Szavazás (IX.)

"Hogy állsz a kötelező olvasmányokkal?" témában kérdeztem körbe. Íme az eredmény:
1. "Vannak kedvenceim."
2. "Némelyiket elolvasom."
Most csak két helyezés van, a többire nem érkezett szavazat.
Azt hiszem, ez nem szorul plusz magyarázatra, megyek, kigondolom a következő szavazást! :)

Működik!

Hihetetlen, de sikerült megírnom a kihívásra az első fejezetet! Igaz, hogy a hagyományos eszközökkel több időbe telt, és fárasztóbb is volt, DE működik!

Ennek ellenére nagyon remélem, hogy most már gépen is tudom folytatni, mert ez a kézzel-írom-majd-bemásolom dolog eléggé fárasztó, plusz sok idő. Legalábbis több. Szóval - remélem nem kiabálom el! - kilábaltam végre valahára az alkotói válságból! Hip-hip hurrá! Folytatásra viszont senki semmiből ne számítson addig, amíg ezt le nem tudom. Próbálom minél előbb, és a lehető legjobban megírni, hogy aztán visszatérhessek a már megkezdett történeteimhez, és igyekszek nem újabbakba belekezdeni.

Beszúrnék egy bekezdés kedvcsinálónak, de akkor úgy kihajítanának a versenyről, mint a szemetet, szóval.... türelem, én meg haladok tovább! :)

(Amúgy nem hittem, hogy ez a módszer tényleg beválik, azt meg pláne nem, hogy a Mr. és Mrs. Smith Score-ját hallgatva tudok majd írni. A zenéje abszolút nem passzol a történet hangulatához, sem azokhoz a jelenetekhez, amiket megírtam, viszont amíg - ki tudja miért - ez adja az ihletet és a lendületet, ezt fogom hallgatni. Tényleg nem értem...)

Vissza a múltba

Mindenki azt mondja, hogyha valami nem megy, azt újra és újra meg kell próbálni, így aztán előbb vagy utóbb sikerülni fog. Szerintem meg hagyni kell a fenébe, és keresni egy másik megoldási lehetőséget az eredeti helyett. Például, ha nem tudsz felemelni egy nehéz követ, akkor ne erőlködj, amíg magad alá nem rondítasz, vagy sérvet nem kapsz, hanem szerezz egy emelőt.

De mindez fordítva is működhet. Ha túl kézenfekvő egy megoldás, akkor csavarj rajta, hogy érdekesebb legyen. Teszem azt, nem kelsz át a hídon, hanem leereszkedsz a szakadékba, majd fölmászol a másik oldalon. Idő, és energiaigényesebb, de izgalmasabb is (vajon lepottyansz, vagy nem?).

Én is beleestem abba a hibába, hogy konokul ragaszkodtam egyetlen útvonalhoz, holott nem csak az létezik. Az embernek rugalmasnak, találékonynak kell lennie, különösen akkor, hogyha valamilyen művészeti ágban tevékenykedik. Meg egyébként is. A leleményesség még senkinek sem ártott meg tudtommal.

Egészen eddig úgy kapaszkodtam foggal körömmel a technikába, a gépembe, mint macska a friss halba. Hogy miért? Mert hű, milyen jó a billentyűzet kattogását hallgatni, új szöveges dokumentumokat megnyitni, és a OneNote-tal játszadozni. Igen, ez valóban mind szép és jó, meg muris. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy hiába vannak meg a friss fejlesztések, szoftverek, azok sem segítenek, írni bizony Neked kell. Sajnos még nem találták fel azt a programot, ami összeköti az agyadat a géppel, és megírja helyetted a megálmodott történetet. Így hát heteket töltesz a fejedet meg egyéb testrészeidet vakargatva, miközben rágod a kefét, hogy még mindig nincs egy normális mondatod se. Az ilyesmi rohadtul frusztráló!

Én is vakaróztam, jöttem-mentem, ittam-ettem, mígnem egyszer csak a könyvespolcomra tévedt a tekintetem, az isteni szikra pedig úgy belém csapott, hogy majdnem hanyatt vágódtam.
Heuréka! Hiszen mennyivel jobban szeretek lapozni, mint egeret kattogtatni, mennyivel jobb a papír illata, mint a gépé és mennyivel nagyobb élmény egy könyvet tartani a kezedben, mint a monitort bámulva görgetni lefelé az oldalakon! Ha pedig az olvasásban a régimódi jön be, miért lenne ez másképp az írással?

Gép félre, toll, papír, füzet elő!

Így legalább azt is elkerülöm, hogy írás helyett mindenféle honlapra felnézzek, beszélgessek és kockuljak. Elvégre, mutasson neked valaki egy olyan spirálfüzetet, amivel be lehet jelentkezni Merengőre, vagy bejegyzést írni és küldeni a blogra. Senki sem tud mutatni? Nagyszerű! Akkor éljen a tinta és a pergamen! (Csak nehogy begyújtsak az utóbbival télen....)

Szavazás (VIII.)

"Mi a véleményed a Da Vinci-kódról?" szavazásnak vége (már tegnap vége volt, csak lusta felem előlépett, és nem akart posztolni).
1. "Zseniális!"
2. "Nagyszerű!" és "Jó."
3. "Elmegy." (jó ég csak, elmegy?)
4. "Kukába vele!" (miért????? o.O indok? nem értem XD)

Ilyesmire számítottam, bár 3. és 4. helyezettekre nem. Akik ezekre szavaztak, vagy bárki más, aki egyetért vele, írja meg nekem akár maszek úton, akár kommentben, hogy MIÉR? Igen, jól látja mindenki, ezen ledöbbentem. XD Egyáltalán nem értem, szóval egy véleménynyilvánításnak nagyon örülnék. :)

Szavazás (VII.)

Nos, lezárult a "Ki mit gondol a HP sorozatról" c. szavazás. Íme az eredmény:
1. "Fantasztikus" és "Jó"
2. "Ha nincs jobb, elolvasom/megnézem"

Köszönöm, hogy szavaztatok! :D

//Ez most ilyen nyúlfarknyi kis poszt lett! ^^ Nincs mit hozzáfűznöm. :P//

His back...

Kezdek reménykedni. Talán végre vége lesz a "kis" válságomnak! Tegnap este sikerült félig-meddig összehoznom egy rajzot, pontosabban jelenetet. Még nincs kész, vannak hibái is, de legalább tudtam valamit alkotni! :D

Az egyik ominózus jelenet a Bite me!-ből, amikor Kate először látja meg Night hátát, rajta a hegekkel. Ezt követően pedig a férfi mesél egy kicsit magáról. A mese már nincs ábrázolva - kicsit bajos lenne, majd talán egyszer azt is megrajzolom, ha lesz időm, erőm meg ötletem. Nem sikerült olyan jóra, mint szerettem volna, de valamilyen szinten azért meg vagyok vele elégedve. A nagyobb részlet hátterét még ki kell dolgoznom, az alsó kisképek valószínűleg nem kapnak hátteret - a Night-közeli biztosan nem. Plusz pár szót is a szájukba kell adnom, az viszont csak a jéghegy csúcsa.

DE! Nekem nem rajzolgatnom kéne, hanem keményen koptatni a billentyűzetet, hogy végre tartsak valahol a Merengős kihívással is. Arra ugyanis még egy sort sem írtam. Na, mindegy, majd elintézem azt is!

Egyelőre örülök a fejemnek, valamint annak, hogy visszatért a rajzolhatnékom!

Halj meg máskor - javításra várva

Nem, ez nem egy James Bond fanfiction, sőt, köze sincsen hozzá, még csak nem is ugyanazon a kontinensen játszódik. Ezt a történetet még anno az őskorban kezdtem el, valamikor 2008 szeptemberében. Idomulva akkori elvakult fanatizmusomhoz és kelet-imádatomhoz, a történet helyszíne Japán, amiből egyenesen jön, hogy biza a szereplők is japánok. Az egész sztorinak kicsit animés feelingje van - erre a hozzászólásokban hívták fel a figyelmemet, de nem zavart. Ez is egy olyan történet, amibe csak úgy belevágtam, mindennemű előkészület nélkül, a fejezetek pedig kurták (gyors olvashatóság érdekében, mert akkoriban azt tapasztaltam, hogy az ilyenekre buknak).

Szerettem ezen a történeten dolgozni, mivel nekem is hozott meglepetéseket, amikor egy-egy felindulásomból jött néhány "mi lenne ha", ezekből pedig a csavarok. Maga a sztori - alapjaiban - semmi újat nem mutat, hiszen ilyen típusból, sémából is van már egy rakás - sokkal jobb - regény/kisregény/novella. Az egyedisége mindössze a fordulatokban állhat. Csakhogy mivel már elég öreg, ezért a formai része sok helyütt nem az igazi, plusz...

Nincs befejezve...

Közbejött a Bite me! felújítása, amit félbevágott a záróvizsga és az alkotói válság, na meg néhány kis novella, egy pályázat és egy kihívás. Pedig a Halj meg máskor esetében már a sztori végénél járok, és már tényleg csak egy karnyújtás a The End, de úgy tűnik, túl hosszú az a kar. Így járt szegényem.

A történet váza tényleg nem bonyolult: adott egy titkos szervezet, ami bérgyilkosokat képez ki. A szervezet feje persze nagykutya, észbontó kapcsolatokkal, tehetetlen ellenségekkel. Míg egy nap az egyik bérgyilkosa kereket nem old. Ezt követően megkezdődik a hajsza, amiben nem árt, ha a szereplők gyakran a hátuk mögé lesnek, mert néhányan bizony nem azok, mint akiknek mutatják magukat.

Ha részletesebb ismertetőt akarnék írni, akkor holnap reggelig is a gép fölött görnyednék. Hiába egyszerű az alapszituáció, azt hiszem, elég szövevényesre sikerült megírnom a sztorit ahhoz, hogy ne lehessen tíz percben elregélni a lényegét, spoiler nélkül. Erős késztetést érzek, hogy kicsit átírjam (nem kell Bite me! szintű felújítási munkálatokra gondolni!), és ki tudja, talán közben megjön a kedvem a befejezéséhez is!

Zárásként pedig: azt hiszem, ez a szám illene hozzá a legjobban.

Szavazás (VI.)

Ki mit gondol a Twilightról? Ez után érdeklődtem, és sok-sok döntetlen született. :P
Öt szavazatot kapott a "Jó", a "Ha nincs jobb, elolvasom/megnézem" és a "Hogy lehetett ilyet kiadni!?" (Ne firtassuk, hogy én melyikkel értek egyet. XD)
Két szavazatot kapott a "Van baja" és a "Vacak".
Egy emberke pedig úgy gondolta, hogy "Fantasztikus".

De legalább mindenki olvasott már ennél jobbat!^^
A következő kérdőív is egy több kötetes regény köré épül, ugyanezekkel a lehetőségekkel. :)

Köszönöm, hogy szavaztatok! :D

Haladás

Eddigi reményeim beigazolódtak: a Merengőn indított kihívás, amire első felindulásból jelentkeztem, meghozta az eredményét. Vázlatolok ezerrel, és szerencsére ebben segítségem is van, aminek eszméletlenül örülök! :D Ráadásul ezt a történetet igazi kihívásnak tartom, mivel olyan műfajba készülök belekóstolni, mi eddig nem állt hozzám túl közel. Tartok is tőle, és habár még egy egy sort sem írtam meg belőle, már most rengeteg munka van vele.

Ennek ellenére élvezem, hogy dolgozhatok rajta, hogy megint van min agyalnom lefekvéskor, hogy újabb karakterekkel ismerkedhetek meg, új helyzettel, új korral... új műfajjal. Annyiból viszont tartok a vázlatírástól, hogy amit egyszer már megírtam - még ha vázlatosan is -, azt utána lehet, hogy nem fejtem ki, mert már megírtam. Ezúttal azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy a nagyvilágba írogassak, máskülönben bődületes logikai bukfenceket produkálhatok, amik nem tennének jót a történetnek.

Mivel ebben a kihívásban kulcsok is vannak (helyszín, esemény, kép és mondat), amiket ki kell választani, plusz egy kötelező elem, ezért valamelyest meg van határozva a mozgástér... látszólag. Az igazság az, hogy ezeket - legalább szerintem - egész könnyen be lehet építeni, kis leleményesség kérdése, és már idomulnak is a kitalált sztorihoz.

Holnaptól számítva 66 napom lesz, hogy megírjam a kihívásra a művemet, vagyis nagyjából a nyár hátralevő része ezzel fog telni. Kvázi folytatásra megint nincs sok esély. De nem bánom, mert ezzel talán végre kilábalok a magam kis válságából! ^^