Interjú a lycanthrope-pal 2.

Ahogy ígértem, itt van a kifejtős is. Night nehéz eset, nem túl közlékeny, de azért pár dolgot ímmel-ámmal elárult. Sőt, még egy leheletnyi spoilert is talál, aki figyel. Illetve utalást arra, hogy mi lesz még! ;)

ÍRÓ: *Lecsüccsen, papír-toll elő, kényelmesen elhelyezkedik a fotelben, angyalian mosolyog.*

NIGHT: *Dohányzóasztal túloldalán ül a kanapén, lába a bokájánál keresztbe téve, mellkas előtt összefont kar, morcos ábrázat, éles, borostyánsárga tekintet.*

ÍRÓ: Szóval lycan vagy.

NIGHT: *Mogorván biccent.*

ÍRÓ: És mióta?

NIGHT: Semmi közöd hozzá!

ÍRÓ: *Sóhajt.* Megtennéd, hogy nem viselkedsz úgy, mint egy nyeretlen kölyök, és válaszolnál a kérdéseimre? *Fancsali mosoly.* Kérlek!

NIGHT: *Kelletlenül morgolódik.* Oké. De ezt a témát ne nagyon feszegessük!

ÍRÓ: Megbeszéltük! *Ezer wattos vigyor.* Na, lássuk a farkast… Hány éves vagy, mikor születtél és hol?

NIGHT: 1764. május 7-én, egy Londonhoz közeli birtokon. 241 éves vagyok.

ÍRÓ: *Félhangosan.* Vénség…

NIGHT: Remélem rosszul hallottam! *Szúrós pillantás.*

ÍRÓ: Abszolút! *Firkál, majd folytatja.* Elmondanád, hogy milyen volt a gyerekkorod, a családi életed?

NIGHT: Nem!

ÍRÓ: Ha így folytatod, rövidesen hullazsákban végzed… *Fejével a félbehagyott, sorsdöntő fejezet felé int. Felvonja a szemöldökét.* Nos?

NIGHT: *Morgolódik.* Jól van… Balkézről születtem, az édesanyám egyszeri afférjából. Az igazi apámat nem ismertem, de szinte biztos, hogy már nem él. Edgar - a fivérem apja - gyűlölt, mert mindig anya hűtlenségére és halálára emlékeztette a jelenlétem. Vert, aztán veretett, végül könnyes búcsút vettünk. *Szemforgatás.* Most Zacharias után fogsz vájkálni?

ÍRÓ: *Somolyog, biccent.*

NIGHT: *Nagyon-nagy sóhaj.* Mégis mit mondjak róla? Edgar szeme fénye volt, nekem ott segített, ahol csak tudott, és szerelmes volt… vagy talán még mindig az Victoriába. *Feszeng, a térdére könyököl.* A bátyám, és én nagyon szerettük őt. Nem akartam, hogy ez legyen. És ha már a között kellett választanom, hogy Victoria vagy Zacharias maradjon életben, evidens, hogy a fivéremet választom.

ÍRÓ: Megbántad?

NIGHT: Nem… Illetve igen, de nem azt, amire gondolsz… *A hajába túr.* Mindegy.

ÍRÓ: Dehogy mindegy! Van ezzel kapcsolatban még valami? *Átkozottul kíváncsi.*

NIGHT: *Feláll, járkál.* Inkább ne akard tudni. Ezt a témát is hanyagoljuk.

ÍRÓ: *Még mindig kíváncsi, de nem akarja, hogy Night lelépjen, ezért enged neki.* Jól van, akkor térjünk át a falkádra. Te magad válogattad össze a tagokat, vagy Fenrir gyúrt titeket egybe?

NIGHT: *Visszaül, kényelmesen elhelyezkedik.* Rám bízta, hogy kiket szedek össze magam mellé. Egy kikötése volt: hétnél többen nem lehettünk. Velem együtt.

ÍRÓ: Mi alapján döntöttél? Hogy kerültek be a Murder falkába az egyes tagok?

NIGHT: Bizalom. Ez volt az alapja. Meg persze a harci képességek és a tudás is. Nem kellettek nyápic okostojások, vagy féleszű izomagyak.

ÍRÓ: Miért pont őket választottad?

