Papír fecnik

"A harmadik év elején Anna Windsomme osztályába új fiú érkezik, aki nem csak hogy feltűnően jóképű, hanem nagyszerű kosaras is… és amellett, hogy félénk, visszahúzódó, már-már prűd még meleg is. A lány viszont iskola szerte arról híres, hogy nem szégyelli a legarcpirítóbb dolgokat is nyíltan kimondani, a félreérthető, vagy kétértelmű dolgokra azonnal lecsap, perverzitásért pedig nem kell a szomszédba mennie.
Duke-nak már az első héten sikerül kínos helyzetben találnia magát, nem sokkal később pedig Anna elhatározza, hogy segít neki összejönni egy rendes fiúval, de nem felebaráti szeretetből..."

Három fejezetnél tartok jelenleg, ami nem túl jó, tekintve, hogy már március végén belevágtam a történetbe. Mentségem nincs, hacsak nem annyi, hogy a Bite me!-vel sem haladok... Oké, ez se jó érv.

Szokásommá vált, hogy minden sztorimba teszek valami természetfelettit. Ha nem mitikus lényt, akkor mágiát, babonát, vagy ezekhez hasonló finomságot, és kicsit már meguntam, hogy nem tudok tőlük elszakadni, így hát változtattam ezúttal, és elszakadtam a saját kis hagyományomtól. A Papír fecnikben se vérfarkas, se vámpír, se szellem, se mágia, se főnix se semmi ilyesmi nincs, ellenben humorból, megkergült karakterekből és egymást érő félreértésekből van bőven, ahogy a káromkodástól se mentes.

Nem kenyerem a trágár beszéd, és az igazat megvallva itt is furcsa volt - főleg az első fejezet írása közben -, hogy a szereplőim elejtenek egy-két cifrább megjegyzést. Rendkívül szabad szájúak, főleg a lányok, ennek egyik oka pedig az, hogy ezúttal tényleg minden olyan téma terítékre kerül, amiről általában irulva-pirulva merünk csak beszélni, ha egyáltalán merünk.

A karakterek között persze vannak szemérmesebbek is, akik próbálják megőrizni saját, valamint társaik méltóságát is, ám ez majdhogynem lehetetlennek bizonyul szókimondó barátaik körében. Ami pedig nálam abszolút újdonság, hogy homoszexuális szereplőim is vannak. Nem kell rögtön megijedni, fújolni, vagy éppen yaoi/slash fanatikusként éljenezni, itt nem ők vannak a középpontban, a velük kapcsolatos dolgok is inkább a humoros helyzetek kiélezését szolgálják. Szóval aki ilyen témában akar olvasni az nálam rossz helyen kopogtat. Nincs semmi bajom az ilyen történetekkel sem, csupán nem tudnék olyat írni. :) Amit viszont igen, az egy (majdnem) minden komolyságot nélkülöző, szórakoztató, könnyed romantikus vígjáték, lökött karakterekkel, cenzúrázatlan párbeszéddel, és bizony 18-as korhatárral. :P

A történetet ITT olvashatjátok, ez pedig az a szám, amit általában hallgatok, ha írom (muszáj volt AMV-s változatot betennem, igen, mert tök jó XD) Egyébként: Safety Suit - Annei. :D