Mondanám, hogy "ha a szenvedés fájna..." de a szenvedés tényleg fáj. Igen, továbbra sem megy az írás. Pár napja nekiültem egy kis novellának, hátha az valamelyest visszarángat, de nagyon eltolódtak bennem a dolgok. Lefagytam, olyan, mint, amikor állsz egy hatalmas, több négyzetméteres, hófehér vászon előtt. Azt festhetsz rá, amit csak akarsz, a technikában sincs kikötés, bármit használhatsz, te viszont csak állsz, és nézel előre meredten. Körülötted ott hever egy rakás ecset, megbontatlan festékes tubusok, csak arra várnak, hogy színt vigyenek az életedbe, neked azonban már az ecset gondolatátót is görcsbe rándul a gyomrod.Aztán rászánod magad, kikeversz egy színt, egy ismerőset, megszokottat, aminek a segítségével majd biztos talajon mozoghatsz. Ám amint az ecset vásznat ér, és elkezdesz alkotni, érzed, hogy ez nem az, amit akartál. Mintha minden vonal az ellenséged lenne, mindegyikben találsz kivetnivalót, egyik sem tetszik, egyik sem elég jó. Aztán megállsz, és habár tudod, hogy mit akarsz visszaadni, ismered a kép minden egyes részletét, amit a fejedben már megalkottál, mégsem tudod visszaadni... félsz.
Félsz, hogy ugyanolyan hitvány lesz, mint te magad, de nem akarod kitenni azoknak a vádaknak, amik után legszívesebben széttépnéd a vásznak, felégetnéd a keretet, és még az emlékét is kitörölnéd magadból. Legszívesebben elfelejtenéd, hogy volt idő, amikor azt hitted, tudsz alkotni.
Aztán megint előkerül a vászon, rajta a kép félkész, de már úgy érzed, hogy ötleted sincs, mivel törölhetnéd el a fehérséget. Üres vagy.
Ettől az érzéstől pedig legszívesebben elsírnád magad.
Most fura lesz, amit írok, de nem baj, hogy jelenleg szenvedsz, sőt, kicsit még jó is. Tudod, hogy miért? Mert később sokkal jobb írásokat fogsz összehozni.
VálaszTörlésNekem is volt egy ilyen időszakom, és utáltam érte magamat, hogy nem tudok semmi hasznosat, vagy értelmeset írni. Ez volt kb. február körül. Most meg azon filózok, hogy mivel újíthatnék, és ezen csak azért agyalok, mert rájöttem, hogy az én sztorijaim is ugyanolyanok. Az összes... mindegyik... és tökre szánalmasnak éreztem magam. Ezért is írtam meg a Szürke embert. Még akkor is, ha nem mindenkinek jön be. Lsd: karcolat, szépen lehúzták ^^. De nembaj, mert majd jobb leszek, és te is az leszel. Tudom, mert ez így megy. Majd túlleszel ezen a szenvedésen, és akkor majd valami olyasmibe kezdesz, amitől régebben talán még ódzkodtál is. :D És azt imádni fogod. :D Csak ne ijedj meg tőle. :D