A következő rész tartalmából...

Elkezdtem a Fekete arany közzétételét Merengőn és Wattpaden. Előbbi esetén két apró megjegyzésem van:

1. A fejezet/szószám megkötés miatt a prológusként szolgáló 1. fejezetet össze kellett vonnom a 2. fejezettel. Felmerült bennem, hogy emiatt esetleg inkább kihagyom a prológot, de már csak az elképzelt szerekezet miatt sem akartam kihagyni. Kibővíthettem volna a kellő szószámra, de az a jelenet úgy volt jó - számomra -, ahogy. A felduzzasztásnak, dagályosításnak a puszta gondolatától is rosszul voltam (maradjunk annyiban, hogy egyetem alatt épp elég sokszor kelett 8-10 oldalas beadandókat írnom a majdnem-semmiről ahhoz, hogy ne akarjak terjengőssé válni formai követelmények miatt). Szóval így lett egy kvázi oké nyitány Merengőn, Wattpaden az eredeti elképzelés él.

2. Az első okból kifolyólag nem lesznek számozva a fejezetek, nem lesz "X. fejezet", csak a cím. Az olvasókat nem zavarná a számozás, engem a sírba kergetne, ebben biztos vagyok, úgyhogy inkább megelőzöm a bajt...

Érdekesen haladok vele egyébként. Van még egy kész fejezetem, utána pedig a következő 2 töredékekben. Egyiknek az eleje, másiknak a gyanítható vége van meg, és a legszebb, hogy véletlenül sem egybefésülhető a kettő, mert köztük lévő hézagba egy rakás világépítés, bemutatás kell, hogy kerüljön.

Ezen felül van még két jelenetszerűségem, amiknek a helyéről még fogalmam sincs, de egyik sem a közeljövőben fog szerepelni.

A legnagyobb félelmem, hogy túlcsavarom a kis alapkonfliktusomat. Egy emlékvesztett, ezért erőtlen, újjászületett(?) - jobb szó híján egyelőre - boszorkány, akinek megpróbálják visszahozni az emlékeit, hogy visszavonja a kimondott átkot. Egyszerű, nem? Aztán elkezdtem feltenni a világ legidegesítőbb kérdését újra és újra: miért? Ezzel indul meg általában egy olyan lavina, aminek a megállításához észnél kell lenni. Meg kell húzni a határt: melyik "miért" éri meg a magyarázatot, melyik felesleges, puszta töltelék, ami csak elvonja a figyeltem a fő konfliktusról?

Mint azt korábban írtam, ezzel szoktam a legnagyobb csatákat vívni és rendre elbukni.

Annak érdekében, hogy ezt kiküszöböljem, összeszedtem az ok-okozatiságot, ami tök jó! Már csak arra kell figyelnem, hogy ettől ne kalandozzak el. Olyan karaktert hozzak be, aki hozzátesz az eseményekhez, előregördíti azokat, plusz a létszám se duzzadjon túl nagyra, mert megintcsak széteséshez és felületes ábrázoláshoz vezet.

Őszinte leszek, gőzöm nincs róla, miképp fog ez az egész elsülni, sikerülni, elbukni, de remélhetőleg még idén elválik. Addig is hozztam egy-két dolgot: a Wattpaden látható borító színváltozatait, egy ost-t, ami a fentebb említett fejezetvég megírását végigasszisztálta, valamint egy kis ízelítőt a következő fejezetből (Merengőn a 3. lesz, Wattpaden a 4.)

"– Semmit se tudtál meg – szólalt meg mellettem Cole, a hangja pedig tele volt lefitymálással. – Az nem „tudás”, hogy láttál farkasként – közölte fennhangon, mire elkerekedett szemmel kapkodtam a fejem, a közelünkben ülők reakcióit kutatva, de senki ránk se hederített. – Ebben a vagonban csak farkasok és udvaroncok ülhetnek, hiába reménykedsz. És ezt kiszúrni már tudás. Észrevenni a nüánsznyi viselkedésbeli eltéréseket, tudás. A gesztusok valódi jelentése tudás. Semmit se tudsz, amíg képtelen vagy megkülönböztetni az embereket a vérfarkasoktól."