Karakterlap

Néhány apróság. Kevés újdonság egyelőre, nem akarok előre lelőni egy rakat dolgot, de van pár részlet, amit még nem említettem eddig a történetben. :)

Khareef, Karhant fia, a Shamal ház hercege

Született: 1191-ben
Kora: 19
Édesanyja: Eruwa Shamal
Testvérei:
               Akhem Shamal (13)
               Halasin Shamal (a nővére volt, aki 15 éves korában meghalt)
Fő jellemvonás: lobbanékony, határozott, céltudatos, de könnyen elcsábítja a gyengébb nem szépsége
Gyengeségei:
               nők
               meghunyászkodás
               behódolás
               monogámia
Célja: legalább olyan jó császárrá válni, mint amilyen apja volt

Bansfé tartomány szülötte, az uralkodócsalád tagja, a trón várományosa. Helyét huszadik neve napján foglalhatná el családja, s a birodalom élén, ám az Egység Ünnepén az élet csúf tréfa űzésébe kezd. Hosszútávú céljai szertefoszlanak, amint a holnap is kétségessé válik, a trónhoz vezető út csapdáktól hemzseg, és a jelek szerint, testvérében sem bízhat...

Khareef Shamal

Akik deviantarton is megtaláltak már, azoknak nem tudok újat mutatni (majd később :P), akik viszont nem, azoknak íme egy kis csemege. :)
Drága koronahercegünk a Tükörszilánkokból. (Figyelem: pózok nem saját kútfősek, ha bárki hasonlóságot fedez fel más képekkel, az nem véletlen. Rajzolás terén ellustultam egy kicsit, na...)

 

A történetet ITT olvashatod. :)

OFF - LOL

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lakótársam. Könnyebbség kedvéért hívjuk Anonimának. Anonima tizennyolc évesen már kétségbeesett, hogy neki sose lesz pasija, napjai minden percét ez a gondolat töltötte ki, már-már betegesen. Ha valahova csapatosan elmentünk, és egy hímnemű egyed kis csoportunk felé tekintett, az biztosan őt bámulta - szerinte. Ha egy fiú hozzászólt, ő már az esküvőt tervezte. Ha megbámulták a dekoltázsát a szája azt mondta: nem igaz, milyen bunkó; a szeme: bárki jó lenne. Előszeretettel dobálózott olyan nagy szavakkal, kifejezésekkel, mint szerelem, végzet és idézem: "érzem, hogy itt van a közelben, a szívem súgja".
Anonima elvarázsolt királykisasszony volt, jelleme statikus, sose fog megváltozni.

Ez a bevezető azért kellett, hogy később értsétek/lássátok a párhuzamot!

Szinte megfogadtam, hogy erre a nyomdagyalázó szennyre nem fogok bejegyzést pazarolni, de amikor már értelmes emberektől hallom, hogy "hú, ez nagyon jó", akkor éledezik a kíváncsiságom... aztán nyílik a bicska a zsebemben.

Igen, A szürke ötven árnyalata, avagy a legnagyobb katasztrófa az Alkonyat óta! (Előrebocsátom, nem olvastam végig, letöltéskor elveszett egy része - amit nem is bánok! XD)

Első oldalon egyből szembe találtam magam azzal a grandiózus kérdéssel, hogy minek kell dőltté tenni a csaj gondolatait, amikor E/1-ben van a sztori? (Hehe, ez jó, sztori, mintha lenne története... XD)
A másik, ami iszonyatosan zavart: mindenki olyan rohadt tökéletesen néz ki, mindenki tökéletes az alakja, a frizurája, az öltözéke stb. Az épületek váó, minden drága, luxus ezerfelé... Ennél nyilvánvalóbban ki se lehet fejezni, hogy minden a külsőségekről, a látványról szól. Egyszóval: felszínes. Nagyon. Oké, hogy a főszereplő bellaimitátor egy szerencsétlenség, de öcsém, heveny hányingert kaptam már ettől a "minden tökéletes" dologtól. Mint egy J.R. Ward regény, csak jóval silányabb minőségben (pedig az sem szépirodalom!)

Afölött tulajdonképpen már el is siklottam, hogy klisé követ klisét. (Természetes, hogy a pasi fiatal, őrülten szexi, gazdag, befolyásos, sármos, szexéhes...)

Bella 2 kb 3-szor 4-szer megemlíti csak az első  20 oldalon, hogy jaj neki nem interjúzgatni kéne, hanem tanulni, mintha az olvasó egy retardált idióta lenne, akinek mindent a szájába kell rágni.
Ugyanez a szájbarágás megy akkor is, amikor a Bella hasonmásverseny győztes többször is elismétli, hogy jaj de jó, hogy soha többé nem találkozik az ultraszeximilliomoscsávóval, és hogy úgyse látja élete végéig - kvázi 10ezer százalék, hogy rövidesen megint egymásba botlanak. -.-

Ez viszont mind hagyján! Ami már fizikailag fájt:
"Grey keze egy pillanatra megállapodik a vállamon. Felnyögök az érintéstől." - Vállérintésre izgul a csaj, fenomenális, más a mellére reagál hasonlóképpen. (Igen, ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy cseppet túlzó a nyögdécselés.)
 "Tényleg nagyon-nagyon jóképű." - Micsoda választékos nyelvhasználat! És mielőtt mindenki a fordítót kezdené szidni, az angol verzió se jobb. Emellett már nem is tudom, hányadszor említi meg, hogy micsoda Adonisz Grey. Hm, lehet ezért nem tudta már nyelvileg tovább fokozni? De most komolyan: FELFOGTUK, HOGY Ő MR. TÖKÉLY!
"Lépj túl rajta. Soha többé nem fogom látni." - Egyrészt, a már említett soha viszont látás téma, másrészt, ami Anonimát juttatta eszembe, s ezzel több perces röhögéssel ajándékozott meg: Lépj túl rajta! Ember!!! XD A 22. oldalon járunk (HUSZONKETTŐ), egy halálciki interjún vannak túl (INTERJÚ, nem randi!!!), és lépjen túl rajta??? Hát nem is tudom... lehetséges az ilyen hosszú, több éven átívelő, mély kapcsolat után, mint az övék? *irónia ON*
A hab a tortán, amikor azon agyal, hogy mit keres abban az üzletben és városban Grey, ahol ő dolgozik. Megtalálja a legkézenfekvőbb magyarázatot, amit csak lehet: "Miattad jött." (Itt képzeljen el mindenki egy lónyerítéshez hasonló éktelen felröhögést. Hát hogyne édes kis szívem, a sok tökéletes nő között őnyomorúságod akkorát villantott, hogy egyből epedni kezd a pasi... (Vicc, hogy sztori szerint tényleg... -.-)

Azon felül, hogy remekül szórakoztam az ilyen totál logikátlan, 14-15 éves kamaszok írástechnikai szintjén álló dolgokon, fel is háborodtam.
EZ egy bestseller? Most komolyan. EEEEEZ??? Merengőről és Imagine-ről húsz jobbat tudnék mondani, EZ meg bestseller! EZ! És akkor ilyen szennyek mellett lője be egy kezdő író, hogy mégis mi a kiadóknál a mérce, hol van, ha van egyáltalán. Abszolút kezdő fanfic író dob össze ilyen "sztorit" pályája elején, 12-17 éves kora között! Kb, ez most csak egy nagyon durva becslés volt...

A fenti példák mellett pedig még ezret sorolhatnék, a karaktereknek nincs jelleme, Bella 2 értelmi szintje valahol a kis csitrik szintjén áll, akik még hisznek a szőke hercegben, meg abban, hogy minden pasi körülöttük forog és egy pillantás felér egy eljegyzéssel. Grey a Tökély, és pont ettől émelyítő, taszító, a "sztori" béna, sehol semmi, amire felkapnám a fejem. (ÉS EZ BESTSELLER!!!)

Nem tudok fölötte napirendi pontra térni. Sokkolt. Az emberek pénzt adnak ki erre... Kétségbeejtő. Komolyan! Oké, ha úgy nézed, mint egy oktatókönyvet, amire kiaggatnák az "Így sose csináld" táblát, akkor kifejezetten szórakoztató, majdhogynem bekezdésenként röhögtem fel. De ez a könyv akaratlanul szórakoztat és komolyan veszi magát! o.O

K.O. Nem hittem, hogy az Alkonyat után érhet még ilyen megrázkódtatás, de ezt időbe fog telni feldolgozni. Megyek nyugtatóért, és inkább olvasom tovább a Vörös és feketét. Jót fog tenni szétcincált lelkemnek és agyontiport légváramnak, amiben az értelmes emberekről kialakított naiv képzetemet dédelgettem, nevelgettem.

(Akartam képeket is... de nem érdemli meg, hogy abba is energiát fektessek. XD)

Hogyan tovább?

Harapj meg! szünetet hirdetek  - mintha nem lett volna elég nyilvánvaló eddig, hogy nem érkezett friss fejezet...
Ennek két oka van; numero egy: olyan rész jön, hogy alaposan át kell gondolnom, mi, hogyan, merre legyen; numero kettő: nincs időm! Az olvasmánylistám kilométer hosszú, referátumot is kell tartanom - szóval végül is ideális a körülmények írásra -, tömbösített órám is van, szóval ez a helyzet. Kis kényszerpihenő a történetben. (Remélem nem lesz hosszú!)

A másik, amiről itt szót ejtenék még: felkerült Imagine-re mindaz, mi eddig a Tükörszilánkokból elkészült! Olvasható ITT. Viszont a fenti okokból kifolyólag ezzel sem igazán tudok haladni. Fantasztikus...

Ha minden jól megy, egy hét múlva már kilátok a dzsindzsásból, így aztán TALÁN akkor már tudok valamit alkotni a semmin felül/kívül is, addig, sajnos, azzal kell beérnetek, amit eddig felpakoltam.

Szavazás!
Köszönöm ismét, hogy ennyi szavazat érkezett, az eredményt nem tartom meglepőnek, picit talán csalódtam is volna, ha más kerül ki "győztesen". :) Hogy ennek milyen hatása lesz? Tervezek egy-két meglepetést, ajándékot, vagy mindenki hívja, ahogy jól esik, ám azt se most még. Nem kell nagy durranásra számítani, csak néhány finomságra, csemegére, nassolni valóra.

Kinek a múltja érdekel a leginkább, kiéről olvasnál többet? (Többet is jelölhetsz!)

Night	19 (82%)
Kate	12 (52%)
Zacharias	12 (52%)
William	8 (34%)
Lance	10 (43%)
Manfred	8 (34%)
Jack	3 (13%)
Raphael	5 (21%)
Victoria	8 (34%)
Nova	2 (8%)
Cassandra	3 (13%)
Haakon	0 (0%)

Startol(t) a Tükörszilánkok

Az Árny kihívást keres, a koronaherceg bosszút áhít, az idéző kénytelen levetkőzni gőgjét, az Amura nagyság után kutat, a tartományúr koronáról álmodik. Életük fordulópontja egyazon éjszakán jön el, s rá kell ébredniük, hogy céljaik eléréséért kompromisszumokra kényszerülnek. Őrült versenyfutás veszi kezdetét a hatalomért, a császári címért, a szövetségesekért s egy összezavart nép hűségéért.

„Ó, te balga, tiszta lélek, mondd, ha megrontlak, hívsz? Szólítasz nevemen, melyet oly rég nem hallhattam? S ha elregélem életem történetet, megismered szívem sötétjét, fel mersz még használni céljaidra?”

„Nem szeretetedért jöttem, szerelmed is hasztalan a szükség óráján. Erőd kell.”

„Álmomban az ég bíborszínben fürdött, a felhők, mint csalfa lányok táncoltak rajta, daluk eleinte édesnek tűnt, csupán lüktetését éreztem. Aztán meghallottam szavaikat. Engem gúnyoltak, s fenyegettek. Míg ők élnek, nem lelek nyugodt álmot.”

***

Csapongási vágyam, kényszerem határtalan, azt hiszem. Ha pedig még azt is hozzávesszük, hogy néhanapján milyen szívesen elszakadnék legalább egy kis időre a Harapj meg!-től, akkor adja magát, hogy képtelen vagyok ellenállni egy új történet kísértésének. Ez van, gyenge, gyarló halandó vagyok, kövezzetek meg!

Az eredmény ezúttal vérfarkasoktól mentes - tudom, hihetetlen! -, de a fantasy vonulatot nem úszta meg. Kézre simuló, testhezálló nekem a műfaj, legalábbis ebben szeretek a leginkább alkotni. A legjobb az, amikor saját világ, saját fajok - jó, tudom, nem lehet már igazán újat írni, mert már mindent megírtak, ennek ellenére jó érzés abban az érzésben ringatnom magam, hogy "saját" környezetet teremtek egy történetnek. Annyi mindebben a nehézség, hogy nekem kell mindent kidolgoznom, a szabályokat, az egyes "fajok" mozgásterét, s hogy mindebbe hogyan illeszkednek/nem illeszkednek bele az emberek.

Az a marha nagy helyzet, hogy ebbe általában nem gondolok bele a kezdéskor, csak később ocsúdok fel, olyankor pedig foghatom a fejem, hogy ezt meg azt hogyan magyarázzam, tegyem logikussá, de úgy, hogy ne tűnjön fel a bakizásom. Kitűnő mentőöv, hogy nem lehet mindent egyszerre az ember nyakába zúdítani, szóval az információadagolás mikéntje tud javítani a dolgokon, elfed(het) egy-két hibát.

Információadagolás terén kaptatok már tőlem ízelítőt: imádom húzni az időt é csak apró cseppekben csepegtetni a tényeket - legalábbis azt, ami a cselekmény magját teszi ki -, a többi dologról viszont azt hiszem, egész bőkezűen nyilatkozok. Vagy nem...

A Tükörszilánkokról elöljáróban nem szeretnék túl sok háttérinfót elárulni, de ha már nekiugrok, azt hiszem, senkinek sem ártok azzal, ha kap egy kis "felkészítést". Trónok harca ihletésű. hangsúlyozom: IHLETÉSŰ! Nem fanfiction, nem arra a világra épül, lehet, hogy lesz hasonlóság, de az nem szándékos, és mint már írtam: nem lehet igazán újjal előállni.

Egyelőre csak Imagine-en lehet olvasni, lehet, hogy ez így is marad, még nem tudom. Az előszó mellett még két fejezet készült el, a második végén rongyolunk az eseményekbe. Alapvetően egy meglehetősen ütemes, pergő cselekményű történetet tervezek, remélem az is lesz. Frissítést tekintve: kilengés, szóval amolyan menekülés a Murder falka ügyes-bajos dolgai elől, így nem fognak záporozni a fejezetek. Viszont! Nem tervezem hosszúra nyújtani, 15-20 (naggggyon maximum: 25) fejezet lesz. És csak EGY rész!!! Nem dilógia (van ilyen egyáltalán?), nem trilógia, nem Twilight Saga!

Apropó, Twilight! Ez sem Edward-Bella ömlengés lesz. Bocsesz azoktól, akik nagyon erre vágynak. :P Ellenben lesz benne: összeesküvés, hatalmi játszma, önfeláldozás, árulás, ármány, szerelem (egyszer majd talán olyat is tudok írni, amiből ez kimarad, de az az idő még nem jött el XD), harc és színes karakterek (legalábbis megpróbálok olyanokkal előrukkolni, de még azért ismerkednem kell velük).

Ó, az áldott jó karakterek... Kettőről már most tudom, hogy utálni fogjátok őket, az egyik esetében talán ez változni fog, de másikéban kétlem. XD Próbálom emberivé tenni majd őket, hogy egyik se legyen egy szent, de sátáni se. Elválik, hogy ez mennyire jön össze. :)
(Mindenesetre már megvan a két kedvencem, az egyik kezesbárány írás tekintetében, a másik egy szófukar majom, alig akarja megmondani, hogy mit akar és mit nem, szóval lesznek itt még pofozkodások a szereplőimmel. XD)

OFF

Kivételesen nem rinyálok, nem a folytatásról vagy a szereplőkről csicsergek. Tudom, hihetetlen... De mostanában olyan jót szórakozok egy-két könyv fülszövegén, hogy ihaj! Természetesen ponyva. Romantikus. És még ha ne adj is a cím nem is sablon, a leírásában már annyi a klisé, mint égen a csillag, és totál elveszi a kedvem még a letöltéstől is, nemhogy a megvételtől!

Most pedig pár példa, szerintem irtó viccesek (vagy lassan tényleg kezdenek elmenni nálam otthonról...)

Melissa Senate - A szerelem konyhája

Holly szerelmi csalódásában vidékre menekül olasz nagymamájához. Camilla nagyi nemcsak az olasz ételek elkészítéséhez ért, hanem a jósláshoz is. (Azt aláírom, hogy az OLASZnál felcsillant a szemem.) Holly élete gyökeresen megváltozik (WOW sose hittem volna XD), de igazi fordulat akkor következik, amikor az olasz főzőtanfolyamára egy tízéves kislány iratkozik be, hogy megtanuljon vacsorát főzni az apjának (ez mondjuk még aranyos is lehet, picit visszatért a csillogás), aki jóképű és hihetetlenül kökényszemű. (Minden légvár romba dőlt. XD Különben is, mi az, hogy "hihetetlenül kökényszemű"???? Mintha azt írná, hogy hihetetlenül kancsal. Vagy ostoba. Vagy bárdolatlan, vagy mittudomén! XD))

Elbűvölő, letehetetlen regény, tele finom olasz ételekkel és emberi érzelmekkel, melyek olykor ellentmondásosak, de végül mindig elvezetik az embert oda, ahová igazából tartozik. (Vagyis tuti happy end. Az olasz kaja egy darabig tartotta bennem az illúziót, aztán a homlokomra csaptam: hülyegyerek szakácskönyvek!!!! Azokban legalább nincs körítésnek egy sablonsztori is.)

De galoppozzunk tova...

Larissa Ione - Elszabadult vágyak (Csoportos szökés az állatkertből!)

