Üdv Néked, még erre tévedő! Zaku vagyok, más platformon fellelhetsz még mint Shaku, Zakuro... több nevem talán nincs. Civilben: Zsuzsi.
Hosszú évekig az írással foglalkoztam, kreativitásom kiélésének lételeme a karakter- és világalkotás, mindezt együtt pedig megtaláltam a szerepjátékban, azon belül is a fórum alapúban. Aki nem ismerné, annak röviden, lesarkítva körülírom: interaktív történetmesélés több userrel együtt. (Ennél persze sokkal rétegeltebb és összetettebb a dolog, de a nagyon veleje ez.) Na már most: ez a hobbi megragadott, hogy kíméletet nem ismerve kisajátítsa a figyelmem, minden kreativitásom. Imádtam!
Szerepjátékos pályafutásom viszont februárral befejeződött: az oldalt, amelynek alapítói közé tartoztam, bezártuk - 6. évét taposta a drága, igazán szép pályát tudhatott maga mögött. Rengeteget kaptam ettől az élménytől, sokat tapasztaltam, sok embert megismertem, önmagamról is több mindent tudtam meg.
Közben elvégeztem az egyetemet, munkába álltam (rettenet unalmas és monoton irodai munka...), önfenntartok. Felnőtt lettem. Ez most esett le, ahogy mindezt leírtam, mert egyébiránt a hétköznapokban mindezt messze nem így élem meg. Tényleg nincs ebben semmi extra legfeljebb az a fantasztikum, hogy önálló, független emberi lénnyé váltam. Bizarr.
De nem ez a lényeg!
Az elmúlt évek hobbija kielégítette írási hajlamaimat, a közösséghez tartozás igényét, a másokkal közös hobbi öröme utáni vágyta. Nincs bennem megbánás az oldal bezárását illetően, okos és jó döntés volt, erről nem fog megváltozni a véleményem. Ugyanakkor érzem a hiányt, az űrt, amit hagyott. Drámaian hangzik gondolom, holott távol álljon tőlem, hogy felnagyítsam. Puszta tény, hogy a felszabadult kreatív energiáim céltalanul tengnek-lengnek bennem. Gondolkodok a korábbi elfoglaltságaimhoz való visszatérésen (írás, rajz), ám valahányszor ez felmerült bennem komolyabban, egy magányos kép jelent meg előttem. Az írás elszigetelt folyamat, nincs meg benne az a fajta interakció, amit a szerepjátéktól az elmúlt években megszoktam. Persze, ott vannak a vélemények, a kritikák, a reakciók, de más.
Képtelen vagyok a félbehagyott munkáimhoz visszatérni. Legalábbis a jelenben abszolút így érzem, aztán ki tudja, mit hoz a jövő...
Az biztos, hogy ez így nem mehet tovább, mert a világon semmiről és semmit sem írok. Nincsen fix elképzelésem, egyelőre megpróbálok visszatalálni az íráshoz, ha csak olyan kicsi mértékben is, hogy ide kiöntöm kacskaringós gondolataimat. Meglátjuk, mennyire járok sikerrel.
Szia!
VálaszTörlésÉn örülök, hogy visszatértél. Hasonló cipőben jártam, járok. Fiatalság... írás... aztán egyetem, munka és egyszer csak felnőttél. Sokat írtam korábban, nagyon sokat. De most visszatért az ihlet. Ki tudja meddig... Remélem téged is megszáll az a bizonyos hangulat és folytatod a "harapj meg II". Túl jó vagy a mesélésben!