Miből lesz a cserebogár?

Tévedés ne essék, ez NEM egy szexuális felvilágosításról szóló poszt. Érzékeny lelkűek megnyugodhatnak, hozzám hasonló perverzek pedig átcsoszognak csalódottan egy másik oldalra.

Amikor belekezdek egy új történetbe, akkor általában először egy-egy szereplő van meg, és csak utána alakul ki a világ, a cselekmény. Ha fantasyt, vagy valami földtől teljesen elrugaszkodót írok, akkor a környezet, amibe a történetet ágyazom nem igényel túl sok mindent a saját képzeletemen kívül, úgy csűröm-csavarom, ahogy nekem jól esik, ez pedig egyfajta szabadságot és kéjes élvezetet nyújt.

Abban az esetben viszont, ha létező város, vagy ország berkein belül mozgok, nem árt, ha utánanézek pár dolognak. A városokat eddig elintéztem azzal, hogy pár képet meglestem, néhány nevezetességet fejbe véstem, és onnantól jöhetett egy-két létező, vagy kútfőből kipattanó szórakozóhely, zegzug, rejtett sarok. Csakhogy a legújabb tervezetem - aminek még nem állok neki, majd egyszer valamikor... - sokkal több kutatást igényel, két okból is: 1.: valós helyen játszódik; 2.: a reneszánsz idején.

Kissé magával ragadott az Assassin's Creed II. és a The Borgias sorozat által bemutatott reneszánsz kor, így kedvet kaptam egy olyan műhöz, ami a XV. sz. végén játszódik Itáliában. Tudtátok, hogy akkor élt a legtöbb ma is ismert festő, gondolkodó, nagyokos és történelmi személy? Ezek ráadásul szövevényes viszonyban álltak egymással, hol szerették, hol utálták a másikat, az egyházi méltóságok gyerekeinek házassága ilyen-olyan érdekek miatt köttettek, és még véletlenül sincs semmi egyszerű ebben az időszakban. Pedig csak három várost szemeltem ki, és abból egyelőre csupán egy bír nagyobb jelentőséggel.

A háttérinfó eddig több oldalt tesz ki, emellett ott vannak a szereplők vázlatos jellemrajza is. Elég zavaró, hogy annyi mindenre oda kell figyelnem. A szereplőimnek bele kell simulniuk a történelembe úgy, hogy attól függetlenül a sztori az én terveim szerint folyjon. Amikor Lorenzo de' Medici életrajzát hosszasan tanulmányoztam, jöttem rá, hogy cselszövéseknek és további történelmi személyeknek kell utána néznem - ami bizony a történetre is hatással lesz. Ha még csak egy-kettőnek, akkor nem lenne akkor probléma, vagy fejtörés, de itt legalább egy tucat emberről van szó, ami nem lesz egy leányálom...

Most bárki nyugodtan mondhatná, hogy miért nem csak azokkal foglalkozok, aki a történetben fel is bukkannak, és kisebb-nagyobb szerepet kapnak. A válasz egyszerű: ahhoz, hogy biztosan mozogjak egy olyan világban, aminek tőlem függetlenül vannak szabályai, muszáj ismernem a benne élőket, így remélhetem, hogy némi hitelességet is sikerül csempésznem a sztoriba.
Ha nem fantasyt írók, hanem olyat, ami visszavisz a történelembe, akkor sajnos megvan az a kísértés, hogy odafigyeljek ilyesmire, kisebb-nagyobb mértékben. Most nagyobb mértékben szeretnék, aminek viszont ára van. Több órás kutatómunka, amihez nem elég egy délután, vagy nap.
Ezek után már csak abban bízok, hogy miután kiveséztem a reneszánsz kori Itáliát, lesz még erőm és ihletem megírni is, amit terveztem.