Eddig is tudtam, hogy megéri színházba menni, előadásokat nézni, de most egyenesen odavagyok a gyönyörtől! Annál jobb, pezsgőbb érzés nincs alkotás közben, amikor találsz valamit, ami szárnyakat ad az írásban, látod magad előtt, amit le akarsz írni, és képes vagy megfogalmazni.
Van akinek ehhez csak egy séta kell, másnak magány és csend, megint másnak egy film, vagy egyből egy jelenet, megint másoknak egy jó zeneszám-lista. Nekem általában az utóbbira van szükségem, de - mint az kiderül - a színház is segít. Mit segít? Szárnyakat ad! Az atmoszférája beszippant, ha a darab még jó is, egyenesen elvarázsol, és azt veszem észre egy idő után, hogy már alig várom, hogy én is kreáljak valamit. Ha nem is olyan nagyszerűt, kevésbé érdekfeszítőt, de alkossak, írjak!
Musicalnél és operettnél ráadásul az a "veszély" is fennáll, hogy meghallok egy-egy dalt, ami kegyetlenül illik - az én szemszögemből - az éppen írt sztori/jelenet hangulatához. És onnantól nincs más hátra, mint éjjel-nappal írni. Már amennyire a suli engedi...
Tegnap láttam a Rudolf c. musicalt. Találtam benne egy-két kivetnivalót, de összességében nagyon tetszett, és hálás vagyok neki, mert sehol sem találtam egyszerűen olyan számot, ami passzolt volna a Harapj meg! II. nyitányához. A Rudolf megajándékozott vele, így aztán örömmel jelentem: haladok, méghozzá egész jól!
Na, de nem szaporítom tovább a szót, nekem máshová kell írni, Nektek pedig biztos van más dolgotok is! ^^ Búcsúzóul annyit: az első szám érdekes csak, azért vagyok hálás (de nagyon!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése