Alkotói szempontból a helyzetemet nem nevezhetnénk rózsásnak, inkább... hm... talán drámainak. Vagy katasztrofálisnak. Ennek igen egyszerű oka(i) van(nak). Először is: kiadjuk a lakást, sokat kell pakolni és takarítani. Másodszor: nyári munka, de hála az égnek ezzel a héttel ennek vége is. Harmadszor: a nyár hátralevő részét gyakorlatilag egy lyukban fogom tölteni, a tudat pedig nem dob fel. Negyedszer: kihívásra eszembe jutott egy totálisan más sztori, mint amit eredetileg terveztem, és egyre nagyobb kísértést érzek az új történet iránt. Ezzel viszont az a bökkenő, hogy a határidő egyre rohamosabban közeledik.
Folytatásokra továbbra sem lehet számítani, habár a Bite me! új fejezetéből sikerült írnom tegnap este plusz egy oldalt. Szóval haladok én, csak közben az éti csigák is megelőznek.
Úgy érzem, egyre szűkösebben vagyunk mi ketten, az Idő és én. Ha mondjuk kitolnák a napokat egy-két órával azt tudnám értékelni, de mivel sehol sem hallottam, vagy olvastam róla, hogy ilyesmire készülnének valahol, akárkik, így kénytelen vagyok azzal a 24 órával gazdálkodni. Mint mindenki más. Kiábrándító...
És holnap nem is alhatok a saját ágyamban, mert festik a szobámat, ezért kitesznek belőle. Sose hittem, hogy egyszer még ezt mondom, de legyen már szeptember!!!! XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése