2012. március 12., hétfő

A Vázlat

Valamikor az Ősrobbanás előtt írtam arról, mennyire nem tudok vázlat után írni. Dobpergést kérek: eljutottam arra a szintre, hogy kénytelen leszek! Fantasztikus érzékkel tudom megnehezíteni a saját dolgom. Van nyolc dolog, amire figyelnem kell? Beteszek még egyet, mert miért ne? Eddig nyugis sztorivezetés volt? Adjunk az érzésnek, hogy ez a múlté legyen!

Sikerült annyi szereplőt kreálnom, és annyifelé vezényelnem őket - legalábbis fejben, előre eltervezve -, hogy már képtelen vagyok követni ki, hol, mi, mikor, miért, milyen következménnyel. Brutális. Kitaláltam, hogy kivel mi fog történni, örültem a fejemnek, aztán ma rájöttem, hogy igen ám, csakhogy arról dunsztom nincs, milyen sorrendben fognak következni az események!

OneNote elő, új lap megnyit, és a listát vezeti nagy, vörös betűkkel a VÁZLAT fül. Durva. Még sose kellett... Úgy látszik, öregszem. A lényeg viszont, hogy rendet teremtettem a káoszban, és ennek hála, jött egy újabb megoldandó talány. Mi a francot csinálok a többiekkel, amikor eljön Kate nagy pillanata... pillanat sorozata...
Ez az, amit ki kell még találni. *imádkozik a mindenhatóhoz, hogy ne kelljen plusz egy rész, nem akarja, nagyon neeeeeem*

Uff... zárásnak kedvcsináló, hangulatteremtő videó az Alfák játszóteréhez! :D

//SZERK.: Még valamire rájöttem egy kedves barátomnak hála: nem lesz jó ez a felesben nyomott E/1 és E/3, szóval.... a következő fejezettől búcsút mondhat mindenki az E/1-nek. (Basszus, mennyit fogok bakizni!)//

2012. március 11., vasárnap

3. típusú kritika

Előzőleg írtam már két kritikával kapcsolatos bejegyzést - a második inkább válasz volt -, és mivel három a magyar igazság, úgy gondoltam, az a "kritikatípus", és kritikusi mentalitás is megér egy misét, amivel a napokban találkoztam.

Az egyik... hát, mondjuk  rá, hogy amatőr írói oldalra - címet inkább nem említek - feltettem egy egyperces, száz szavas kis szösszenetet. Két éven belül ez volt a második feltöltésem, szóval lehet sejteni, milyen sűrűn fordulok meg ott és publikálok. Azért döntöttem az egyperces mellett, mert elsőre egy regényrészletet dobtam fel, és olyan panasz jött rá, hogy túl hosszú. (Itt jelezném, arra kaptam normális, építő kritikát, örültem is, mint majom a farkának.)
Az egyik fő vonala annak a kritikának az volt, hogy túlírok, ami sajnos igaz. Azóta próbálom ezt visszaszorítani.

Százszavas egypercesemre viszont nem mondhatták ezt, így jött a következő véglet: túl rövid. Ez megérdemel részemről egy iksz dét, szóval: XD. Örkény óta kétlem, hogy ennek a műfajnak terjedelem tekintetében van alsó határa, de simán előfordulhat, hogy én tudom rosszul...

Mivel ezúttal sem túlírásra, sem hosszra nem lehetett panasz, sőt, még a helyesírásra is figyeltem, más oldalról közelítettek az általam bedobott problémához: tartalmilag. Na már most, mivel száz szóban nem írtam olyan egetrengető, világmegváltó gondolatokat, ezért jött, aminek jönnie kellett: a cikizés.
Kezdte az, aki felengedte szegény csórikámat: nem igazán felel meg az egyperces kritériumainak, de mivel péntek van, felengedi...

Itt mindenki képzeljen el szép hosszan kibontott, több soros káromkodást. Ki kötelezte rá, hogy felengedje, ha nem felel meg? Én ugyan nem! Ha meg mégis felkerülhet, akkor utána ne játszunk jóságos nagyurat, aki megengedi a kis prolinak, hogy "érvényesüljön"! Köszönöm szépen, egyelőre nem szorulok segélyre. Gyűlölöm a kegyelemből megadott engedélyeket!
Az a vicces, hogy úgy hirdetik a feltöltést, hogy mindenki kap kritikát, mert anélkül nem jelenhet meg egy történet sem. Na most EZ kritika volt?

De ugorjunk tovább. A rákövetkező 3 vélemény se volt tartalmasabb, fejlődni abból képtelenség, mivel az is: cikizés

Ezen tegnap zsörtölődtem egy darabig, aztán beláttam, hogy fölösleges, mert mi másra számítottam? Olyan magas lóról beszélnek, aminek a horpaszáig se látok föl. Tudom, hogy még bőven van hova fejlődnöm, de az ilyen hozzászólások - a szememben - leminősítik az oldalt. Aki oda frissen megy, anélkül, hogy bárki is ismerné, kösse fel a gatyáját, vagy inkább ne is próbálkozzon, mert szarcsimbóknak se nézik. Aki meg jól bejáratott fogaskerék, örüljön, mert papír nélkül is tiszta lesz a feneke.

Egyébként vicces, mert tényleg nem értem, mitől vannak annyira nagyra maguktól. XD Egy biztos: innentől még jobban odafigyelek arra, hogy milyen stílusban írom a kritikáimat, és bár szeretem a lovakat, olyanra nem ülök, amiről pici pöttyöknek látom a többi embert.

Zárásnak pedig egy egyperces Őrkény Istvántól! :D


MAKACS SAJTÓHIBA

Helyreigazító közlemény


Lapunk keddi számában hírt adtunk arról, hogy a svéd tudományos akadémia díszdoktorrá avatott egy magyar tudóst - akit - őszinte sajnálatunkra - "dr. Pálpéter Péter Pál" néven említettünk. Ráadásul nemcsak a szövegben, hanem a tudósítás címében is hibásan közöltük a Pálpéter Péter Pál nevet.
A jeles magyar tudós neve helyesen: doktor Pálpéter Péter Pál.

2012. március 2., péntek

Az újraolvasás varázsa

Pár bejegyzéssel korábban már említettem, hogy Imagine-re is felpakolom a Harapj meg!-et. Hogy annyira ne legyen ciki a dolog, újraolvasok feltöltés előtt minden fejezetet, hogy a helyesírási hibákat, amiket bent felejtettem, lehetőség szerint kijavítsam. És ha már arra járok, kicsit csiszolom a stílust, a történet elejét is felelevenítem.

Közben fogom a fejem. A megfogalmazás néhol jobban sántít, mint House, gyengébb napjain, a leírások hol cirkalmasak, hol puritánok, a párbeszédek helyenként döcögősek, jelentéktelen dolgok kapnak hosszú bekezdéseket és...

De jól tudok magam ellen beszélni!

Jó hír, hogy Aranymosáson látott szerkesztésekből okulva már észreveszem a saját írásaimban is, ha kilóg a lóláb, ám van, hogy annyi helyen lóg, hogy nincs erőm, türelmem javítani. Szóval tökéletes sose lesz, mindig lesznek benne hibák, a második résznél remélem már jóval kevesebbel fogtok találkozni! Addig is az elsőben javítgatom a bődületes szarvashibákat, és írom a legújabb fejezeteket. ^^

(Ja, és próbálom nem trilógiává nyújtani a sztorit, mert abba beleőszülnék...)