ÍRÓ: *Nevet.* Szép belépő!
MANNY: Night rásegített. *Szerényen vállat von.* Ó, van csokid! *Egyből felül.* Kaphatok? *Hatalmas, kérlelő szemekkel néz.*
ÍRÓ: *Tűnődik, hogy erre hogyan mondhatna bárki is nemet.* Persze, vegyél csak.
MANNY: *Ráveti magát az édességre.*
ÍRÓ: *Eltűnődve figyeli.* Mondd csak, miért van ennyi testékszered? Van valami funkciójuk, céljuk, vagy csak hobbi és stílus?
MANNY: *Két falat között.* Vagányak! Na, jó, nem csak ezért. *Befejezi a habzsolást.* Feltűnési viszketegségem van a két méteres magasságom mellett is. Anyukám régen mindig azt mondta, hogy különleges vagyok, hogy az apám vére dominál bennem, és hogy őrá hasonlítok. Anyu nagyon szeretett…
ÍRÓ: És a tetoválások?
MANNY: *Elszontyolodik.* Miután aput és anyut Haakon megölette, engem is elkapott. Lefogatott, hogy aztán kivégezzen. Megkérdezte, hogy miért kéne életben hagynia. *Keserű mosoly.* Azt feleltem, hogy azért, mert különleges vagyok. Ez jutott először eszembe. Kigúnyolt, és megalázásképpen azt tetováltatta a tarkómra, hogy „Egy a sok közül”.
ÍRÓ: Ki változtatta meg?
MANNY: *Fellelkesül.* Jack. Ő csinálta a többi tetoválásomat is. *Mutatott a halántékára és a jobb alkarjára.* A szögesdrótos a kedvencem!
ÍRÓ: Nagyon szereted ezt a falkát. *Mosoly.* A többiekhez képest szörnyen fiatal vagy, ráadásul farkasember, félvér. Ez nem zavar?
MANNY: Dehogy! Olyan, mintha négy bátyám lenne, folyton piszkálnak, leszúrnak, ha valamit elrontok, de bajban mindig számíthatok rájuk. Sose hagynának cserben.
ÍRÓ: Bajból kijut nektek elég, te mégis mindig derülátó vagy.
MANNY: Még szép, hogy! Ennyi búval-bélelt, depresszív, kiábrándult vénség mellett kell valaki, aki színt visz az életükbe, és feldobja a hangulatot. *Büszkén kihúzza magát.* Ők is tudják, hogy szükség van rám, ezért nem öltek még meg!
ÍRÓ: Szóval te is érzed, hogy néha az idegeikre mész.
MANNY: Abszolút! A majdani ráncok és ősz hajszálak 90%-át nekem köszönhetik, ebben biztos vagyok.
ÍRÓ: És mi van azokkal, akik tényleg meg akarnak ölni? Gondolok itt elsősorban a nagyapádra.
MANNY: *Kissé visszavesz a vigyorgásból.* Nem vagyok olyan erős, mint a többiek, sem olyan tapasztalt. De még ha ez csak hiú ábránd is, most akkor is azt mondom: én fogom megölni őt, és nem fordítva. Másnak se hagyom, hogy előttem végezzen vele.
ÍRÓ: Nagyon elszánt vagy, mi motivál ilyenkor?
MANNY: *Megborzolja a taraját.* Kérdezz kettőt és könnyebbet! *Zavartan vigyorog.*
ÍRÓ: *Nevet.* Rendben, akkor… milyen volt a Termékenységi Ünnep Ephoninnal?
MANNY: *Fülig vörösödik.*Nos, az úgy volt, hogy… öhm… Hát tudod, először táncoltunk… aztán fölmentünk hozzá… és… öhm…
ÍRÓ: *Tűkön ülve vár.* ÉS???
MANNY: *Belesüpped a kanapéba.* Egész éjjel társasoztunk meg kártyáztunk.
ÍRÓ: *Értetlenül pislog.* Nálad ez jelenti a szexet?
MANNY: *Megrázza a fejét.* Az nem volt. Azért engem vitt magával, mert nem akarta, hogy „egy tesztoszterontól túlfűtött hím” megfektesse. Nem szereti ezt az ünnepet, nem akar gyereket, és bocsánatot is kért tőlem… Szóval… társasoztunk és kártyáztunk.
ÍRÓ: Na de… hogyan tudtátok azt tettetni, hogy mégis lefeküdtetek? Nálatok az ilyesmit szag után megérzik, nem?
MANNY: Nooos, ő egész éjjel az én ingemben és nadrágomban volt, én pedig az ő hálóingében. *Ennél jobban már nem tud vörösödni.* Jöhetne a második kérdés?
ÍRÓ: *Teljes döbbenet alatt. Aztán újraindítja a programot.* Igen… igen… Öhm… Bakker, ez komoly? *Képtelen napirendi pontra térni fölötte.* Szobára mentetek, és csak… játszottatok?
MANNY: *Bűnbánóan bólogat, mintha ő tehetne róla.*
ÍRÓ: *Lefagy.* Melyik évszak a kedvenced? *Kérdez, hogy ne üljenek kukán, és próbál témát terelni.*
MANNY: Az ősz. *Kap az alkalmon.*
ÍRÓ: Miért?
MANNY: Mert színesek a levelek.
*Néma csönd.*
ÍRÓ: Tudod, hogy értelmes beszélgetés terén nagyon nehéz veled boldogulni?
MANNY: Igen. De neked azért egész jól megy!
ÍRÓ: Hozzátok edződtem. *Fáradt sóhaj.*
MANNY: Mint Kate! *Ismét mosolyog.*
ÍRÓ: *Lendületet kap.* Tényleg, Kate-tel mi a helyzet? Eléggé megharagudott rád, amiért becsaptad.
MANNY: IMÁDOM! *Csillogó szemek.* És olyan rossz volt, hogy nem mondhattam el az igazat. Night meg úgy bánt vele, mintha ő lenne a főellenség. *Megrázza a fejét.* Pedig Kate nagyon kedves, engem is megvigasztalt.
ÍRÓ: De kibékültetek, nem?
MANNY: Igen, azt hiszem. De ha elevenen meg is nyúznak érte, én innentől csak az igazat mondom neki.
ÍRÓ: Akkor is, ha ezzel magadra haragítod Nightot?
MANNY: *Határozottan bólint.* Akkor is.
ÍRÓ: Kezdem érteni, hogy mit is keresel te egy ilyen falkában. *Mosolyog.*
MANNY: *Szaporán bólogat.* És most már mennem is kell, én vagyok a kajafelelős ma, és ha odakozmál a sült, engem tényleg kicsinálnak…
ÍRÓ: Rendben, szaladj csak! Aztán majd küld be Kate-et!
MANNY: Rendicsek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése