Nincs megállás

Fogalmam sincs, hogy miért, de amikor nyugodtan pihenhetnék - írás terén -, mert nincs határidő, se semmi egyéb, ami úgymond rákényszerítene az alkotásra, akkor simán írok. Most komolyan: hol ebben a logika? Mindegy, így legalább könnyebben ment.

Az eredmény pedig *dobpergés* a Bite me! ~ Harapj meg! 21. fejezete. *pezsgőt bont* Igen, végül megszültem a folytatást, és már olvasható is a Merengő oldalán (http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=89989&i=1). AFS-re is fel fogom tenni, amint az oldal engedi (háromféleképpen próbáltam, egyiket se hagyta, mondom dögölj meg, és feladtam - egy időre XD).

Hogy mi hozta ki belőlem végül a fejezetet, ne kérdezzétek, annyi kis ihletőm volt, hogy a Call of Duty Modern Warfare 2 zenéjét hallgattam. :P Hans Zimmer eszméletlenül jó, imádom a zenéit.

Következő fejezeten már agyalok, de hogy mikorra lesz kész, arról fogalmam sincs. Szóval mint mindig: türelem fejezetet terem.

Részlet a 21. fejezetből: "Lerúgtam a cipőimet, levettem a bőrdzsekimet, majd a pulóvert is, és pólóban meg farmerben a kanapé belső felére másztam. Lefeküdtem, s félig magamra terítettem a takarót. Zack mintha erre várt volna, felállt, félmeztelenre vetkőzött – pipacsvörös lettem egy pillanat alatt –, aztán befeküdt mellém."