Népszámlálás

Múltkorában lábamat lógatván arra gondoltam, összeszedem, hogy eddig - írás terén - mégis mit értem el. Na, nem díjakra, vagy ilyesmire gondoltam, azok még arrébb vannak. Mert remélem egyszer majd lesznek, ha elég jó leszek már.

Szóval: számolgatásaimból első körben az derült ki, hogy van 1 db befejezett trilógiám (életem első műve, persze felújított változata van már csak, és eléggé a szívemhez nőtt), 1 db befejezett, függővéges hosszabb mű, és 1 db befejezett hosszabb novellaszerűség. Ezen felül ott van még a merengős irományom befejezettként, meg 13 kis novella.

Első nekifutásra, ez nem is tűnik olyan rossznak, de aztán átvándoroltam a negyed/fél/háromnegyed részben kész irományok mappájába... és ott jött a hidegzuhany. 6 befejezetlen, nagyobb lélegzetvételű írás (ebből egyik sorozatnak tervezett), 2 tervezet, aminek a vázlata és némi előszava van meg, továbbá 6 sztori, aminek csak a csírája van meg - a közeljövőben valószínűleg nem is lesz több belőlük. Előbb érzett büszkeségem/elégedettségem egy nanoszekundum alatt lett semmivé, és tört rám a munka görcsös késztetése... aminek az lett az eredménye, hogy összeszámoltam, eddig mennyi karaktert alkottam. XD

Szám szerint eddig 99 olyan karakterrel büszkélkedhetek, akik valamilyen internetes oldalra felpakolt sztoriban szerepeltek, kisebb-nagyobb jelentőségük is volt (fő- és mellékszereplők vegyesen), és saját kútfőből születtek. Ez most független attól, hogy az adott történetet befejeztem-e. (Ja, és azokat nem is számoltam, akiket sztorival együtt még régen töröltem.:P)
Közöttük akad(t) ember, démon, sárkány, boszorkány, varázsló, alkimista, vérfarkas, vámpír, nekromanta, főnix, griff, bérgyilkos, diák, tanár, rendőr, és olyanok is, akik valamiféle különleges erővel rendelkeztek, de külön fajba nem lehetett sorolni őket.

Azt hiszem, egy új karakter megalkotását szeretem a leginkább, amikor belefogok egy új történetbe. Habár, ha fantasyről van szó, aminek külön világ kell, akkor azt is izgalmas kiagyalni, hogy az adott világ milyen szabályokra épüljön, mik legyenek a tabui vagy a dicsért dolgai.
A cselekmény nálam csak a hab a tortán, mivel azzal előre sose tudok igazán operálni. Az amolyan esik majd puffan valahogy. A legtöbb sztorim egy-egy jelenetből indul el, ami megtetszik, de egyik meglévő aktuális történetembe se passzol, ezért nagyjából kitalálok köré valamit, ami aztán magát alakítja tovább, én meg, ha van időm, energiám, és mindenekfelett ihletem, leírom. :)

Mennyei játék, pokoli könyv

Elöljáróban csak annyit: lehet, hogy néhányan ezután a poszt után megköveznének. :P De nem érdekel, szólás szabadság van a fenébe is! XD

Egy kezemen meg tudnám számolni, mennyi PC-s játék hozott lázba eddigi életem során. Támpontnak annyit: tizedannyi se, mint könyv. Az Assassin's Creed II. és az Assassin's Creed: Brotherhood azonban jött, látott és elementáris erővel letarolt. Olyan gyorsan, és észrevétlenül függő lettem, hogy az észveszejtő, kocka testvérem is csak nézett, mivel eddig a betűket faltam akkora szenvedéllyel, mint ezt a játékot.

Piszok hamar kivégeztem, pedig nem vagyok egy profi játékos, elég sokat ügyetlenkedtem is közben, de ennek ellenére is hamar a végére értem. A reneszánsz korabeli Rómában akrobatikus ügyességű orgyilkosunk bosszútól hajtva szisztematikusan írtja az ellenséget, miközben bepillantást nyerhetünk a Borgiák rémuralmába is. Hatalmas területet járhatunk be, a környezet és a grafika nyálcsorgató, a küldetések izgalmasak. Olyan játék, aminek története is van, nem csak megy bele a főhős a nagyvilágba. El is árulnak minket a végén pedig kapunk egy plusz csavart, amin utána csak néztem, mint a sült hal. Nem tudom jobban érzékeltetlni, hogy mennyire megfogott, tökéletes kalandjáték, csodás környezet, korabeli ruhák, nagyon jól összerakott játék!

(Van egy "mellék szál" is, ami a jelenben játszódik, ebben Desmond igyekszik felkutatni az őseit stb... ez is érdekes, de a múlt valahogy jobban megfogott.)

Aztán - drága tesóm révén - fülembe jutott, hogy ebből bizony - a játék alapján - Oliver Bowden regényt írt. A név nem sokat mondott, de úgy voltam vele, hogy Rowling is egyik napról a másikra lett híres, miért ne történhetne meg ez más íróval is? Ahogy körüljártam a kötetet, igazán megoszló véleményeket olvastam, egyesek istenítették, mások oltották, de úgy gondoltam, adok neki egy esélyt. Elolvastam az Assassin's Creed Reneszánszt.

Nos, arra mindenesetre jó volt, hogy kőkemény kobakomba véssem: így nem írunk! Jellemábrázolás nulla, egyedi karakter nuku, megfogalmazás... nos... egy kezdő fanfiction író szintjén. Csak egy példa: "A fiatal férfi komor tekintete fenyegető mosollyá változott." Kérdem én: tekintetből hogyan lesz mosoly? Vagy ez csak számomra elképzelhetetlen? Nekem gyér a fantáziám. A továbbiakban is akadtak ehhez hasonló szépségek, amik időről-időre megakasztottak, mert még úgy is, hogy nagyjából belemerültem az olvasásba, szembeszökőek voltak. Rettenetesen zavartak.

A csatajelenetek elnagyoltak, az akrobatikus ugrások, amik a játékban kulcsfontosságúak voltak - lévén, hogy nélkülük végünk lett volna, mint  botnak -, azok itt ímmel-ámmal jelentek meg. Ezzel nem arra célzok, hogy minden mutatványt pontról pontra le kellett volna írni, és elemezni, de egy JÓ író meg tudja oldani, hogy a mozgás lényeges elem legyen, mégse legyen szájbarágós, vagy unalomig ismételt.

Ha Eziónak - a főkarakternek - oka volt szomorkodni, örülni, vagy dühöngeni, az el volt intézve fél mondatban. Ez alapján úgy tűnt, hogy az érzelmi szintje a nullával volt egy vonalban. Az, hogy valami dráma, vagy bármi megjelenjen a könyvben, ami érzelmet válthat ki az olvasóból... kizárt.

Egyre értetlenebbül olvasom azokat a véleményeket - mert azok egyáltalán nem kritikák! -, amik szerint ez egy jó könyv, fantasztikus stb... Azoknak inkább nem vagyok kíváncsi az olvasmány-élményükre. Jó páran azzal "érveltek" a gyenge minőség mellett, hogy ez a játékosoknak készült - mármint a könyv. Nos, köszönöm, hogy ennyire minősíti a játékosokat. És mint kis milliomodik játékos ugrándozva-jelentkezve jelezem: nekem ez nem tetszett, szerintem ez egyáltalán nem méltó egy ilyen remek játékhoz!

Ha én valaha ilyet írok, akkor már most engedélyezem a lelövésem. Vagy inkább leszúrásom, de akkor már orgyilkost küldjenek rám! *-*

Mindezek után: a játékot ajánlom mindenkinek, tényleg remek! A könyv... csak erős idegzetűeknek! Tizenkét év alattiaknak semmiképp, ne ezzel indítsák olvasói pályafutásukat! Tizenkét év felett csak okulás céljából, tanulópénznek, és mindenképp internetről letöltve! Nem éri meg a pénzét sajnos. :( Nekem nagy csalódás volt.

