Hogy is van ez?

Igen, továbbra sincs új fejezet, de gondoltam, hogy ne legyen olyan durva hiányérzetetek - már ha volt valaha is :P -, kis háttér-információval szolgálok. Nem fogok spoilerezni, poént lelőni, senki ne reménykedjen, annyira még nem ment el az eszem.

A Bite me!-ben talán az a legszembeötlőbb vérfarkas-újítás, hogy bizony alfajok is vannak, és habár a történetben szó van mindegyikről, emlékeim szerint pedig mind a háromról írtam jellemzést, azért elég kusza lehet. A legelején nekem is az volt, és ha az írónak akárcsak egy kicsit is bonyolult, akkor az olvasónak milyen!? Úgyhogy most itt van egy kis "összegzés" a vérfarkasokról, a lycanthrope-okról és a farkasemberekről. Merthogy nálam a három nem egy és ugyanaz.
Remélem érthető lesz a magyarázat.

Vérfarkas:

Két alakjuk van, az emberi, és az állati. Farkas alakban jóval megtermettebbek állat-rokonaiknál, és azokkal ellentétben nem növényevőkkel, hanem emberekkel táplálkoznak (bizonyos időközönként, körülbelül egy hónapban minimum egyszer fogyasztaniuk kell, különben legyengülnek). A telihold számukra ünnep, minden 50. holdtöltekor ünnepséget rendeznek, az azt követő éjszaka pedig a termékenység éjjele.

Ez az este veszedelmes, mivel a hímek harcokat vívnak a nőstényekért, akik végül eldöntik, hogy a győztes megérdemli-e őket. Visszautasítás esetén, másik hím kezd udvarolni. Akiknek van már párjuk, azok ilyenkor azonnal jelzik tulajdonjogukat, majd felügyelnek, nehogy komolyabb baj történjen a domináns harcok során.

Vérfarkasnak valaki vagy születik, vagy átesik a teljes átváltozáson, ami hasonlít a vámpírrá váláshoz annyiban, hogy itt is szükséges a farkas harapása, és a véréből való ivás.

1. Lépés: harapás, felkészíti a szervezetet a farkas kór befogadására, és itt ki is derül, hogy ki képes befogadni, és ki halna bele.
2. Lépés: a vérfarkas, aki harapott, ad a véréből az alanynak, ezzel ad erőt és hatalmat, valamint kontrollt a vérszomj és az ösztönök felett.
3. Lépés: emberis vér/hús fogyasztása. Felszínre hozza az ösztönöket, és lehetővé teszi a vérfarkas léttel járó képességek használását (nagyobb sebesség, hatalmas fizikai erő, gyors regenerálódás).

Félvér/farkasember:

Valamelyik szülő vérfarkas volt. A félvéreknek nincs szükségük emberhúsra az életben maradáshoz, viszont jóval kevesebb ideig élnek a vérfarkasoknál, és általában gyengébbek is náluk. Képtelenek a vérfarkasokhoz hasonlóan átváltoztatni az embereket, mivel az ő szervezetükben kisebb mértékben van jelen a farkas-kór, túl kevés és túl gyenge ahhoz, hogy bárkit is átváltoztasson. Két alakjuk van, viszont az átváltozás több energiát igényel náluk, és csak hosszas gyakorlás után tudják rendesen végrehajtani. Ha sikerül nekik egyáltalán.

Nem tartják őket túl sokra, de különösebb atrocitás sem éri őket. Elfogadják a helyüket a vérfarkasok alatt, és követik azok hagyományait.

Lycanthrope:

Olyan vérfarkasok, akiket csak félig változtattak át, a folyamat valamelyik részén nem estek át. Lycanthrope nem nemzhet és szülhet utódokat, csak átváltoztatással „szaporodhatnak”. Teliholdkor elvesztik öntudatukat, és ilyenkor előbújik belőlük az a szörnyeteg, ami egy harmadik átalakult formát jelent. Félig ember, félig farkas külsejükben 2-3 méret magasak körülbelül, a hátsó lábaikra állva is tudnak menni. Ilyenkor nem ismernek se barátot, se ellenséget, csakis a gyilkolási vágy hajtja őket, ölésre teremtett szörnyekké válnak. A szemük fehér részét szörnyeteg alakjukban elnyeli a feketeség.

Éppen ezért a vérfarkasok szinte irtják őket, lenézik mindegyiküket. Erőben közel azonos szinten mozognak a vérfarkasokkal, sőt, holdtöltekor pedig erősebbek náluk.