NIGHT: *Halványan elmosolyodik.* Williamet régről ismertem, ő érte el először azt, hogy a barátomnak nevezzem. Eszes és néha bosszantóan fondorlatos. Sose tudom, hogy mi jár a fejében, de abban biztos vagyok, hogy sose hagyna pácban. Lance… ő az egyetlen, akit felsőbb utasításra fogadtam be…

ÍRÓ: Miért? *Mohón várja a választ.*

NIGHT: Az egyelőre titok. Legyen elég annyi, hogy ennek ellenére is megfelelt a követelményeimnek. Jacket Franciaországból szalajtottam. Igazi selyemfiú, úgy hazudik, mint a vízfolyás, és észrevétlenül. Bármilyen információt megszerez bárkitől.

ÍRÓ: De nem Jack az igazi neve, ugye?

NIGHT: Nem, Jacques-nak hívják, de angolosítottuk. Így egyszerűbb.

ÍRÓ: Milyen érzés, hogy elárult?

NIGHT: Szerinted? *Gúnyos mosoly.*

ÍRÓ: *Zavartan előveszi a következő lapot. Inkább más falkatag felé evez.* És Manny?

NIGHT: Az a kölyök piszok furcsa. Először csak William unszolására engedtem, hogy csatlakozzon hozzánk. Willnek kellett, mert Haakon unokája. Legalábbis azt mondta, hogy egyedül ezért engedjem meg, hogy velünk legyen. De… szerintem ez csak mellékes a rábeszélésében. *Eltöpreng.* Amióta a kölyök a falka tagja az egész légkör másabb. Meg merem kockáztatni, hogy jobb és vidámabb.

ÍRÓ: Ezért akarhatta William?

NIGHT: *Vállat von.* Passz. Willről beszélünk, csak ő tudhatja.

ÍRÓ: Sokat szervezkedik a hátad mögött, ez nem zavar? Nem érzed úgy, hogy inkább ő a vezér, és nem te?

NIGHT: Őszintén? Gyakorlatilag ő a falkavezér, ami engem veszettül nem érdekel. Nem volt cél, hogy alfa legyek, ez csak „jutalom” volt, ha nem kapom meg, az se érdekel. Mondjuk… ez inkább büntetés, mint díj.

ÍRÓ: Ezt hogy érted?

NIGHT: Majd megtudod. *Sötét, komor pillantás.*

ÍRÓ: Nagyon szeretsz titkolózni, ebben hasonítasz Willre.

NIGHT: *Somolyog.*

ÍRÓ: Kate utál is érte benneteket.

NIGHT: *Leolvad a képéről a mosoly.* Muszáj ebbe belemenni?

ÍRÓ: IGEN! *-*

NIGHT: Juhé… *Fancsali ábrázat, keresztbe font karok.*

ÍRÓ: Szóval… *Élvezettel lapozgat a jegyzetei között.* Az első és legfontosabb kérdés: szereted őt?

NIGHT: Nem… tudom… *Elpirul.* Hagyjuk ezt!

ÍRÓ: Francokat! Miért pont őt választottad csalinak? Illetve miért őt avattad be a világotokba?

NIGHT: *Kezd ingerült lenni.* Azért mert bőr az egér, és sajtból van a hold. *Rángatózik az állkapcsán az izom.* Alkalmasnak tartottam. Elég erősnek ahhoz, hogy ez se roppantsa össze.

ÍRÓ: Nála nem a bizalom motivált ezek szerint. *Továbbra is vigyorog.* Kémkedtél utána?

NIGHT: Nem volt szükség kémkedésre, magától mondta el mindazt, ami érdekelt. Csak ő erre nem emlékszik.

ÍRÓ: Hogyhogy?

NIGHT: Jack elzárta az emlékeit. Nem tudom, hogy az ilyesmit hogyan kell, csak kevés farkas képes elmetrükkre. Lycanok közül senki, félvérek között is nagyon ritka. Az emlékek pedig idővel vagy maguktól visszatérnek, vagy aki elzárta őket, előcsalogatja.

ÍRÓ: Szóval még mindig nem tud mindent?

NIGHT: *Fejrázás.* Elég neki annyi, amennyit most tud. És utáljon csak érte, legalább könnyebb lesz az elválás.

ÍRÓ: El akarod majd küldeni?

NIGHT: Nem maradhat velünk. *Nem túl lelkes.* Beszélhetnénk másról?

ÍRÓ: Vagy ez, vagy a lycanthrope-ok.

NIGHT: Na, szia! *Feláll, kicsörtet.*

ÍRÓ: Milyen érzékeny… *A fejét ingatja, majd a következő zsákmánya után néz.*