Mindenki azt mondja, hogyha valami nem megy, azt újra és újra meg kell próbálni, így aztán előbb vagy utóbb sikerülni fog. Szerintem meg hagyni kell a fenébe, és keresni egy másik megoldási lehetőséget az eredeti helyett. Például, ha nem tudsz felemelni egy nehéz követ, akkor ne erőlködj, amíg magad alá nem rondítasz, vagy sérvet nem kapsz, hanem szerezz egy emelőt.
De mindez fordítva is működhet. Ha túl kézenfekvő egy megoldás, akkor csavarj rajta, hogy érdekesebb legyen. Teszem azt, nem kelsz át a hídon, hanem leereszkedsz a szakadékba, majd fölmászol a másik oldalon. Idő, és energiaigényesebb, de izgalmasabb is (vajon lepottyansz, vagy nem?).
Én is beleestem abba a hibába, hogy konokul ragaszkodtam egyetlen útvonalhoz, holott nem csak az létezik. Az embernek rugalmasnak, találékonynak kell lennie, különösen akkor, hogyha valamilyen művészeti ágban tevékenykedik. Meg egyébként is. A leleményesség még senkinek sem ártott meg tudtommal.
Egészen eddig úgy kapaszkodtam foggal körömmel a technikába, a gépembe, mint macska a friss halba. Hogy miért? Mert hű, milyen jó a billentyűzet kattogását hallgatni, új szöveges dokumentumokat megnyitni, és a OneNote-tal játszadozni. Igen, ez valóban mind szép és jó, meg muris. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy hiába vannak meg a friss fejlesztések, szoftverek, azok sem segítenek, írni bizony Neked kell. Sajnos még nem találták fel azt a programot, ami összeköti az agyadat a géppel, és megírja helyetted a megálmodott történetet. Így hát heteket töltesz a fejedet meg egyéb testrészeidet vakargatva, miközben rágod a kefét, hogy még mindig nincs egy normális mondatod se. Az ilyesmi rohadtul frusztráló!
Én is vakaróztam, jöttem-mentem, ittam-ettem, mígnem egyszer csak a könyvespolcomra tévedt a tekintetem, az isteni szikra pedig úgy belém csapott, hogy majdnem hanyatt vágódtam.
Heuréka! Hiszen mennyivel jobban szeretek lapozni, mint egeret kattogtatni, mennyivel jobb a papír illata, mint a gépé és mennyivel nagyobb élmény egy könyvet tartani a kezedben, mint a monitort bámulva görgetni lefelé az oldalakon! Ha pedig az olvasásban a régimódi jön be, miért lenne ez másképp az írással?
Gép félre, toll, papír, füzet elő!
Így legalább azt is elkerülöm, hogy írás helyett mindenféle honlapra felnézzek, beszélgessek és kockuljak. Elvégre, mutasson neked valaki egy olyan spirálfüzetet, amivel be lehet jelentkezni Merengőre, vagy bejegyzést írni és küldeni a blogra. Senki sem tud mutatni? Nagyszerű! Akkor éljen a tinta és a pergamen! (Csak nehogy begyújtsak az utóbbival télen....)
Szió!
VálaszTörlésNo. Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Az tény, hogy attól, hogy megvan a Word és a OneNote legújabb verziója, nem lesz meg a történet is. Mindenki más, én kifejezetten szeretem, ha a legújabb progival dolgozok, fogalmam sincs, hogy miért, de megnyugtat. Mert mindent kihozhatok az írásból, amit formailag ki lehet. Még akkor is, ha nem is igazán formázom őket.
Attól persze igazad van, a történetet nem írják meg. (Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy muszáj magyarázkodnom ^^) Eleinte én is füzetbe írtam, a legelső történetem még mindig ott pihen az íróasztal mélyén, egy spirálfüzetben. Ismerem az érzést, az is valamilyen bizarr hangulatot ad, ha lapra ír az ember, csak én belefáradtam, hogy utána begépeljem. Egyszer megtettem egy 140 oldalas irománnyal, és uhh.... na, nem kívánom senkinek. Rohadt unalmas.
De most nem lebeszélni akarlak róla, félre ne érts, csak gondoltam 1. már régen írtam hozzászólást, hát most kifejtem magam 2. elmondom a véleményem, elvégre szólásszabadság van :D. Na, ez megint olyan hülyén jött ki. ^^ Mindegy, remélem azért érted. :D
Remélem sikerül összehoznod az írásodat. Épp éjjel csapott meg engem is az ihlet az egyik történetemmel kapcsolatban (jó kis sárkányos fantasys), és habár megvolt a vázlatom (úgy-ahogy), rájöttem, hogy kalap szart se ér. Bocsi a csúnya szóért. Úgyhogy gondoltam egyet, és minden eddigi bevett szokásomat félredobtam, és egy teljesen új megközelítésből hozok össze egy számomra is teljesen új történetet. Ezzel pedig csak azt szerettem volna mondani, hogy igazad van, EGYÁLTALÁN nem rossz dolog a leleményesség. Néha változtatni kell, mert egyszerűen muszáj. És ha ezzel a nehezebbik utat választod, hát hajrá. Elvégre a művészetnek nincs olyan ága, amiben hátradőlhetsz, és megelégedhetsz magaddal. Sosem. Ha valamit, hát ezt megtanultam. Úgyhogy mindent bele, én nagyon drukkolok!!!! :)
Mióta szajkózom, hogy monitoron olvasni olyan, mintha megerőszakolnának egy könyvet... Csak igazam lett!:D
VálaszTörlésSz.
Ui.: a Merengős-kihívásosat azért megéri...:P Vele kivételt teszek.:)