2011. június 20., hétfő

Nihil

Az egyik barátnőm csak artblockként emlegeti, közismertebb nevén: alkotói válság. Szerintem: rohadt nagy szívás. Már magam mögött hagytam a záróvizsgát, tanulni nem kell, itt a nyár, szabadidőm, mint a tenger, annyi van, és én mégis úgy ülök a billentyűzet fölött, mint egy rakás szerencsétlenség...

Oké, mondom, semmi gond, akkor rajzoljunk. Nos, ezúttal a rajzolás is nagyjából fél napos vakarózást tesz ki, amivel semmit nem érek el. Több órás szenvedést követően - ami alatt rájövök, hogy rajzolni se tudok -, beállok a könyvespolc elé, a megváltást remélve. Felüti fejét a következő dilemma: mi a rákot olvassak? Fantasyt? Nem. Krimit? Nem túl bő a választék. Romantikusat? Elég az ömlengésből, meg amúgy is a romantikus sztoriknál akadtam el. Lexikont? Jelenleg mindegyik untat.

A Biblia felé fordulok.
Na nem, azért ennyire nem estem kétségbe!

Jó, nézzünk szét a filmek között. Próbáltam olyat találni, amit nem láttam vagy hússzor, és jegyeztem meg szóról-szóra a párbeszédeket, de kevés ilyen akadt. Ami pedig ebbe a kategóriába esett, az is csak azért, mert nem jött be. Akkor minek nézzem? Elbattyogtam filmek után kutatni a neten. Eredmény: semmi.

Elmondjam hogy érzem magam? Sehogy. Üresen. Kiégetten. És hogy minek itt sopánkodok? Két pofon egyszerű, és marha önző oka van. 1. Írok valamit, koptatom a billentyűket. 2. Nem hal ki a blog. XD
Lehet, hogy túl görcsösen akarok alkotni, ez is simán elképzelhető, de ennyi szünet után már szeretnék valami normálisat is megfogalmazni, az aktuális lelkiállapotomon kívül, ami nagy valószínűséggel pár pszichológuson kívül nem sokakat érdekel.

Abból is látszik, hogy valami nagyon nincs a helyén, hogy ilyen kretén időpontban blogolok. Majdnem éjfél! Én se vagyok százas, az biztos. -.- Valaki vágjon már fejbe egy vagon ihlettel, mert tényleg attól félek, hogy záros határidőn belül egyszerűen meghülyülök. Ha eddig ez ugyan nem történt meg. Csak egy kis ihlet kéne, egy lepkefingnyi, egy hangyacsápnyi, egyetlen icipici, mikroszkopikus löket, csoda, vagy mi a frász! Még a fantáziám is szabadságra ment, biztos együtt lubickol az ihlettel a Balatonban. Rohadékok, egyszer jöjjenek vissza, a szuszt is kiszorítom belőlük!

Mondom, hogy kezdek becsavarodni...

2 megjegyzés:

  1. XD a lexikonos résznél kidőltem XD

    tényleg nem tudok mit mondani, mint hogy nyugodj meg, és várd ki. Sajnos nem lehet visszaerőszakolni az ihletet, te is tudod, hogy én is szenvedtem, meg meg akartam már halni is. Művészhajlamú egyedeknél ez sajna gyakori, de majd túljutsz rajta. Csak győzd kivárni :P

    Ha film kell, ajánlom figyelmedbe a The Others című 2001-es remekművet. Szellemjárta házas film, Nicole Kidmannel, de a végén egy akkora csavar van benne, hogy érdemes megnézni. :D Ha meg könyvre áhítozol, akkor... nos, hát passzolok, mert ebben sajna nem egy az ízlésünk ^^ De kitartás, előbb-utóbb átjutsz ezen a hülye artbockon is. :)

    VálaszTörlés
  2. Hallod: én is. -_-
    Az a gond, hogy a türelem és én nem vagyunk éppenséggel kebelbaráti viszonyban, úgy is mondhatnám, hogy ki nem állhatjuk egymást.XD Kicsit kivagyok már a várakozástól, mintha zabszem lenne a seggemben.XD

    A filmet valószínűleg meg fogom nézni, már csak a csavar miatt is, meg a szellemes sztorikat bírom.:D És igen, könyvben valóban nem egyezünk.:P

    Hajajj, ha átjutok... lesz munkád bőven, mert nem foglak békén hagyni, erre készülj fel! :P

    VálaszTörlés