Szabadság nem szeretem

Nagyon úgy néz ki, hogy azok közé tartozom, akik csak akkor tudnak írni, amikor nem kéne (más dolguk lenne, tanulni kéne stb...). Most, hogy belecsöppentem ebbe  a csodálatos semmittevésbe... tényleg nem csinálok semmit sem. Az ihletem, a késztetéseim amiket a vizsgáim alatt éreztem, sutty, elpárologtak. Hogy A remény rabjaiból idézzek: "Eltűnt, mint fing a szélben."
Betervezett fordulataim állnak, meg se moccannak, Night csapata gyökeret eresztett, Kate megmakacsolta magát, Zack sztrájkol. Én pedig lógatom lábam, filmeket nézek, és totális agyhalottnak érzem magam. Egy tizedrangú gyerekmesét se tudnék kiagyalni, csak sodródom azzal, amit éppen nézek (Tudorok, NCIS, House, Kung Fu Panda 1-2, Halálos iram 5. sebesség, Furcsa pár 2, NatGeon valami műsor, ó, és most állok neki majd a Borgiáknak.)

Zéró fantáziám van jelenleg, ami erősen stagnál. Azzal kapcsolatban, amit éppen nézek néha felsejlik egy-két ötlet a sűrű ködben, de lusta vagyok ellegyezni a ködöt, holott tudom: csak szárazjég.
Utolsó vizsgám után elterveztem, hogy rajzolni is fogok vége. Na ja. Egy ceruzavonás se lett belőle. (Havat is akartam lapátolni, de ez rajtam kívülálló okokból nem jött össze - nincs hó!)
Olvasni is akartam, de már full nem tudom, hogy milyen könyvet, mert ha találok egy jónak tűnőt és utána nézek, olvasok róla negatív-pozitív véleményt egyaránt, és elmegy tőle a kedvem. Azt hiszem felállíthatok egy diagnózist: döntésképtelen, vizuális képességtől átmenetileg megvált semmittevő lettem. Nyolc napon túl gyógyulok, ezt így az X. nap után kijelenthetem.

Mindebből kifolyólag dunsztom nincs, mikor lesz bármiből is folytatás. Teljességgel kilátástalan, egy biztos: amint kész az újabb fejezet valamelyik félbemaradt sztorimból, azonnal sikítok.

Nálam sincs jelenleg "B" terv... :P

Farkas inkognitóban

 Lance kissé szűkszavú, homályos vallomása is megérkezett! :)

Neved?
Lance Murder.

Korod?
360 éves vagyok.

Faj?
Születésemtől fogva vérfarkas.

Horoszkópod?
Mérleg.

Foglalkozásod?
Zsoldos, ügyeletes szkeptikus és hangulatromboló.

Van testvéred?
Csak volt.

Hogy jössz ki vele?
Már sehogy.

Egyedüllétet szereted inkább, vagy a társaságot?
Bizonyos farkasok társaságát megtűröm, emberekkel nem közösködök.

Megbántál valamit az életed során?
Nem vagyok minden tettemre büszke.

Hiszel valamilyen felsőbb hatalomban?
Jól tájékozott vagyok a germán mitológiában, de hinni nem hiszek.

Mennyire vagy manipulálható?
Engem is meg lehet téveszteni, de nem könnyű.

Kit szeretsz a legjobban?
Nincs ilyen személy.

Kit gyűlölsz a legjobban?
A legtöbbekhez közömbösen viszonyulok.

Sok ellenséged van?
Rengetegen akarnak holtnak tudni.

Mire/Kire vágysz a leginkább?
Fenrir trónjára.

Kedvenc italod?
Másoknak azt mondom, hogy a vér, de valójában a tejet szeretem a legjobban. Tudtam, rendkívül furcsa.

Kedvenc ételed?
Nyers emberhús. Mégis csak az válik leginkább hasznomra.

Kedvenc illatod?
Nincs, de a hegyi levegőt szeretem.

Lehet veled komolyan, komoly dolgokról beszélni?
Igen.

Bensőséges dolgokról?
Hidegen hagy a lelkizés.

Ha tehetnéd, mit változtatnál magadon?
Szeretnék olyan magas lenni, mint Manfred.

Mi a legnagyobb félelmed?
Ilyenem elvileg nincs. Gyakorlatilag: alulmaradni egy harcban.

Kitől félsz a legjobban?
Nighttól, mert ő le tudna győzni.

Kit tartasz a legbosszantóbbnak?
Manfredet és Kate-et. Mindketten csak hátráltatnak minket és teljesen feleslegesek.

Kitől szabadulnál meg, és miért?
Az előbbi kettőtől az említettek miatt, ezentúl mindenkitől, aki a lieder, Fenrir ellenlábasa.

Mit vallanál be utoljára?
A személyazonosságomat.

Minek örülnél a legjobban?
Ha végre bevallhatnám a személyazonosságomat.

Hogy állsz a búcsúzkodással, befejezésekkel?
Alig várom, hogy eljöjjenek! Kezd elegem lenni, és az senkinek sem jó, ha besokallok.

Egy farkas vallomása

 William is terítékre került, az ő válaszai között lesz spoiler-gyanús is, szóval úgy olvassátok! :D

Mivel Will csak egy szavazatot kapott, ezért vele csak ez a kérdés-felelekes interjú lesz, hosszabbra ne számítsatok.

Neved?
William Murder. Az igazi: William Henry Corvin.

Korod?
351 éves vagyok.

Faj?
Született vérfarkas vagyok.

Horoszkópod?
Skorpió.

Foglalkozásod?
Stratéga, a walesi trón várományosa, a lord fia.

Van testvéred?
Igen, egy öcsém, Duncan Corvin.

Hogy jössz ki vele?
Ritkán látom, szóval egész jól.

Egyedüllétet szereted inkább, vagy a társaságot?
A társaságot inkább, bár tervezgetéshez jobb a magány.

Megbántál valamit az életed során?
Mondjuk úgy, hogy vannak dolgok, amiket másképp csinálnék.

Hiszel valamilyen felsőbb hatalomban?
Az eszemben.

Mennyire vagy manipulálható?
Engem nem szoktak manipulálni, sokkal inkább én másokat.

Kit szeretsz a legjobban?
Claire-t, és a lányomat.

Kit gyűlölsz a legjobban?
Raphaelt, Haakont és azt az áruló vérfarkast, aki elragadta Claire-t. Ha megtalálom, azt is megbánja, hogy megszületett.

Sok ellenséged van?
Nem szerethet mindenki.

Mire/Kire vágysz a leginkább?
Olyas valakire, akit már soha többé nem kaphatok meg.

Kedvenc italod?
Gyümölcslé párti vagyok, ebben hasonlítunk Mannyvel.

Kedvenc ételed?
Az olasz konyhát nagyon szeretem.

Kedvenc illatod?
Claire illat. Nem tudnám mihez hasonlítani.

Lehet veled komolyan, komoly dolgokról beszélni?
Igen.

Bensőséges dolgokról?
Szeretek mások lelkében vájkálni. Az enyémet inkább hagyjuk békén.

Ha tehetnéd, mit változtatnál magadon?
Semmit. Jól érzem magam így, ahogy vagyok.

Mi a legnagyobb félelmed?
Az egyik már bekövetkezett: Claire meghalt. A másik, hogy a lányomnak baja esik. És annak se örülnék, ha falkából bárki meghalna, vagy Kate. Attól is rettegek, hogy kudarcot vallok, kicsúszik a kezemből az irányítás, és minden elszabadul.

Kitől félsz a legjobban?
Tartok pár ellenlábastól, de félni nem félek.

Kit tartasz a legbosszantóbbnak?
Manfredet és Novát. Manny egyértelmű, Nova pedig néha akkor is beszél, amikor nem kéne. Mondjuk... Nightnak is vannak idegesítő tulajdonságai. Csupa ovissal vagyok körülvéve.

Kitől szabadulnál meg, és miért?
Elég hosszú a lista, az élen természetesen az a vérfarkas áll, aki elvette tőlem a párom.

Mit vallanál be utoljára?
Hogy nem vagyok tévedhetetlen.

Minek örülnél a legjobban?
Ha Claire feltámadna.

Hogy állsz a búcsúzkodással, befejezésekkel?
Szeretném hinni, hogy minden jó, ha a vége jó, de a búcsúzkodást ki nem állhatom.

Bónuszkérdés: mi lesz a lányod neve?
Daisy.

Farkasokkal táncoló 2.

KATE: *Iszonyatos égett szag kíséretében belép, rosszallóan a fejét rázza.*
ÍRÓ: Mi történt?
KATE: Manny odaégette a sültet, a fiúk lincs-hangulatba kerültek, aztán az a zseniális ötletük támadt, hogy megölés helyett inkább bedobják a fiút a jeges tóba. Utána pedig meg kell ennie, amit elégetett. *Leül a kanapéra.*
ÍRÓ: *Megborzong.* De így azért mégis jobban járt. *Még sétálgat egy kicsit a szobába, kilométer hiánya van, aztán végül leül Kate-tel szembe.* Érdekes…
KATE: Micsoda?
ÍRÓ: Night ugyanott ült, ahol most te.
KATE: *Azonnal felpattan, és átül egy fotelbe.*
ÍRÓ: Nyugi, csak vicceltem, a másik végében ült. *Nevet.*
KATE: *Csúnyán néz.* Látom Manny humorérzéke és kajlasága ragadós.
ÍRÓ: *Még nevetgél egy keveset, aztán abbahagyja.* Ne haragudj! Térjünk akkor a lényegre… Szóóóval, te szerelmes vagy Nightba.
KATE: Tényleg ez a legfontosabb most!? *Felháborodik, aztán önt magának teát.*
ÍRÓ: Az, hogy éppen hogyan érzel iránta, vagy ő irántad, sok mindent befolyásolhat. *Komolyan beszél.*
KATE: Nézd, mindkettőnk érzései nyilvánvalóak, ő a háta közepére se kíván, én meg egyáltalán nem tudok már megbízni benne. Ez valószínűleg így is marad.
ÍRÓ: Aggódsz érte.
KATE: Nem mondod! *Sóhajt és nagyot kortyol a teájából.* Haragszom rá. De nem kívánom a halálát. Ki tudja, lehet, hogy egyszer az a pillanat is eljön, de még távol áll tőlem. *Vállat von.* Kérném, hogy ugorjunk témát, ha nem félnék attól, hogy még ennél is rosszabbakkal hozakodsz elő. *Fanyar mosoly.*
ÍRÓ: Nos… *Lapozgat a jegyzetei között.* Felírtam még az abortuszt, a családodtól való elszakadást, a falkával való viszonyodat és Claire halálát. Melyikkel szeretnéd kezdeni?
KATE: *Lejjebb csúszik a fotelben, és inkább kinéz az ablakon.*
ÍRÓ: Rendben, akkor azt áruld el, hogy mik a terveid a jövőre nézve.
KATE: Szeretnék… szeretnék ezen az egészen végre túl lenni. Haza akarok menni a családomhoz, otthon akarok lenni, meséket olvasni a húgomnak, hallgatni a szüleim csipkelődését, bevackolni magam a cserépkályha elé, sétáltatni Kukát… De mint azt te is tudod, farkas és ember tervez, Will végez.
ÍRÓ: *Megértően bólogat.*
KATE: Ha ilyen együtt érző vagy, akkor tehetnél is értem valamit, tudod!? *Feláll, elkezd fel-alá mászkálni.*
ÍRÓ: Ha tehetnéd, mit változtatnál meg az eddigieken?
KATE: Az abortuszomat élből eltörölném. Night sose vitt volna el otthonról, vagy ha igen, akkor nem lett volna olyan felfuvalkodott hólyag, bunkó paraszt, miután lefeküdtünk. William nem lenne egy manipulatív dög, és Claire is élne, meg a baba is. Csupán ennyit.
ÍRÓ: Hűha! Tudod, hogy ez a dolgok sava-borsát venné el?
KATE: *Megáll.* Nem érdekel! *Sóhajt.* Jó, érdekel. Csak… minden egyes átkozott fejezet előtt *int a megnyitott fájl felé* fosok, hogy jesszus, most mi lesz!?
ÍRÓ: Sajnálom, de ez nem kívánságműsor.
KATE: Nem is azt akarok. Csak jó lenne, ha néha napján beleszólhatnék a saját életembe!
ÍRÓ: Lesz beleszólásod, méghozzá elég meghatározó…
KATE: *Felcsillan a szeme.* Igen? Mi és mikor?
ÍRÓ: Háááát… azt még nem tudom egészen pontosan, de már körvonalazódik!
KATE: *Szúrós tekintet.* Ötleted sincs még igaz?
ÍRÓ: *Süllyed.* Nincs… *Cincogja cérnavékony hangon.*
KATE: Remek. Majd ha lesz, szólj, és beszélünk rendesen! *Kivágtat és becsapja maga után az ajtót.*

Célközelben

Már csak egy vizsga, aztán belevetem magam az írásba, interjúzásba, és egyéb relaxáló dologba, amik érdekelnek! :D
Alig várom, hogy belevessem magam az alkotás világába! :D

(Ez nem az én asztalom. :P)