Szenvedélybetegségeim

Imádok írni, történeteket, karaktereket kitalálni, bonyodalmakat szőni és csavarokat gyártani, ha nem lenne az írás, fogalmam sincs, mihez kezdenék. Baj csak akkor van - mint mostanában -, amikor nem jön az ihlet, és beüt az alkotói válság. Ha léteznének mumusok, akkor előttem biztos, hogy egy "ALKOTÓ VÁLSÁG" feliratú tábla alakját venné fel, és gyerekkoromban is ezzel riogattak volna. Még jó, hogy nem tették...

Ha beüt a mennykő - mint a tegnap előtti viharban -, akkor elkezdhetek azon tanakodni, hogy mi a fenét csináljak? A zenehallgatás és a filmnézés kézenfekvő, s általában akkor ijedek meg igazán, amikor azok se segítenek. A zene egyébként nagy mániám, ha nincs meg a napi zenehallgatás-dózis, akkor nyűgös leszek, ha pedig olyan számokat kell valamilyen okból kifolyólag hallgatnom, amiket rühellek, akkor meg a falat tudnám kaparni. Amíg a rock, a punk, a pop, a hip-hop, a klasszikus zene és az R&B kavargó tengerén hánykolódok, a az ujjaim között ceruzát pörgetek. Ha ez megy egész napon át, akkor az egy nagyon erős jelzés: jön a következő mániám, aminek engednem kell, különben begolyózok.

Ilyenkor félreteszem a klaviatúrát, előbányászom a grafitot, a radírt meg a fekete zselés tollat, és nekiülök önsanyargatásom másik formájának: a rajzolásnak.Ez is csak addig szép meg jó, amíg valóban olyan vonalakat látok a papíron, amilyeneket elképzeltem, ha már nem úgy görbül a tér, ahogy én akarom, akkor jön a kíméletlen radírozás. El nem tudom mondani, mennyire őrjítő tud lenni, ha nem tudsz egy mosolyt vagy egy éles szempárt úgy megrajzolni, ahogy szeretnéd. Ezzel is képes vagyok annyit elszórakozni, mint egy több oldalas fejezet egyetlen mondatával, vagy kifejezésével, közben viszont továbbra is azon kattognak a fogaskerekek a fejemben, hogy hogy a rákba folytassam a sztorikat. Azt hiszem diliházba fogok jutni. Nem mostanában, mert még nem hallok hangokat, de pár év - jobb esetben évtized - és becsavarodok. Remélem addig legalább egy könyvet ki tudok adni.... vagy egy történetet befejezni. Az se lenne utolsó.

Azt hiszem alkotási függőségben szenvedek zenemániával megspékelve. Legalábbis ilyesmi diagnózist tudnék felállítani a tünetek alapján. Blogolásba is tulajdonképpen ezért kezdtem: ha az írás és a rajz is befuccsol egy időre, akkor is tudjak mivel szórakozni. XD

Addig is, amíg nem tudok újabb fejezetekkel szolgálni, nézegessétek a képeket, ha van hozzá kedvetek. Embereket inkább mangás stílusban rajzolok, legalábbis arcokat. Tárgyakat, állatokat vagy éppen koponyákat szeretek minél élethűbben visszaadni.:)
http://zakuro17.deviantart.com/