elkészült, vannak fő és főbb karakterek, helyszín is rendben, a cselekmény még alakulóban, de már az is szépen körvonalazódik. A legnagyobb kérdés, hogy fantasy legyen, vagy Real Life. Képtelen vagyok dűlőre jutni, mert így is, úgy is lehet alakítani, úgy hiszem ha beletenném azt, amitől fantasynek lehetne mondani, az nem adna igazi többletet. RL-t viszont nem igazán tudok/szeretek/szoktam írni - nem véletlen!
Szóval még tipródom fölötte, és amíg ez a dilemma él, addig nem is kezdek igazán bele az írásába, fel lehet lélegezni! XD