Sajnos most érzem igazán, hogy egyetemen nem is olyan könnyű az élet. Feltéve, hogy komolyan veszed, amit csinálsz. Ha nem, akkor értelemszerűen meg se kottyan - csak a vizsgán hasalsz el. Magyar szakon ami igazán odateszi magát, az az olvasmánylista, amiből bizony nem mindegyik tételhez füllik az ember foga. A szeme meg még kevésbé... De ez van, ezt kell szeretni.
A probléma ott jön, hogy más könyveket viszont - kötelezőn felül - ezer örömmel olvasnék. Ezzel azt hiszem, nem vagyok egyedül. Az előírtak között is vannak érdekesek, de azokat mégis jobb még húzni-halasztani, amíg már forró nem lesz a talaj. Aztán jön a siránkozás, hogy miért nem hagytunk rá több időt.
A válasz egyszerű: azért nem, mert ha kedvenc ponyvánkat félre is tudtuk tenni, akkor is ott vannak még a félbehagyott történetek, amik nem hagyják pihenni a fantáziát. Szóval jelenleg sakkozok az időbeosztással, hogy kicsit erre, kicsit arra, kicsit amarra is tudjak szaladni. Egy biztos: nem unatkozok.
:) Csupa szépirodalom, mi? :D Hát nem irigyellek, mert suli mellett tényleg sokkal nehezebb rászánni az időt. Am... azért el tudnád küldeni nekem azt a listát? Kivi vagyok, hogy miket kérnek ^^
VálaszTörlésIgen, az. :P Összenézem a krémjét, aztán küldöm a listát! :D Amúgy egyelőre inkább szakirodalom...
VálaszTörlés