Runa Wagner egyáltalán nem akart beleszeretni a jóképű idegenbe, aki mintha ismerte volna a legtitkosabb vágyait. (Szupermacsó effekt ON.) De nem tudott ellenállni a hihetetlen szenvedélynek (még hogy a férfiak mennek a lábuk köze után...), amely lángra lobbant közöttük, és ami elhamvadt, amikor Runa rájött, hogy a férfi megcsalja. (Oppácska, bonyolodik!) És furcsa változásokat is érzett saját magán…
Megfogadta, hogy bosszút áll a férfin, aki tönkretette az életét, és a nyomába eredt, ám ez oda vezetett, hogy Shade leggonoszabb ellensége foglyul ejtette őket. (Remek bosszú, kár, hogy önmagát is csőbe húzta. Ilyenre még Will se képes - azért csak bebiggyesztettem a magamét is! XD)
Shade, a seminus démon, akin szerelmi átok ül (mert milyen más átok is lehetne... -.-), remélte, hogy sosem látja többé Runát. Ám mikor egy sötét tömlöcben ébredt a mérges és titokzatos erőt (próbál rejtélyt szuszakolni a "sztoriba", hogy ne csak etyem-petyem legyen, hanem akadjon valami körítés is, de mind tudjuk, mi lesz a lényeg) sugárzó Runa mellett, rájött, hogy a nő még veszélyesebb hatással van rá, mint valaha. (Ki hitte volna! Kanos lett.) Rabtartójuk varázslata arra kényszerítette őket, hogy átessenek a nászszertartáson, így egy életre egy párként kénytelenek élni. (Na jó... ez röhej.) Együtt vették fel a harcot az őrült ellenséggel, akinek nem csak velük voltak tervei… (Ki fogad velem egy százasban, hogy a kényszerházasság végül igazi szerelembe fordul át és teljes lesz az idill, dúl a lamúr, meg persze tombolnak a kamaszokat megszégyenítő hormonok? Tudom, úriember biztosra nem fogad, de hé, ki mondta, hogy tisztességesen játszok? XD)

Spirit Bliss - A múlt árnyai (Ennél semmitmondóbb, általánosabb címet készakarva se lehetne kitalálni. Oké, lehet, hogy néha én is mellényúlok. Egyébként kövezzetek meg, de ennek legalább bejön a borítója, nem olyan direkt, mint az előző kettőnek. A másodikra épphogy nem vésték rá, hogy (soft)pornó.)

A Nap fénye elhalványult, a Földre örök sötétség borult, a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről.
Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban. (Esküszöm, ez még eddig egy klassz kis történet is lehetne!)
Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet (az időgépekkel sose szimpatizáltam). A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.
A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. (Kezdődik a muri: naná, hogy egy nőt küldenek pasi ellen, és már itt TUDJUK, hogy mi lesz a vége. Oké, hogy romantikus sztori, de miért kell ennyire kiszámíthatónak lenni, ha??? Elolvasom a fülszöveg felét kb, és tudom a finálét. Pedig nem vagyok zseni!) Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. (De komolyan: nem lett volna ésszerűbb választás egy pasit küldeni a középkorba? Habár... akkor meg slash lett volna. Szóval ugyanott lyukadunk ki így is, úgy is.) Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel. (Akkor hogyan a búbánatban keverhették össze vele?????????????????????????????)
A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? (Micsoda csavar! *irónia ON*) Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? (Na, ez már egy fokkal érdekesebb, kár hogy lelőtték a poént.) Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta… (Hát én nem is tudom... azért ha tudnám, hogy mi lesz belőle, lehetne akármilyen szépfiú, akkor is lelökném Hitlert egy szikláról - jó magasról, mielőtt kétségek támadnának!)
Izgalom, fordulatok, titkok (hol az anyámban, amikor MINDENT lelőttetek a fülszövegben??????) és szerelem… A démon érintése téged is megborzongat! (Most akkor démon vagy vámpír? Nem mindegy! Vagy Stepheni Meyer óta igen, és örüljünk, ha a vámpírok nem csillognak?)

Az utolsóval az a bajom, hogy valójában tök jó alapanyag lehetne... HA nem kéne attól félni, hogy egy sablon szerelmi sztorit kapunk és nem lőttek le volna az ég egy adta világon minden poént a fülszövegben. Komolyan: az ilyen könyveknek elolvasod a leírását/ismertetőjét/fülszövegét és tulajdonképpen el is olvastad a kötetet, anélkül, hogy több órát fecséreltél volna el az életedből.

Na, ez most jól esett. Azt hiszem, fogok még ilyet posztolni, de csak módjával, meg ha nagyon "megtetszik" egy-két finomság.