Holiday!!!

Aki azt állítja, hogy írni könnyű, hazudik! (Vagy zseni, de mivel az ilyenekből kevés van, inkább az előbbi állításomnál maradok...) Legalábbis szerintem. Van úgy, hogy a szavak szinte maguktól kerülnek a monitorra, és egy délután alatt több oldalt is lehet írni, ám attól még korántsem biztos, hogy a leírtak jók.

A kihívással kapcsolatban bizony kénytelen voltam elfogadni a tényt: írni nehéz és kimerítő. Feltéve, hogy az ember lánya/fia igényes munkát szeretne kiadni a kezéből. Sokáig úgy voltam vele, hogy megírtam egy-egy fejezetet, helyesírásügyileg átfutottam - gyakran elsiklottam elgépelések és alapvető hibák fölött -, aztán kényelmesen hátradőltem, és azt mondtam, hogy kész. Nagy fityfenéket! Eddig ugyanis kihagytam az a részt, hogy hozzáértőre bízzam a lektorálást, korrektúrázást, bétázást - kinek mi tetszik jobban. És itt bizony tud borulni egy-két mutatvány, friss szemmel ugyanis egyből ki lehet szúrni az stilisztikai, helyesírási, logikai hibákat.

A legszebb az, amikor leírok valamit, és utána úgy alszok el, hogy ott motoszkál a fejemben: a nem stimmel. Másnap ugyanis jön a fejtörés, hajtépés, fogcsikorgatás meg egyéb nyalánkságok, mivel olyat kell írnom, amire legalább tartalmilag azt mondhatom, hogy elfogadható. Ha már nekem sem tetszik, akkor ezt nem várhatom el senkitől sem.

A kihívásos sztorival pedig alaposan megszenvedtem. Igaz, hogy nem lett több száz oldalas, de mégis alaposan leszívott, szóval elmondhatatlanul örültem, amikor eljutottam addig, hogy beküldjem. Előzőleg úgy terveztem, hogy ezután egyből folytatom a többi, félbemaradt történetemet, de most legalább egy hétig egy sort se akarok írni, Wordöt se akarok látni! Először kiheverem ezt a "sokkot", aztán döcögök tovább.

Egyet mindenesetre leszűrtem: sokat kell még dolgoznom ahhoz, hogy jó író legyen belőlem.