Elöljáróban csak annyit: lehet, hogy néhányan ezután a poszt után megköveznének. :P De nem érdekel, szólás szabadság van a fenébe is! XD
Piszok hamar kivégeztem, pedig nem vagyok egy profi játékos, elég sokat ügyetlenkedtem is közben, de ennek ellenére is hamar a végére értem. A reneszánsz korabeli Rómában akrobatikus ügyességű orgyilkosunk bosszútól hajtva szisztematikusan írtja az ellenséget, miközben bepillantást nyerhetünk a Borgiák rémuralmába is. Hatalmas területet járhatunk be, a környezet és a grafika nyálcsorgató, a küldetések izgalmasak. Olyan játék, aminek története is van, nem csak megy bele a főhős a nagyvilágba. El is árulnak minket a végén pedig kapunk egy plusz csavart, amin utána csak néztem, mint a sült hal. Nem tudom jobban érzékeltetlni, hogy mennyire megfogott, tökéletes kalandjáték, csodás környezet, korabeli ruhák, nagyon jól összerakott játék!
(Van egy "mellék szál" is, ami a jelenben játszódik, ebben Desmond igyekszik felkutatni az őseit stb... ez is érdekes, de a múlt valahogy jobban megfogott.)
Aztán - drága tesóm révén - fülembe jutott, hogy ebből bizony - a játék alapján - Oliver Bowden regényt írt. A név nem sokat mondott, de úgy voltam vele, hogy Rowling is egyik napról a másikra lett híres, miért ne történhetne meg ez más íróval is? Ahogy körüljártam a kötetet, igazán megoszló véleményeket olvastam, egyesek istenítették, mások oltották, de úgy gondoltam, adok neki egy esélyt. Elolvastam az Assassin's Creed Reneszánszt.
Nos, arra mindenesetre jó volt, hogy kőkemény kobakomba véssem: így nem írunk! Jellemábrázolás nulla, egyedi karakter nuku, megfogalmazás... nos... egy kezdő fanfiction író szintjén. Csak egy példa: "A fiatal férfi komor tekintete fenyegető mosollyá változott." Kérdem én: tekintetből hogyan lesz mosoly? Vagy ez csak számomra elképzelhetetlen? Nekem gyér a fantáziám. A továbbiakban is akadtak ehhez hasonló szépségek, amik időről-időre megakasztottak, mert még úgy is, hogy nagyjából belemerültem az olvasásba, szembeszökőek voltak. Rettenetesen zavartak.
A csatajelenetek elnagyoltak, az akrobatikus ugrások, amik a játékban kulcsfontosságúak voltak - lévén, hogy nélkülük végünk lett volna, mint botnak -, azok itt ímmel-ámmal jelentek meg. Ezzel nem arra célzok, hogy minden mutatványt pontról pontra le kellett volna írni, és elemezni, de egy JÓ író meg tudja oldani, hogy a mozgás lényeges elem legyen, mégse legyen szájbarágós, vagy unalomig ismételt.
Ha Eziónak - a főkarakternek - oka volt szomorkodni, örülni, vagy dühöngeni, az el volt intézve fél mondatban. Ez alapján úgy tűnt, hogy az érzelmi szintje a nullával volt egy vonalban. Az, hogy valami dráma, vagy bármi megjelenjen a könyvben, ami érzelmet válthat ki az olvasóból... kizárt.
Egyre értetlenebbül olvasom azokat a véleményeket - mert azok egyáltalán nem kritikák! -, amik szerint ez egy jó könyv, fantasztikus stb... Azoknak inkább nem vagyok kíváncsi az olvasmány-élményükre. Jó páran azzal "érveltek" a gyenge minőség mellett, hogy ez a játékosoknak készült - mármint a könyv. Nos, köszönöm, hogy ennyire minősíti a játékosokat. És mint kis milliomodik játékos ugrándozva-jelentkezve jelezem: nekem ez nem tetszett, szerintem ez egyáltalán nem méltó egy ilyen remek játékhoz!
Ha én valaha ilyet írok, akkor már most engedélyezem a lelövésem. Vagy inkább leszúrásom, de akkor már orgyilkost küldjenek rám! *-*
Mindezek után: a játékot ajánlom mindenkinek, tényleg remek! A könyv... csak erős idegzetűeknek! Tizenkét év alattiaknak semmiképp, ne ezzel indítsák olvasói pályafutásukat! Tizenkét év felett csak okulás céljából, tanulópénznek, és mindenképp internetről letöltve! Nem éri meg a pénzét sajnos. :( Nekem nagy csalódás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése