OFF - LOL

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lakótársam. Könnyebbség kedvéért hívjuk Anonimának. Anonima tizennyolc évesen már kétségbeesett, hogy neki sose lesz pasija, napjai minden percét ez a gondolat töltötte ki, már-már betegesen. Ha valahova csapatosan elmentünk, és egy hímnemű egyed kis csoportunk felé tekintett, az biztosan őt bámulta - szerinte. Ha egy fiú hozzászólt, ő már az esküvőt tervezte. Ha megbámulták a dekoltázsát a szája azt mondta: nem igaz, milyen bunkó; a szeme: bárki jó lenne. Előszeretettel dobálózott olyan nagy szavakkal, kifejezésekkel, mint szerelem, végzet és idézem: "érzem, hogy itt van a közelben, a szívem súgja".
Anonima elvarázsolt királykisasszony volt, jelleme statikus, sose fog megváltozni.

Ez a bevezető azért kellett, hogy később értsétek/lássátok a párhuzamot!

Szinte megfogadtam, hogy erre a nyomdagyalázó szennyre nem fogok bejegyzést pazarolni, de amikor már értelmes emberektől hallom, hogy "hú, ez nagyon jó", akkor éledezik a kíváncsiságom... aztán nyílik a bicska a zsebemben.

Igen, A szürke ötven árnyalata, avagy a legnagyobb katasztrófa az Alkonyat óta! (Előrebocsátom, nem olvastam végig, letöltéskor elveszett egy része - amit nem is bánok! XD)

Első oldalon egyből szembe találtam magam azzal a grandiózus kérdéssel, hogy minek kell dőltté tenni a csaj gondolatait, amikor E/1-ben van a sztori? (Hehe, ez jó, sztori, mintha lenne története... XD)
A másik, ami iszonyatosan zavart: mindenki olyan rohadt tökéletesen néz ki, mindenki tökéletes az alakja, a frizurája, az öltözéke stb. Az épületek váó, minden drága, luxus ezerfelé... Ennél nyilvánvalóbban ki se lehet fejezni, hogy minden a külsőségekről, a látványról szól. Egyszóval: felszínes. Nagyon. Oké, hogy a főszereplő bellaimitátor egy szerencsétlenség, de öcsém, heveny hányingert kaptam már ettől a "minden tökéletes" dologtól. Mint egy J.R. Ward regény, csak jóval silányabb minőségben (pedig az sem szépirodalom!)

Afölött tulajdonképpen már el is siklottam, hogy klisé követ klisét. (Természetes, hogy a pasi fiatal, őrülten szexi, gazdag, befolyásos, sármos, szexéhes...)

Bella 2 kb 3-szor 4-szer megemlíti csak az első  20 oldalon, hogy jaj neki nem interjúzgatni kéne, hanem tanulni, mintha az olvasó egy retardált idióta lenne, akinek mindent a szájába kell rágni.
Ugyanez a szájbarágás megy akkor is, amikor a Bella hasonmásverseny győztes többször is elismétli, hogy jaj de jó, hogy soha többé nem találkozik az ultraszeximilliomoscsávóval, és hogy úgyse látja élete végéig - kvázi 10ezer százalék, hogy rövidesen megint egymásba botlanak. -.-

Ez viszont mind hagyján! Ami már fizikailag fájt:
"Grey keze egy pillanatra megállapodik a vállamon. Felnyögök az érintéstől." - Vállérintésre izgul a csaj, fenomenális, más a mellére reagál hasonlóképpen. (Igen, ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy cseppet túlzó a nyögdécselés.)
 "Tényleg nagyon-nagyon jóképű." - Micsoda választékos nyelvhasználat! És mielőtt mindenki a fordítót kezdené szidni, az angol verzió se jobb. Emellett már nem is tudom, hányadszor említi meg, hogy micsoda Adonisz Grey. Hm, lehet ezért nem tudta már nyelvileg tovább fokozni? De most komolyan: FELFOGTUK, HOGY Ő MR. TÖKÉLY!
"Lépj túl rajta. Soha többé nem fogom látni." - Egyrészt, a már említett soha viszont látás téma, másrészt, ami Anonimát juttatta eszembe, s ezzel több perces röhögéssel ajándékozott meg: Lépj túl rajta! Ember!!! XD A 22. oldalon járunk (HUSZONKETTŐ), egy halálciki interjún vannak túl (INTERJÚ, nem randi!!!), és lépjen túl rajta??? Hát nem is tudom... lehetséges az ilyen hosszú, több éven átívelő, mély kapcsolat után, mint az övék? *irónia ON*
A hab a tortán, amikor azon agyal, hogy mit keres abban az üzletben és városban Grey, ahol ő dolgozik. Megtalálja a legkézenfekvőbb magyarázatot, amit csak lehet: "Miattad jött." (Itt képzeljen el mindenki egy lónyerítéshez hasonló éktelen felröhögést. Hát hogyne édes kis szívem, a sok tökéletes nő között őnyomorúságod akkorát villantott, hogy egyből epedni kezd a pasi... (Vicc, hogy sztori szerint tényleg... -.-)

Azon felül, hogy remekül szórakoztam az ilyen totál logikátlan, 14-15 éves kamaszok írástechnikai szintjén álló dolgokon, fel is háborodtam.
EZ egy bestseller? Most komolyan. EEEEEZ??? Merengőről és Imagine-ről húsz jobbat tudnék mondani, EZ meg bestseller! EZ! És akkor ilyen szennyek mellett lője be egy kezdő író, hogy mégis mi a kiadóknál a mérce, hol van, ha van egyáltalán. Abszolút kezdő fanfic író dob össze ilyen "sztorit" pályája elején, 12-17 éves kora között! Kb, ez most csak egy nagyon durva becslés volt...

A fenti példák mellett pedig még ezret sorolhatnék, a karaktereknek nincs jelleme, Bella 2 értelmi szintje valahol a kis csitrik szintjén áll, akik még hisznek a szőke hercegben, meg abban, hogy minden pasi körülöttük forog és egy pillantás felér egy eljegyzéssel. Grey a Tökély, és pont ettől émelyítő, taszító, a "sztori" béna, sehol semmi, amire felkapnám a fejem. (ÉS EZ BESTSELLER!!!)

Nem tudok fölötte napirendi pontra térni. Sokkolt. Az emberek pénzt adnak ki erre... Kétségbeejtő. Komolyan! Oké, ha úgy nézed, mint egy oktatókönyvet, amire kiaggatnák az "Így sose csináld" táblát, akkor kifejezetten szórakoztató, majdhogynem bekezdésenként röhögtem fel. De ez a könyv akaratlanul szórakoztat és komolyan veszi magát! o.O

K.O. Nem hittem, hogy az Alkonyat után érhet még ilyen megrázkódtatás, de ezt időbe fog telni feldolgozni. Megyek nyugtatóért, és inkább olvasom tovább a Vörös és feketét. Jót fog tenni szétcincált lelkemnek és agyontiport légváramnak, amiben az értelmes emberekről kialakított naiv képzetemet dédelgettem, nevelgettem.

(Akartam képeket is... de nem érdemli meg, hogy abba is energiát fektessek. XD)