Farkasokkal táncoló 2.

KATE: *Iszonyatos égett szag kíséretében belép, rosszallóan a fejét rázza.*
ÍRÓ: Mi történt?
KATE: Manny odaégette a sültet, a fiúk lincs-hangulatba kerültek, aztán az a zseniális ötletük támadt, hogy megölés helyett inkább bedobják a fiút a jeges tóba. Utána pedig meg kell ennie, amit elégetett. *Leül a kanapéra.*
ÍRÓ: *Megborzong.* De így azért mégis jobban járt. *Még sétálgat egy kicsit a szobába, kilométer hiánya van, aztán végül leül Kate-tel szembe.* Érdekes…
KATE: Micsoda?
ÍRÓ: Night ugyanott ült, ahol most te.
KATE: *Azonnal felpattan, és átül egy fotelbe.*
ÍRÓ: Nyugi, csak vicceltem, a másik végében ült. *Nevet.*
KATE: *Csúnyán néz.* Látom Manny humorérzéke és kajlasága ragadós.
ÍRÓ: *Még nevetgél egy keveset, aztán abbahagyja.* Ne haragudj! Térjünk akkor a lényegre… Szóóóval, te szerelmes vagy Nightba.
KATE: Tényleg ez a legfontosabb most!? *Felháborodik, aztán önt magának teát.*
ÍRÓ: Az, hogy éppen hogyan érzel iránta, vagy ő irántad, sok mindent befolyásolhat. *Komolyan beszél.*
KATE: Nézd, mindkettőnk érzései nyilvánvalóak, ő a háta közepére se kíván, én meg egyáltalán nem tudok már megbízni benne. Ez valószínűleg így is marad.
ÍRÓ: Aggódsz érte.
KATE: Nem mondod! *Sóhajt és nagyot kortyol a teájából.* Haragszom rá. De nem kívánom a halálát. Ki tudja, lehet, hogy egyszer az a pillanat is eljön, de még távol áll tőlem. *Vállat von.* Kérném, hogy ugorjunk témát, ha nem félnék attól, hogy még ennél is rosszabbakkal hozakodsz elő. *Fanyar mosoly.*
ÍRÓ: Nos… *Lapozgat a jegyzetei között.* Felírtam még az abortuszt, a családodtól való elszakadást, a falkával való viszonyodat és Claire halálát. Melyikkel szeretnéd kezdeni?
KATE: *Lejjebb csúszik a fotelben, és inkább kinéz az ablakon.*
ÍRÓ: Rendben, akkor azt áruld el, hogy mik a terveid a jövőre nézve.
KATE: Szeretnék… szeretnék ezen az egészen végre túl lenni. Haza akarok menni a családomhoz, otthon akarok lenni, meséket olvasni a húgomnak, hallgatni a szüleim csipkelődését, bevackolni magam a cserépkályha elé, sétáltatni Kukát… De mint azt te is tudod, farkas és ember tervez, Will végez.
ÍRÓ: *Megértően bólogat.*
KATE: Ha ilyen együtt érző vagy, akkor tehetnél is értem valamit, tudod!? *Feláll, elkezd fel-alá mászkálni.*
ÍRÓ: Ha tehetnéd, mit változtatnál meg az eddigieken?
KATE: Az abortuszomat élből eltörölném. Night sose vitt volna el otthonról, vagy ha igen, akkor nem lett volna olyan felfuvalkodott hólyag, bunkó paraszt, miután lefeküdtünk. William nem lenne egy manipulatív dög, és Claire is élne, meg a baba is. Csupán ennyit.
ÍRÓ: Hűha! Tudod, hogy ez a dolgok sava-borsát venné el?
KATE: *Megáll.* Nem érdekel! *Sóhajt.* Jó, érdekel. Csak… minden egyes átkozott fejezet előtt *int a megnyitott fájl felé* fosok, hogy jesszus, most mi lesz!?
ÍRÓ: Sajnálom, de ez nem kívánságműsor.
KATE: Nem is azt akarok. Csak jó lenne, ha néha napján beleszólhatnék a saját életembe!
ÍRÓ: Lesz beleszólásod, méghozzá elég meghatározó…
KATE: *Felcsillan a szeme.* Igen? Mi és mikor?
ÍRÓ: Háááát… azt még nem tudom egészen pontosan, de már körvonalazódik!
KATE: *Szúrós tekintet.* Ötleted sincs még igaz?
ÍRÓ: *Süllyed.* Nincs… *Cincogja cérnavékony hangon.*
KATE: Remek. Majd ha lesz, szólj, és beszélünk rendesen! *Kivágtat és becsapja maga után az ajtót.*